Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Csanády Mihály: Adatok a biológiai szennyvíztisztítók hatásfokának értékeléséhez

142 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Csanády M.: Biológiai szennyvíztisztítók pl. az enterális kórokozó baktériumok általában könnyebben pusztulnak mint az indikátor-baktériumok, ez utóbbiak számának a csökkenéséből vonható le bizonyos következtetés — ha nem is matematikai jelleggel — a kórokozó baktériumok elpusztulására vonatkozóan is. Ezért indokolt az a követelmény, hogy a biológiai tisztítás során a baktériumszámnak kb. az eredeti érték egytizedére kell csökkennie. Az MSZ 260 szabvány egységesen 80—90% csökkenést kíván meg, célszerű azonban ezt a számot a bélbaktériumokra (coli és 37°-on tenyésző baktériumok) vonatkozóan megemelni. A legalább 85%-os csökkenés sem tekinthető túlzott követelésnek, mert például számos jól működő csepegtetőtestes berendezés átlagos coli-hatásfoka 94%, 37°-os baktériumszámmal mért hatásfoka 93%, eleveniszapos berendezéseknél a hatásfok még jobb (98, ill. 97%). A bakteriológiai hatásfok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy vizsgálat csak ún. pont-mintából történhet, a mintavétel pillanatnyi jellege az eredményeket — különösen az összehasonlításra szolgáló nyers szennyvíz mintánál — befolyásolhatja. Például egy kis iszappehelynek a mintavevő üvegbe jutása irreálisan nagy értékeket okozhat. Ezért óvatosan kell értékelni a helyszíni szemle és a kémiai eredmény alapján várható értékektől jelentősen eltérő adatokat. Szükség esetén a mintavételt és a vizsgálatot meg kell ismételni. Az ismertetett 5 szempont figyelembevételével már általában megfelelő képet lehet kapni egy biológiai tisztítóberendezés működéséről. Kiegészítheti még ezt a képet a táblázatban feltüntetett többi alkatrész, vagy egyéb irányú (pl. mikroszkópos biológiai) vizsgálat is, normális házi szennyvíz esetében azonban ritkán mondanak mást vagy többet, mint az ismertetett alkatrészek. Indokolt esetben szükséges lehet a vizsgálat kiterjesztésére (pl. hibakeresés, működést zavaró tényezők nyomozása, talajvíz- vagy csapadékvíz-keveredés kimutatása stb.), általános esetben azonban erre nincs szükség. Az esetek többségében, a kifogástalanul és a kifejezetten rosszul működő berendezések esetében a fenti szempontok egybehangzó véleményhez vezetnek: a működés minden szempontból jó vagy rossz. A gyengén vagy kevésbé jól működő berendezéseknél a fenti paraméterek ellentétes következtetésekhez vezetnek, itt tehát az értékelés nem ilyen egyszerű. Az alábbiakban gyakorlati példák alapján ezzel kívánok részletesebben foglalkozni. Tapasztalatok a hatásfok értékelésére vonatkozóan Az OKI vízügyi osztályán az 1961—65. években 49 csepegtetőtestes és 13 eleveniszapos berendezésnél elvégzett 116 hatásfok-vizsgálat adatait dolgoztam fel a fenti szempontok szerint történő értékelésre vonatkozóan. A 116 eset közül 32 alkalommal a berendezés működése a fenti 5 szempont egyike szerint kifogástalan volt. További 4 esetben csak a lebegőanyag-tartalom haladta meg kisebb mértékben a határértéket, másik 6 esetben (eleveniszapos berendezéseknél) csak a nitrifikáció hiányzott. Ha a fent elmondottak szerint járok el, tehát a lebegőanyagot önállóan nem értékelem és a nitrifikációt az eleveniszapos rendszernél nem tekintem feltétlen követelménynek, 42 esetben, vagyis az esetek 36,2 százalékában a működést egyértelműen megfelelőnek kell minősíteni. 48 esetben (41,4%) a berendezés működése minden szempontból rossznak minősült. (A kis lebegőanyag-tartalmat itt is figyelmen kívül hagyom, hiszen ez nem a jó biológiai tisztítás, hanem csak a jó utótilepítés ismérve.) Az esetek 78%-ában tehát a különböző szempontok (szervesanyag-tartalom rothadóképesség, nitrifikáció, bakteriológia) szerinti véleményezés teljesen egybehangzó eredményt adott. Nézzük meg részletesebben azt a 26 esetet (a vizsgálatok 22%-a), ahol a fenti paraméterek szerinti értékelés ellentétes következtetésekre vezetett, illetve a berendezés működését csak egyes szempontok szerint kellett kifogásolni. A 26 közül 20 esetben a szervesanyag-tartalom alapján a berendezés működését megfelelőnek kellett volna tekinteni, mind a 26 esetben rossz volt a bakteriológiai hatásfok. Viszont mindössze csak 3 olyan eset fordult elő (az esetek 2,6%-a), amikor a tisztítóberendezés működését pusztán bakteriológiai szempontból kellett kifogásolni. E három eset közül 2 alkalommal a berendezés utóülepítője nem működött kifogástalanul."A lebegőanyag-tartalom értéke 0,3 ill. 0,4 ml/l volt, tehát a 0,5-ös határértéket ugyan nem érte el, de a jó berendezések esetén szokásos értéket (0,1 ml/l alatt) lényegesen meghahaladta. Két helyen a berendezés hidraulikusan túlterhelt volt, a harmadik helyen az utóülepítő bukóéle ferde, tehát félreterhelt a műtárgy. Mindhárom esetben tehát jól meghatározható műszaki hiányosságot jelzett a gyenge bakteriológiai hatásfok olyankor, amikor ezt a kémiai mérések nem mutatták ki. 10 olyan eset fordult elő, amikor a gyenge bakteriológiai hatásfok mellett egy kémiai paraméter is kedvezőtlen eredményt adott. Ebből 3 alkalommal a nitrifikáció hiányzott (csepegtetőtestes berendezéseknél), 2 helyen-a lebegőanyag volt sok, 3 esetben a rothadóképesség, 2 helyen az oxigénfogyasztás volt kifogásolható. A fennmaradó 13 esetben a tisztítóberendezés a gyenge bakteriológiai hatásfok mellett a kémiai vizsgálat alapján is legalább két szempontból kifogásolható volt. Összefoglalóan tehát az állapítható meg, hogy a bakteriológiai vizsgálat látszik a legérzékenyebb módszernek a tisztítási hatásfok megállapítására, ez támasztja a legszigorúbb követelményt a tisztítással szemben. Olyan esetben is rámutatott a tisztítási technológia hibáira, amikor a kevésbé érzékeny kémiai eljárások nem mutattak rendellenességet. Ha a kémiai hatásfok terén hiányosság mutatkozott, a bakteriológiai hatásfok mindig rossz volt. A bakteriológiai hatásfok a vizsgálati eredmények nem túl jó reprodukálhatósága és a nyers szennyvíznél különösen erősen szóró eredmények miatt önmagában esak akkor értékelhető megbízhatóan, ha ismételt mérések alapján határozták azt meg. Ha a bakteriológiai hatásfok rossz, vagy esetleg negatív, az annak a jele, hogy a berendezés működése nem tökéletes; nem jelenti azonban egyértelműen azt, hogy a berendezés — akár csak bakteriológiai szempontból is — hatástalan. A jó kémiai hatásfok: a szervesanyag-tartalom lényeges