Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Csanády Mihály: Adatok a biológiai szennyvíztisztítók hatásfokának értékeléséhez

Csanády M.: Biológiai szennyvíztisztítók Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 147 A teljesség kedvéért megemlítem még, hogy a szennyvíz rothadóképessége és a nitrifikáció között szintén áll fenn összefüggés. A nitrifikáció szempontjából értékelhető 105 vizsgálat közül 48 esetben volt határozott nitrifikáció kimutatható; ebből 41 esetben a minta rothadásmentes volt, 6 esetben gyengén rothadóképes, és mindössze egy esetben volt kifejezetten rothadóképes. 3esetben volt gyenge a nitrifikáció, a szennyvíz itt rothadóképes volt. 54 esetben nem lépett fel nitrifikáció; ebből 40 alkalommal rothadóképes volt a szennyvíz, 6 esetben gyengén rothadóképes és 8 esetben rothadásmentes. Az utolsó 6 + 8= 14 esetből 10 eset eleveniszapos berendezéseknél fordult elő. Itt is érdekes különbség adódott a csepegtetőtestes és eleveniszapos berendezések között. Az eleveniszapos berendezéseknél ha a nitrifikációt elértük, a szennyvíz minden esetben (14 eset) rothadásmentes volt. A határozott vagy gyenge nitrifikáció ellenére rothadóképes minták mindegyike (10 eset) csepegtetőtestes berendezésekből származott. E szerint eleveniszapos berendezéseknél a nitrifikáció — a jó bakteriológiai hatások mellett — a szennyvíz rothadásmentességét is biztosítani látszik, csepegtetőtestekre azonban ez így nem áll fenn. A berendezés működésének megítélése szempontjából a rothadóképesség és a nitrifikáció értékelése a csepegtetőtestes vizsgálatok 91%-ában adott egybehangzó eredményt. Összefoglalás A szennyvíztisztító berendezések megfelelő működésének biztosításához elengedhetetlen a rendszeres ellenőrzés. A korlátozott lehetőségekkel rendelkező ellenőrző laboratóriumok munkájának és a vizsgálatok értékelésének összehangolása lényeges előrehaladást jelenthet. A tanulmány a több szempontból történő értékelés kérdéseivel foglalkozik, gyakorlati tapasztalatok alapján részletesen ismertetve egyes paraméterek meghatározásának szerepét és jelentőségét. A biológiai szennyvíztisztítók működésének értékelése szempontjából a legfontosabb a szervesanyag-tartalom alakulásának figyelembe vétele; itt a százalékos csökkenés (hatásfok) és a tisztított szennyvíz abszolút szennyezettségének együttes értékelése szükséges. Nem helyes azonban a szervesanyag-tartalmat a szennyvíz szennyezettségének egyetlen és egyedüli paraméterének tekinteni, mivel önmagában nem mindig jellemzi egyértelműen a szennyvíz jellegét. A szervesanyag-tartalom mellett a rothadóképesség, nitrifikáció és a bakteriológiai hatásfok házi szennyvíz esetén általában már egyértelmű elbírálást tesz lehetővé akkor is, ha a korlátozott lehetőségek miatt kis számú minta vizsgálata alapján kell véleményt mondani. 116 hatásfok-vizsgálat adatait különböző paraméterek szerint feldolgozva az volt megállapítható, hogy az esetek 78%-ában (a kifogástalanul, ill. kifejezetten rosszul működő berendezéseknél) a különböző szempontok szerinti véleményezés teljesen egybehangzó eredményt adott. A fennmaradó 26 eset (22%) nagyobb részében jó volt a szervesanyagra vonatkozó hatásfok, mindegyik esetben rossz volt viszont a bakteriológiai hatásfok. A 26 esetből 10 alkalommal a bakteriológiai hatásfok mellett egy-egy kémiai paraméter, 13 esetben több kémiai paraméter is kifogásolható volt, és mindössze 3 eset (2,6%) volt olyan, ahol csak a bakteriológiai hatásfok volt rossz. A redukciós rothadási próbáról megállapítható, hogy egyszerűsége és félkvantitatív volta mellett is jól használható, sokat mond a szennyvíz jellegéről. A szokásos, egyszerűen meghatározható alkatrészek között ez az egyetlen, amely a szennyvíz rothadási hajlamára, a bomlás sebességére ad közvetlen támpontot. Indokolt a vizsgálat időtartamát a régi hazai szabvány 24 órájával szemben 48 órára kiterjeszteni. A tisztított szennyvíz rothadóképességének a bakteriológiai hatásfokkal való összevetéséből a következők állapíthatók meg: A tisztított szennyvíz rothadásmentes volta (48 órán túl negatív rothadási próba) —matematikai megfogalmazásban — szükséges, de nem elégséges feltétele a jó bakteriológiai hatásfoknak. Az eleveniszapos rendszerű berendezések esetében a feltétel elégségesnek is látszik, mivel rothadásmentes minta esetében a bakteriológiai hatásfok minden esetben (23 alkalommal) jó volt. A nitrifikációról az állapítható meg, hogy csepegtetőtestes berendezéseknél (a nagyterhelésűeknél is) a jó bakteriológiai hatásfoknak szükséges, de nem elégséges feltétele. Eleveniszapos berendezések esetében viszont a jó bakteriológiai hatásfok jelzőjének látszik, amely azonban ennek nem szükséges feltétele: kimutatható nitrifikáció esetében itt a bakteriológiai hatásfok mindig jó volt (14 eset), másrészt nitrifikáció hiányában is mérhető volt jó bakteriológiai hatásfok (6 esetben). Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a biológiai szennyvíztisztító berendezések működésének az értékelésekor a tisztított szennyvíz rothadásmentessége, csepegtetőtestes berendezések esetében ezenkívül a nitrifikáció megindulása a jó működés kritériumának tekinthető, tehát jól működőnek csak az a berendezés minősíthető, amely — a szervesanyag-tartalom megfelelő mértékű csökkentésén kívül — ezen feltételeket is teljesíti. Ennek figyelembe vételével a csak kémiai vizsgálatok értékelésén alapuló elbírálás közelebb kerül a kémiai és bakteriológiai vizsgálatok együttes értékelése alapján történő komplexebb értékeléshez, vagyis pontosabb és teljesebb képet adhat a tisztítóberendezések működéséről, a befogók terheléséről; ilyen módon a szennyvíz-kérdés megjavítására teendő intézkedések meghatározásához jól értékelhető adatokat szolgáltathat. IRODALOM [1] Csanády M., Oregács M.: Néhány adat hazai csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezések hatásfokáról. Hídról. Közi. 44, 185—88 (1964). [2] Csanády M.: Szennyvíztisztító berendezéseink hatásfokáról. Az Orsz. Közegészségügyi Int. működése az 1962. évben. Budapest, 1964. 263—75. [3] Finch, J.: Jutalompénzek felhasználása. Előadás az Institut of Sewage Purification 1965 júniusi kon-