Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Szilvássy Zoltán–dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről

Szilvássy Z.—Vágás I.: 1965. évi árvízvédekezés Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 125 A buzgártól az ásványrárói ,,Szabadság" Tsz. 420. sz. kútja a töltés nyomvonalára közel merőleges irányban, mintegy 3,5 km távolságban van. A táblázat adatai alapján az alábbi jellegzetességekre kívánjuk a figyelmet felhívni: a) A buzgárból a mintavétel időpontjáig durva becsléssel legalább mintegy 2000 m

3 víz folyt el. A buzgár vizének hőfoka a mintavétel időpontjában 10,8°C, ugyanakkor a Duna vizének hőfoka 17,6°C volt. Az Ásványráró környékén levő talaj vízkutak vizének hőmérséklete 10—12°C között ingadozott. b) A buzgár vizének vegyi összetételére jellemző adatok túlnyomó többsége 10%-on belül megegyezik a talajvízkút vizének vegyi jellemzőivel, míg a Dunavíz jellemzőihez viszonyított eltérések sokkal nagyobbak. A fentiek alapján megállapítható, hogy a szóban forgó buzgárból nyomás alá került talajvíz folyt ki, és hogy a buzgár és a Duna között a töltésre merőleges szelvényben, közvetlen összeköttetés nem alakulhatott ki. A Duna megáradt vize és a buzgár közötti legrövidebb távolság semmiképpen sem tekinthető jellemzőnek az adott esetben, mert lehetséges, hogy a folyó által létrehozott nyomásszint más, hosszabb úton érvényesült. A leírthoz hasonló jellegű buzgárokra a ,,talajvíz buzgár", vagy a nyári árvíz adottságaiból következő ,,hidegbuzgár" elnevezést javasoljuk bevezetni. 3. A fenti ásványrárói, a védekezés során „hajnali" névvel megkülönböztetett buzgár hőmérsékleti sajátosságainak felismerése után a Duna mellett további buzgárokban végeztünk hőmérsékletmérést, illetve kértünk meg árvízvédekező munkatársakat hasonló mérések elvégzésére. Ezeknek a tájékoztató méréseknek az alapján a következők állapíthatók meg: a) A Szigetközben a megmért, hozzáférhető nagyobb buzgárok — az egyetlen nagybajcsi buzgár kivételével — „hideg" buzgárok voltak, vagyis a belőlük kifolyt víz 10—12°C hőmérsékletűnek bizonyult, szemben a Dunavíz 18°C körüli hőmérsékletével . b) Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság szigetközi védtöltésének 19 + 000 és 21 + 000 km-es szelvényei között az ún. Hosszúúti rámpa környékén a töltés lábától mintegy 50 m távolságban, 70 cm mély és mintegy 2 m széles, fakadóvizeket gyűjtő csatorna húzódott a töltés lábával párhuzamosan. A csatornában a vízszin 20 cm-rel volt a terep alatt, ennek ellenére a csatornának a töltéstől távolabb eső oldalán, a csatornától mintegy 4—5 m távolságban már nagyszámú elemi buzgár feltörése volt megfigyelhető. Buzgárok a csatorna fenekén és rézsűjén is jelentkeztek. A hozzáférhető buzgárokból kivétel nélkül hideg víz tört fel. c) Baja és Mohács térségében vegyesen fordultak elő „meleg" és „hideg" buzgárok, ez utóbbiak azonban olyan kicsinyek voltak, hogy beavatkozást nem igényeltek. A fentiekben vázolt tapasztalatok egyértelműen azt a következtetést támasztják alá, hogy 3. kép. Az Ásványráró község közélében (22 + 250 m szélv.) 1965. június 16-án hajnalban keletkezett buzgár ellennyomó medencéje. A medencében •— mint látható — kb. 80 cm magas vízoszlop állandósult <t>omo 3. B OKpecmHOcmu c. Auieampapo (22+250 KM) ympoM I.-eo UWHH 1965 e. co3daea/icH epucfioH, npomueodaemeawaiuü őacceün Komopozo eudenHarfiomo. B6aceeüm — KÜK eudno — co3daeajicH eodnnoü cmoAÖ c nocmoxHuoü ebicomoü 80 CM III. 3. Gounter-head hasin of boil developed at dawn, on the 16th June, 1965 in the vicinity of Ásványráró (levee Station 22+250 km). The counter-head for stopping soil erosion was — as will be perceived — about 80 cm high 4. kép. A „hajnali buzgár" ellennyomó medencéjének építménye kavicsos homokkal töltött zsákokból <Pomo 4. CmpoumeAbcmeo npomueodaenueawufeeo öacceüHa ÓAH ympeHHezo epurfiona u3 MCUIKOB, 3anojimHHbix c zpaeeAucmuM necKOM III. 4. Bags fiiled with sandy gravél were used to build the ringwall surrounding the counter-head basin