Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Csanády Mihály: Adatok a biológiai szennyvíztisztítók hatásfokának értékeléséhez

Csanády M.: Biológiai szennyvíztisztítók Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 141 1. táblázat Az átlagos nyers házi szennyvíz szennyezettsége és a biológiai tisztítás után megkívánt állapot TÜ6A. 1. 3aepn3HenHocmb cupoü őbimoeoü cmoiHoü eodu u jtce/iaeMoe cocmonnue nocjie öuoAozuiecKoa omemteu Table 1. Degree of pollution of average domestic raw sewage and the desired condition after biological treatment Átlagos nyers szennyvíz Teljes biológiai tisztítás után Oxigénfogyasztás (savas) [mg/l] csökkenés, % 100—140 30—40* — ~ 60—80 BOIj [mg/l] csökkenés, % 25—30* — — 80—90 Rothadóképesség (Spitta—Weldert sz.) 6—10 ó poz. 48 ó negatív Lebegőanyag Imhoff sz. [ml/l] csökkenés, % 3—5 0,2—0,5 80—90 Lebegőanyag súly szerint [mg/l] csökkenés, % 80—150 30 70—80 30—60 Csökken Legyen jelen*** Nem változik 0 Lehetőleg legyen Nitrit, nitrát Klorid [mg/l] Szulfid Oldott oxigén [mg/l] o** 80—100 0 0—2 Csökken Legyen jelen*** Nem változik 0 Lehetőleg legyen Coli szám [1 ml-ben] csökkenés, % 60-100- 10

3 85—95 Bakt. szám 37°C-on [1 ml-ben] csökkenés, % 2—5 • 10

5 85—95 Bakt. szám 20°C-on [l ml-ben] csökkenés, % 5-10- 10

5 80—90 * A felső határ csak 5000 iakosesyenértéknél kisebb berendezésekre vonatkozik. ** Ha az ivóvíz nitrátot tartalmaz, vagy nitrátos talajvíz keriil a csatornába, nitrit és nitrát lehet jelen. *** Eleveniszapos rendszerű berendezés esetében a nitrifikáció nem feltétlen követelmény. tömény és a százalékos tisztítási hatásfok nagyon jó. így például jónak minősítendő az a szennyvíztisztító berendezés, amely a szennyvíz oxigénfogyasztásának értékét 30-ról 15 mg/l-re csökkenti, és az is, amely 1000 mg/l-ről csökkenti 45-re, feltéve, hogy a szennyvíz az alábbi vizsgálatok (elsősorban a rothadóképesség) szempontjából is megfelelő. Itt kívánom hangsúlyozni, hogy bár a szervesanyag-tartalom (oxigénfogyasztás vagy BOI

5) a szennyvíz szennyezettsége szempontjából a legfontosabb adat, általában nem helyes a tisztítóberendezés működésének megítélésekor csakis és kizárólag erre támaszkodni. A későbbiekben ennek indoklására majd még részletesen visszatérek. 2. Rothadóképességi próba. A biológiai tisztítás során a szennyvíznek el kell jutnia olyan állapotba, amikor már „tartós", „stabil", anaerob bomlásra nem hajlamos, nem rothadóképes. Ennek közvetlen megállapítására szolgál a rothadóképességi próba (redukciós rothadási próba Spitta-Weldert szerint, MSZ 260 23. lap). A biológiailag tisztított szennyvízben a vizsgálatnak 48 órán belül negatív eredményt kell adnia. Ennek indoklásával később részletesen foglalkozom. 3. Lebegőanyag. Az oxigénfogyasztás felrázott mintából történő meghatározásakor a lebegőanyag szerves részének oxigénfogyasztását is mérjük, külön történő meghatározása a bruttó értékelés szempontjából másodlagos jelentőségű. Lényeges lehet viszont a meghatározás abból a szempontból, hogy gyenge hatásfok esetén a hibát az utóülepítőben keressük-e vagy másutt. 4. Nitrit és nitrát. A szervesanyag-lebontás során általában el kell érnünk azt a fázist, amikor a nitrifikáció megindul, a nitrit és nitrát a tisztított szennyvízben megjelenik. Régebben ezt szigorú követelménynek tartották, ez szerepel a hazai szabványban is. A nagyterhelésű szennyvíztisztítási eljárások esetében azonban — egyes irodalmi adatok szerint — ez nem követelmény, sőt gyakran technológiai szempontból károsnak minősül a túlzott nitrifikáció, bár mindig a jó hatásfokot jelzi. A később ismertetendő gyakorlati tapasztalatok alapján a csepegtetőtestes berendezéseknél fenntartható mint követelmény, az eleveniszapos eljárásoknál azonban nem. 5. Bakteriológiai adatok. A házi szennyvíz ártalmatlanítása közegészségügyi érdek, ilyen értelemben a feladat a szennyvíz fertőzőképességének a megszüntetése. A biológiai tisztítás ilyen szempontból lényeges hatású. A kórokozó baktériumok közvetlen kvantitatív meghatározása ma még rutinszerűen nem megoldott, ezért a tisztítás bakteriológiai hatására vonatkozó vizsgálat többnyire indikátor-baktériumok és az összes baktériumszám meghatározására szorítkozik. Ismerve azt, hogy