Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Dr. Bolberitz Károly: A felszíni vizeket terhelő anyagok és mérgező határértékeik

Bolberitz K.: A felszíni vizeket terhelő anyagok Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 137 kérdések előtt állnak az ezzel foglalkozó kutatók. Ha hozzávesszük ehhez azt, hogy az iparból a szennyvizekbe jutó ilyen idegen anyagok száma már több száz, és hogy számuk napról-napra növekszik, tisztán láthatjuk azt, hogy ezek a laboratóriumi mérések bármennyire érdekesek is, és bővítik ismereteinket, a gyakorlati elbírálás szempontjából nagyrészt használhatatlanok. Ezt kikerülendő alakult ki az a jelenlegi gyakorlat, mely az élővizekben elfogadható határértékekként a laboratóriumi vizsgálatok által meghatározott toxikus dózisoknak töredékét, lehetőleg minél kisebb hányadát, javasolja és ezt igyekszik a gyakorlatban érvényesíteni. Ez a gyakorlat érthető, de nem tekinthető sem tudományosnak, sem gazdaságosnak. A felmerülő kérdéseket viszont meg kell oldani és ezek során ügyelni kell arra, hogy a megoldás minél kisebb veszélyt, kockázatot jelentsen. E törekvés eredményeképpen már kezdő jeleit láthatjuk azoknak az elgondolásoknak, melyek új irányt kívánnak adni a vizek terhelhetőségére vonatkozó vizsgálatoknak. Ez az új irányzat abban áll, hogy elismeri a vizek és ipari szennyvizek egyéni jellegét és ebből az alapelvből kiindulva minden konkrét esetben az adott felszíni vízzel és az adott szennyvízzel végezteti a vizsgálatokat természetes viszonyok vagy a természetes viszonyokat (hőmérséklet-változás, oxigénfelvétel) megközelítő laboratóriumi körülmények között. Egy francia kutató a laboratóriumban felállított köralakú vályúban áramoltatott élővízzel tartja helyesnek végezni a terhelhetőségi vizsgálatokat. A Világegészségügyi Szervezet legújabb ajánlata szintén a természeti körülményeket igyekszik utánozni a laboratóriumban. Eszerint 12 órán át megvilágított, 12 órán át sötétben tartott cellákban, a vizsgálni kívánt vízzel és mérgező anyaggal dolgozva, a már káros subletalis dosisokat a halak filmre vett menekülése útján lehet észlelni [21], Még tökéletesebbnek látszik az a belga kísérlet mely Liége-ben a Maas folyó terhelhetőségének ós regenerálódó képességének ellenőrzése céljából 100 m hosszú, szabadban álló csatornaszakaszt épít és e berendezéssel fogja folyamatosan ellenőrizni, az ipari szennyvizek hatására, az élővízben jelentkező változásokat. A cseh Vízügyi Kutató Intézet már 9 évvel ezelőtt épített ilyen vizsgáló csatornaszakaszt a prágai szennyvízkísérleti telepen, ahol a szennyvizek tisztulását kívánták figyelemmel kísérni. Ezek egyenlőre még próbálkozások, de mutatják a jövő útját, amely ezek szerint az lesz, hogy minden fontosabb vízfolyás mellett berendezéseket fognak építeni, melyeken állandóan lesz lehetséges a hatásokat mérni. Még célszerűbb lenne szállítható vizsgáló csatornákat készíteni, melyek segítségével mindenkor a helyszínen lehetne a szükséges méréseket hosszabb időtartamon át elvégezni. Egyrészről az ipari szennyezések mennyiségi, minőségi fokozódása, másrészről a felszíni vizek tisztaságának megóvása nélkülözhetetlenné teszi azt, hogy az ily irányú vizsgálatokat minél kiterjedtebben és minél behatóbban végezzék. Összefoglalás A városba tömörülés, az iparosodás és kemizálódás következtében mind nagyobb mennyiségű és mind többféle anyag kerül a befogadó vizekbe, aminek révén ezek élő jellege erősen veszélyeztetett. Hatásuk kivizsgálása és ellenőrzésük céljából e káros anyagokat csoportosítani kívánatos tulajdonságaik és megjelenési formájuk alapján. E csoportok közül legveszélyesebbek a szervetlen és szerves mérgező anyagok, melyek már mikrotöménységekben is veszélyeztetik az élővizeket. Döntő fontosságú ezért megismerni és rögzíteni ezeknek az anyagoknak megengedhető határértékeit. Az utóbbi évtizedben igen nagy számmal végeztek ily irányú méréseket. Ezeket azonban nebéz értékelni és összehasonlítani a kérdés szövevényes volta és az egységes vizsgálati eljárások hiánya miatt. Nem egyértelműen tisztázott a mérgezőkópesség fogalma, a mérgező hatás észlelési módja, a vonatkoztatási egység. Tisztázatlan az, hogy a számtalan vízi szervezet közül melyek a legmegfelelőbb indikátorszer vezetek. Még az egyes halfajtákon belül is nagymértékben változhat az érzékenység a kortól és a nemtől függően. Mások a kísérleti eredmények álló- és folyóvízben végzett kísérletek során. Befolyásolja az eredményeket a víz hőmérséklete, oldott oxigén tartalma, keménysége, kémhatása, de úgy látszik, még az is, hogy milyen időpontban végezték a laboratóriumi vizsgálatot. Végül tekintettel kell lenni az élő szerveztek alkalmazkodó képességére és arra, hogy a gyakorlatban több mérgező anyag lehet egyidejűleg jelen, melyek szinergista vagy antagonista jelenségeket mutathatnak. A felszíni vizek élő jellege megóvásának és terhelhetőségének megállapítása céljára tehát a szokásos vizsgálatok nem nyújtanak megbízható alapot. Minden befogadó víznek és minden bebocsátott szennyvíznek egyéni jellege van. Ezért a terhelhetőséget és az esetleges mérgező hatásokat csakis az eredeti vízzel és szennyvízzel, laboratóriumban, de inkább a helyszínen végzett tartós modellkísérletek útján lehet csak megállapítani. IRODALOM [1] Reymonds, T.: Pollutional effects of ugricultural insecticides and synthetic detergents. W. Sew. Works 109 (1962) 352—55. [2] Doudoroff, P.: Critical Review of Literature on the Toxicity of Industrial Wastes and their components to fiába Sewage and Industrial Wastes, 25 (1953) 802—39. [3] Pickering, Q.: The Toxicity of Organic Phosphorus Insecticides to Different Species of Warinwater Fishes. Transactions of the American Fisheries Society, 91 (1962) 175—84. [4] Hubault, E. : Les seuils de novicité de divers composés chimiques vis-á-vis du poisson. 42, Eau. 271—76. [5] Bucksteg, W.: Teste zur Heurteilung von Abwassern'. Stadthygiene, 12 (1961) 180—184. [6] Doudoroff, P.: Critical Review of Literature on the Toxicityoflndustrial Wastes and their components to fish. Sewage and Industrial Wastes, 25 (1953) 816 p. [7] Cox, Ch.: Operation and Control of Water Treatment Processes. WHO (1964) 40.