Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Ihrig Dénes: A vízrendezési munkák fejlődése

Ihring D.: A vízrendezési munkák Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 157 több ágban a Dráva-i süllyedék felé vitte, míg a Kárpát-medence keleti felének vizeit a mai Alduna környékének vonzásával az a folyó, mely a tiszai vízrendszer ősének mondható. A drávai siillyedék feltöltődése és az alföldi mély medence megélénkült süllyedése fokozatosan egyreinkább kelet felé terelte a Duna vízrendszerét. A töréseket felhasználva alakult ki a visegrádi dunaszakasz. A visegrádi áttörés Dunáját, mellékfolyóival együtt, a Zagyvatorok síillvedéke vonzotta magához, de ugyanakkor még egyideig a Dunántúlon át is volt helyenként átfolyás. Ennek a Dunának homokját találjuk Budapest és Gödöllő között, éspedig homokot, mert a Kisalföld ugyanakkor már mint derítőmedence a durvább üledéket felfogta. Csak a Dunántúli-középhegység és a Gleichenberg-Keszthely közötti terület megemelkedésével vált el a Duna és a Dráva vízrendszere egymástól, és tartottak külön-külön a délalföldi mélyedés és a Vaskapu felé csak úgy, mint a Zagyvától keletre eső hegységkeret vizei. 2. A felsőpliocén és pleisztocén határán — mintegy 0,8—1,2 millió évvel ezelőtt — ismét megélénkültek a földszerkezeti mozgások, de a süllyedés már más területeket is ért. A Dunát a Budapest— Cegléd—Tiszaföldvár vonalától dél-délnyugatra kialakuló süllyedék vonzotta magához, mely vonal egyenesen folytatódott a tiszai mélyedésbe. A Duna ekkor már igen sok durva üledéket — kavicsot is — hozott magával, mert a Kisalföldön is megszűnt a süllyedés, és a vízfolyás átmenő völgyben haladt. A legidősebb negyedkori kavicsos dunai üledék Szentlőrincen a felszínen, és Monor—Cegléd vonalában a felszín alatt található. Ugyanakkor a Kárpát-medence keleti vízfolyásai is a tiszai süllyedék felé tartottak. A Zagyva, Tarna, Eger, Sajó, Hernád ősei egyenesen délnek folytak a Jászságon, Nagykunságon, Hortobágyon át. A Bodrog ősei a tokaji hegytől délre húzódó, magasabb rögöktől keletre rakták le nagy vastagságban a szatmári sík és a Nyírség homokját, melynek alsó része még Debrecen alatt is kavicsos. Ugyanakkor az „Ostisza", Szamos, Kraszna és Ér egyesült vízfolyása az Ér-Berettyó vonalában haladt egyesülve a Körösök vizével, majd az Aranka mentén az Ősmarossal együtt érte el az Alföld-i mélyedést, melyből túlcsordulva a Dráva és Száva vizével együtt a Vaskapun át hagyta el a Kárpátmedencét. 3. A pleisztocén második felében az ismét megélénkülő és helyileg ugyancsak eltolódó szerkezeti változások következtében újabb gyors változások voltak a medence vízrajzában. A kecskeméti sülylyedék feltöltődése után az onnan nyugatra levő kisebb süllvedékek egymásután magukhoz vonzották a Dunát, és a pleisztocén vége felé, a Bugyi— Fülöpszállás—Kalocsa vonalában sorakozók végleg észak-délivé változtatták a Duna vízfolyását, amelyből a régi északnyugati-délkeleti medrekbe (például a Kolontó) márcsak igen nagy vízkor jutott a dunai árvízből. A kalocsai süllyedékből kifolyó Duna hordta el a Bácskát és a Dunántúlt öszszekötő magasabb felszínt, és ugyanakkor a Bácska is megemelkedett. A pleisztocén végefelé süllyedt meg ismét annyira a Kisalföld, hogy a Duna hordalékát felfogta, és így a Budapesttől délre levő völgybe márcsak homok jutott, mely a kalocsai süllyedék kavicsa felett 20—25 m vastagságban található. A Duna az Alföldön inai völgyét körülbelül 8 ezer évvel ezelőtt — a holocénben — foglalta el, amikor a széles völgyben medrét váltogató vízfolyást a völgy nyugati oldalán kialakult legfiatalabb kis süllyedékek (Makád—Solt—Tolna) rögzítették mai helyén. A Kárpát-medence keleti részének folyóit egyesítő Tisza mai helyzetében igen fiatal vízfolyás. A pleisztocén végén, a mai Tisza mentén kialakuló kis süllyedékek határozták meg vízrendszerét és ezeknek a megemelkedéseknek és süllyedéseknek sorozatával a holocén kezdetére alakult ki. Az alsó Körös, mely eddig az összes keleti vízfolyást magába vette, most mint főfolyó a három Körös és Berettyó egyesitője lett. ASzamos, Kraszna, valamint az „őstisza" vizei északnak folyva a Bodroggal, Sajóval, Zagyvával megerősödve veszik fel a Köröst, és a Marost is, mely ugyancsak elhagyta a régi, az alsó Körös felé tartó egyik folyását. A Tisza és a Maros a legfelsőbb pleisztocén folyami hordalékába vágták be völgyüket, és körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki a mai Tisza. A Kárpát-medence feltöltődése, a Duna, Tisza és főbb mellékfolyói kialakulása után ezek az ősfolyók egyre hosszabbá és vízjárásuk egyre csendesebbé vált. Ekkor már a feltöltődés nem mindenütt tudta kiegyenlíteni a süllyedést, és különösen a peremeken nagykiterjedésű mocsarak, lápok keletkeztek, mint amilyen a Hanság, a Szernyemocsár, az Ecsedi láp. A talaj felépítettségét illetőleg az Alföldön, a széleken inkább vízáteresztő kavicsok és homokok, beljebb kevésbé áteresztő homokok és a folyók alluviumain agyagos kőzetek a jellemzők. Azokon a területeken, amelyeket a pleisztocénvégi kéregmozgások következtében a vízfolyások elkerültek, lösz keletkezett. A mélyebb, évezredeken át vízzel borított területeken tőzeglápok vannak. A dunántúli dombvidék felszíni képződményeit is nagyjából azok a kőzettípusok jellemzik, melyek az Alföldét, azonban a negyedkori kéregmozgások következtében sokkal nagyobb változatossággal találhatók, mint az Alföldön. Szélfútta eredetűek a löszhátak és a futóhomok területek, a Balaton, Velencei tó és Fertő pleisztocén végi kéregmozgások eredményei. A tőzeglápok a Dunántúlon sokkal elterjedtebbek, mint az Alföldön (pl. a Balatoni Nagyberek, a Hanság, a kisfolyók völgyei)A Kárpát-medence vízrajzi viszonyait az jellemezte, hogy állóvizekben és vízfolyásokban igen gazdag volt. A tájat, mint földrajzi egységet Babos Zoltán és Mayer László 1939-ben megjelent munkájában

3 így jellemezte: „Az Alföld, a Kisalföld, a Nyírség feletti síkság és a Száva alsó szakasza menti mélyföldek, melyek valamennyien ősi folyók óriási kiterjedésű hordalékmezőinek tekinthetők, már természetüknél fogva arra voltak teremtve, hogy idő3 Babos Zoltán és Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 1939/1—2. füzet.