Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Dobos Alajos: Hordozható esőztető berendezések gazdaságos kialakítása
118 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Vitális S.: A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves a berendezések üzemi költségének az a része, amely az áttelepítési munkára vonatkozik, annál nagyobb, minél nagyobb az áttelepítések száma, a berendezés kihasználási foka, vagyis az előírt üzemidő és állásidő viszonya annál kedvezőbb, minél v kevesebb az áttelepítésre fordított idő, az áttelepítésre fordítandó idő — amely a berendezés csökkentésével lényegesen nem csökken — annál kisebb, minél kisebb az áttelepítések száma, az üzemszervezési hiányosságok annál jobban kidomborodnak, minél több az áttelepítések száma, a csövek elhasználódása — amely a csőkötések számának is függvénye — annál előbb következik be, minél több az áttelepítések száma. A kialakítandó berendezés nagyságára vonatkozóan, a beruházási és üzemköltségek minimumának meghatározása után lehet megfelelő választ adni. Ebben a vizsgálatban az üzemszervezést gátló tényezők (pl-egy-egy áttelepítés a várakozási időkkel együtt hosszú időt vesz igénybe stb.) nem vehetők figyelembe — bár kétségtelen, hogy helyenként ezek is léteznek — ezért az összköltség-görbének nincs minimuma, hanem az S függvényében, dr. Rzalóczy Bálint vizsgálatai szerint, gyakorlatilag vízszintes [2]. Ez azt jelenti, hogy megfelelő üzemszervezési adottságok mellett közömbös, hogy az áttelepítések száma pl. S = 3 (nagyobb berendezés) vagy 5 (kisebb berendezés). Az eddigieket összefoglalva megállapítható, hogv az egy fővezeték-állásból öntözhető terület (F e) nagyságának megállapítása a tervezés során részletes elemzést igényel. Javasolható, hogy a tervezők a viszonylag nagyobb, F/3 vagy F/4 területet öntöző berendezések kialakítására törekedjenek. Ennek előfeltétele azonban az is, hogy az alkalmazandó szivattyú szállítómagassága, a nyomásveszteség, a geodéziai szállítómagasság stb. — ezt lehetővé is tegyék [3]. A kisebb berendezések, amelyek a nagyobb számú áttelepítési igény miatt magasfoki'i szervezettséget igényelnek, elsősorban a fejlettebb mezőgazdasági üzemek részére javasolhatók. A hordozható esőztető berendezés kialakításának feltételei és szempontjai A berendezések kialakítása a gyakorlatban, mint arra az előzőekben már utaltunk, az adott szivattyú és a gyártott csövek figyelembevételével történik. Gazdaságossági szempontból ez azt jelenti, hogy az üzemi költség azon része, amely a hajtómotor üzemköltségeiből származik, adott és állandó. A tervezés során tehát arra kell törekedni, hogy a munkapont állandóan a legjobb hatásfokú üzemi tartományban maradjon. Ennek megfelelően, ha a szivattyú jó hatásfokú üzemére vonatkozó igényt (a munkapont meghatározott tartományban való elhelyezkedését), valamint a növénytermesztés igényét (időben állandó Q vízhozam kiszolgáltatása, valamint az üzemi nyomás megfelelő határok között tartása) helyesen elégítjük ki, mondható, hogy az üzemköltség ezen része időben állandó. A munkapont helyének kismértékű megváltozása, amely a nyomásveszteség hatásán túlmenően, a fordulatszám szinte elkerülhetetlenül jelentkező igen kismértékű változása miatt is bekövetkezik, jól szerkesztett szivattyúcsoport esetén az üzemanyag-felhasználást (közvetve az üzemköltséget), mivel az a névleges fordulatszám környezetében alig változik, számottevően nem befolyásolja. A hordozható esőztető berendezéseket tehát, az előzőeknek megfelelően, a beruházási költségek figyelembevételével kell kialakítani. Itt jegyezzük meg, hogy a hidraulikai méretezés [4] csak a gazdaságossági vizsgálat, a leggazdaságosabb berendezés kialakítása után következhet. Ennek megfelelően azok a hidraulikai igények, amelyek esetleg a berendezés kisebb-nagyobb módosítását is maguk után vonják, a leggazdaságosabb megoldástól bizonyos mértékű eltérést eredményezhetnek. Amennyiben az eltérés jelentős mértékűnek ítélhető (a beruházási költségben 5—10%-os növekedés jelentkezik) a kiindulási adatokat újból felül kell vizsgálni. A gyakorlati feladatok megoldásában — mivel a mezőgazdaság igényei általában nem merevek (a mezőgazdasági igények között pl. az intenzitásnak csak a határértékei szerepelnek) a felmerülő kérdések megoldhatók. Ha a berendezés egyik vagy másik fő méretét (fővezeték vagy szárnyvezeték hossza) az igények vagy adottságok (pl. szőlőtáblák) eleve megszabják, a gazdaságossági vizsgálatnak kisebb jelentősége van, de nem elhanyagolható, mert a fővezetékállásokra vonatkozó variánsok kidolgozása révén itt is meg kell keresni az adott körülmények közt leggazdaságosabb megoldást. A gazdaságossági vizsgálat A hordozható esőztető berendezés fővezetékből és N számú szárnyvezetékből áll. A szárnyvezetékek száma az üzemelő (A T«) és a folyamatos üzemelést biztosító {Ní) tartalék szárnyvezeték összegét jelenti. A gyakorlatban alkalmazott esőztető berendezések N = Na -(- N, = 1 +1; 2 + 1; 2 + 2; ritkábban 4 + 2 szárny vezetékkel üzemelnek. A fővezeték és a szárnyvezetékek átmérője általában különböző, azonos átmérő csak igen kis vízszállítás, 200—400 l/p esetén adódik. A különböző átmérőjű csővezetékek költsége is különböző. Ebből következik, hogy a hordozható esőztető berendezések fővezetékének, valamint szárnyvezetékeinek gazdaságos hossza — adott nagyságú öntözendő terület esetén — a szárnyvezetékek számának is függvénye. Az optimális hosszaktól való eltérés lényeges beruházási többletet eredményezhet, ezért tervezés során a fővezeték, valamint a szárnyvezetékek gazdaságos hosszát minden esetben meg kell határozni. Erre vonatkozóan a következőkben ismertetendő eljárást dolgoztuk ki: A vizsgálat eredményei általános érvényűek és valamennyi hordozható berendezésre, függetlenül azok anyagától, érvényesek. A szárnyvezetékek összes hossza a következőképpen írható fel: EL S Z ±= N{n — 0,5)?, (4) ahol L„2 egy db szárnyvezeték hossza, N a szárny vezetékek száma, n az egy szárnyvezetéken üzemelő szórófejek száma, l a szórófejek egymástól való távolsága.
