Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Vitális Sándor: A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 47. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 149 — 240. oldal Budapest, 1967. április A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves DR. VITÁLIS SÁNDOR a föld- és ásványtani tudományok doktora, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke A Kárpátok koszorúzta medencéket — Alföldeket és a Dunántúl nagy részét —• már 10 millió évvel ezelőtt a pannóniai beltenger uralta és 9 millió éven át rakta le helyenként több ezer méter vastagságban agyagos-homokos üledékeit. A negyedidőszakban 1 millió éven át a süllyedékeket a folyóvizek töltötték fel több száz méter vastag durva szemcséjű kavics- és homokkal. Ma ezt a 10 millió éves földtani örökséget kitűnően hasznosítjuk mert a 100 évvel ezelőtt Zsigmondy Vilmos által megindított artézikút fúrásokkal ma már kereken negyvenezer artézi kút szolgáltatja országunkban a kifogástalan ivóvizet és a 35—90°C hőmérsékletű ásvány- és gyógyvizet. A víz uralma Alföldeinken a jelenkorban több 1000 év óta is tovább tartott, mert a szabályozatlan folyók árvizei elárasztották a mély fekvésű területeket, úgyhogy az árvízmentesítés-folyószabályozás munkálatainak megindulása előtt a Kárpát-medencében 4 millió kataszteri hold az év nagy részében és 3 millió kataszteri hold időnként vízjárta terület volt, azaz kereken 7 millió kataszteri holdat a megművelhető terület egynegyed részét víz borította. Ezért égetővé vált a vízrendezés, folyószabályozás, árvíz elleni védekezés, megindítása. Ez a munka kereken 240 évvel ezelőtt kisebb mértékben meg is indul külföldön végzett mérnökök vezetésével. (így a Jénában tanult Mikoviny Sámuel 1727-ben a Duna és a Vág csallóközi szakaszát szabályozza. A bécsi katonai mérnöki intézetben végzett Böhm Ferenc a Sárvíz szabályozási tervét végzi el és az ugyanitt végzett Kiss testvérpár a Ferenc-csatornát hozza létre.) Sajnos csakhamar kitűnt, hogy a vízrendezés legnagyobb akadálya az ország gazdasági erejének elégtelensége, de el, sősorban a szükséges szakemberek hiánya. Ezen az állapoton segített II. József császár, aki magyar szaktanácsadói: Ürményi József, Molnár János és Makó Pál tervei alapján 1782. augusztus hó 30-án kiadott rendeletével a budai egyetem bölcsészeti karán (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) létrehozta a világ első polgári mérnökképző intézetét, az Institutum Geometricum-ot melynek feladata volt a földmérés és a vízépítés oktatása ami kitűnik abból is, hogy az intézet neve csakhamar Institutum Geometricum et Hidrotechnicum-Tn változott. Az intézet 1850-ig állott fenn s ezalatt 1275 mérnököt képeztek ki, közöttük a XIX. század közepén megindult nagyszabású vízrendezési munkálatok előkészítőit, tervezőit, a vízimérnöki kaikimagasló vezéregyéniségeit: Vedres Istvánt, Huszár Mátyást, Lányi Sámuelt és Vásárhelyi Pált. A nagyobbszabású vízi munkálatok megindulásával a vízimérnöki kar hatalmas gyakorlati tevékenysége mellett elindul a magyar hidrológiai tudomány művelése is. Sajnos abban az időben szaklapok még nem álltak rendelkezésre, ezért korszakalkotó lépés volt Kvassay Jenő kezdeményezése aki 1879-ben megindítja a „Vízügyi Közleményeket" (mely ma már évente négy vaskos füzetben jelenik meg) s ezzel lehetőséget teremtett, főleg a vízimérnökök munkájának az ismertetésére és tudományos továbbképzésére. Kvassay Jenő másik nagy érdeme, hogy 1886-ban megszervezi a „Vízrajzi Osztályt" s ezzel megalapozza a „Magyar Vízrajzi Szolgálatot" melynek megalakulását alig egy-két hasonló intézmény előzte meg az egész világon. Kvassay és munkatársai főleg Bogdánfy Ödön érdeme a magyar hidrológiai tudomány nagyarányú kifejlesztése. Az első világháború előtt vízimérnökeinknek már megvolt a szaksajtója sőt a Magyar Mérnök és Építész