Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Dr. Bolberitz Károly: A felszíni vizeket terhelő anyagok és mérgező határértékeik
136 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Bolberitz K.: A felszíni vizeket terhelő anyagok Vannak olyan vegyületek, pl. a káliumbikromát, melyeknél különbség nem mutatkozik. Csigákat vizsgálva, az előbbiekhez hasonló eltérések észlelhetők. Az időszakonként jelentkező alacsony oldott oxigén tartalom tehát a vízi szervezetek tűrését az egyes mérgező anyagokkal szemben erősen csökkenti. c) Nagymértékben függ a mérgező hatás a víz kémhatásától. Egy vizsgálat szerint ha a pH 7,8-ról csupán 7,5-re csökkent, a CN-ion toxicitása a tízszeresére ugrott [15]. d) Ismeretes, hogy a vízi szervezetek a rézionokra rendkívül érzékenyek. Viszont megállapítást nyert az is, hogy kemény, alkalikus vizekben a halak a mérgező érték sokszorosát (150 mg/l CUS0 4H 20) is elviselik. A kalcium és magnéziumsóknak ez a méregtelenítő hatása az alkali-sókkal szemben is érvényesül, mint az az alábbi eredményekből látható [16]: Alkali-fémek és alkali-földfémek antagonista hatása a fürge csellók túlélési idejére Keverék 0,15 mol NaCl 0,15 ml NaCl +0,001 mol CaCl 2 .. 0,015 mol KOI 0,015 mol KC1 +0,005 mol MgCl 2 . 0,015 mol KC1 +0,0075 mol CaCl 2 Túlélési idő 2 nap -10 nap 20 óra —5 nap 13 nap Minthogy az élővizek összetétele a vízfolyás hosszában, hőmérséklete az évszakoktól függően, oldott oxigén tartalma a terhelés és a hőmérsékletváltozások következtében széles határok között változik, rendkívül nehéz olyan határértékeket megállapítani, melyek teljes biztonságot nyújtanak. Alkalmazkodás Az élő szervezetek alkalmazkodási képessége meglehetősen nagy. Különösen nagy ez az alsóbbrendű, egyszerűbb szervezeteknél. Már az ipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos vizsgálatok is megmutatták, hogy a lebontó mikroorganizmusok megfelelő szoktatással milyen nagy mennyiségeket bírnak el az egyébként toxikus anyagokból, pl. fenolból, cianidokból. Ez a megszokás feltehetően az összes vízi szervezeteknél meg van. Különféle mesterséges mosószerekkel végzett vizsgálatok szerint szoktatással a halak az eredeti mérgező adagnak 2—7-szeresét tudták károsodás nélkül elviselni. Természetes azonban, hogy ilyen eredmények csak lassú szoktatással érhetők el, mert lökésszerű terhelésekre az összes szervezetek igen érzékenyen reagálnak. Szinergizmus, antagonizmus Az ipari szenyvizekkel rendszerint nem egy, hanem több idegen mérgező anyag jut az élővizekbe. A vízfolyás további útján újabb szennyezések érhetik a vízi szervezeteket. Ezek között szinergizmus léphet fel, a mérgező hatások nemcsak összegeződnek, hanem többszörösen fokozódnak [17]. A gyakorlatból tudjuk, hogy a szénlepárlási szennyvizekben levő kátránytermékek, ciánvegyületek együttes mérgező hatása sokkal nagyobb, mint amennyit az egyes vegyületek külön-külön mutatnak [18]. Laboratóriumi kísérletek is bizonyítják, hogy a különféle fenolok kombinálásakor a mérgező hatás többszöröződik. A szerves foszfátokat tartalmazó rovarirtó szereknél is kimutatták a szinergikus hatást. A felszíni vizekbe jutó olajfoltok eltüntetésére a gyakorlatban használt emulgáló anyagok részletesebb vizsgálata azt a meglepő eredményt adta, hogy az egyik ilyen emulgáló anyag az olajjal keveredve lényegesen mérgezőbb volt, mint maga az eredeti anyag [19]. A szervetlen vegyületek közül a cianid és a hozzákapcsolt fém-ion között mutattak ki szinergikus hatást. A cink- és a kadmium-ionok a cianidion mérgező hatását erősen fokozzák. De jelentkezhet a szinergizmus negatív formában is: a nikkel, a réz és a vas, a cianid-ion mérgező hatását a végzett vizsgálatok során csökkentették. A réz és a cink egyidejű jelenléte egymás mérgező hatását fokozza, cianid jelenlétében viszont ez a hatás jelentékenyen csökken [15]. Másodlagos hatások A legújabb vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a vizekbe jutó idegen anyagok biológiai lebontódása során az eredetinél mérgezőbb anyagok is keletkezhetnek, amely tény a vizek terhelhetősége szempontjából szintén számításba veendő. Ezt a hatást a különféle gyom-, gomba- és rovarirtószerek behatóbb vizsgálata alkalmával észlelték. Az aldrinból a biológiai lebontódás folyamán a sokkal mérgezőbb dialdrin, a parathionból paraoxon, a heptaklórból heptaklórepoxid keletkezik, mely utóbbiak az eredeti hatóanyagnál lénvegesen mérgezőbbek [20]. Egyéb vizsgálati körülmények Végül a teljesség kedvéért rá kell mutatnunk arra, hogy még az ugyanabban a laboratóriumban, ugyanazzal a vizsgálati technikával, egyazon tenyésztésű kísérleti egyedekkel végzett mérések átlag eredményei között is néha megmagyarázhatatlan, egymásnak bizonyos fokig ellentmondó eredmények jönnek ki ami iogos kétségeket ébreszt. Ezek nem magyarázhatók másként, csak azzal [9], hogy az eredmény függ a vizsgáló személy szubjektív észlelésétől és feltehetően a vizsgálat időpontjától is.* Utóbbi más szóval azt jelenti, hogy pontosan ugyanolyan körülmények között végzett vizsgálat márciusban esetleg más eredményt ad, mint novemberben. Űjabb irányzatok a vizek terhelhetőségének megállapítására Az előbb elmondottak vázlatos képet adnak arról, hogy az ipari szennyvizekkel az élővizekbe juttatott mérgező anyagok biológiai kihatásai mennyire összetettek és hogy milyen szövevényes * Rotschein, J. (Bratislava) szóbeli közlése szerint ő is megállapította Daphnia magnával végzett vizsgálatai során, hogy a mérgező anyagok határértéke az évszakoktól függően változhat.
