Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Dobos Alajos: Hordozható esőztető berendezések gazdaságos kialakítása
116 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Vitális S.: A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves ÖNTÖZÉS Hordozható esőztető berendezések gazdaságos kialakítása DOBOS ALAJOS* A hordozható esőztető berendezés gazdaságos kialakítása — az adott szivattyú gépcsoport jellemzőinek (Q, H, r}), valamint az egy fővezetékállásból öntözhető terület (F e) nagyságának ismeretében — a fővezeték és szárnyvezetékek beruházási költségének minimumához tartozó jellemzők (a csővezetékek átmérője, hossza és ára) figyelembevételével lehetséges. A hordozható esőztető berendezések kialakítása során az alkalmazható szivattyú rendszerint adott. Ennek megfelelően következő a feladat: a berendezést úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú jó hatásfokú, gazdaságos üzeme biztosítható legyen. Más a feladat akkor, ha a berendezés tervezésével egyidejűleg a gvártandó szivattvú hidraulikai jellemzőit is megkell határozni. Ebben az esetben a berendezés összköltségét (beruházási és üzemi költségek összegét) kell vizsgálni. A hordozható esőztető berendezéseket jelentős tervezési, gyártási, kereskedelmi és üzemeltetési előnyök elérése végett nem egyedileg, hanem típusonként — a rendelkezésre álló szivattyú sorozatra támaszkodva — célszerű tervezni. Hazánkban az elmúlt időszakban egy-egy típusterv alapján többszázmillió Ft-ot kitevő beruházás valósult meg. A típusberendezés a helyi igények (táblahatárok, terület alakja stb.) kielégítésére is alkalmas, mert méretei (csőhosszak) könnyen módosíthatók. Üzemi szempontból azonban a berendezés alakjának változtatása nem célszerű, mert az rendszerint telepítési munkatöbblettel és a berendezés kihasználási fokának csökkenésével jár. Arra kell inkább törekedni, hogy a tagosítás szempontjai között az egy fővezetékállásból öntözhető területek figyelembevétele is kellő súllyal szerepeljen. Esetenként a hordozható berendezések egyedi tervezése is indokolt lehet (pl. adott gyümölcsök, szőlők öntözése). A tervezés alapadatát képező, az egy fővezetékállásból öntözhető, F e terület alakja — annak ellenére, hogy a berendezések tervezése során csak a négyzet és téglalapalakú területek vizsgálatával kell foglalkozni — végtelen sokféle lehet. A terület alakját, szélességének és hosszúságának egymáshoz való viszonyával jellemezzük [1], Nem szorul bizonyításra, hogy a végtelen Sokféle területalak szinte mindegyike más-más csőhosszakat, a különböző átmérőjű csövek mennyiségének egymástól eltérő arányát és más-más beruházási költséget eredményez. Eddig a leggazdaságosabb megoldást nagyszámú változat kidolgozása és összehasonlítása révén lehetett megállapítani. Az F e nagyságú területet öntöző berendezés főméreteinek megállapítása egyúttal a terület legkedvezőbb alakjának meghatározását is jelenti. A berendezés fő méreteit •— fővezeték, valamint a * Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Tanszéke. szárnyvezetékek hosszát — elsősorban a következő tényezők befolyásolják: gazdasági tényezők: a fővezeték és rajta elhelyezett szerelvények egységhosszra eső költségei, a szórófejjel felszerelt szárnyvezetékek száma és egységhosszra eső költségei, hidraulikai tényezők: a szivattyú vízszállítása és a szórófejek hidraulikai jellemzői, a szórófejek száma, amely a szárnyvezetékek számának függvényében, a szárny vezeték hosszára vonatkozóan lényeges megkötést jelent, a szivattyú szállítómagassága, amely a gyártott csövek figyelembevételével csak meghatározott feltételek biztosítása esetén teszi lehetővé a berendezés zavartalan üzemét, a kutakból történő vízszerzés esetén a kutak vagy kútcsoportok egymástól való távolságának biztosítása, üzemi és mezőgazdasági tényezők: a mezőgazdasági üzemek csőtelepítés végrehajtására vonatkozó adottságai (kézi telepítés esetén a viszonylag rövid, gépi telepítés esetén pedig a viszonylag hosszabb szárnyvezetékek alkalmazására kell törekedni), a nagyüzemi táblásítás igényei, amelyek elsősorban a fővezeték hosszára jelentenek befolyást, az egy alkalommal kiadagolandó öntözővíz mennyisége, mint agrotechnikai tényező, amely esetenként az intenzitás nagyságát is befolyásolhatja, az adott növényfaj termelésével összefüggő kötöttségek (kordonművelésű szőlők, sövénygyümölcsösök stb.). Az előző felsorolás önmagában is rávilágít arra, hogy a tervező még a legtökéletesebb számítási módszerek birtokában is tervező marad, az egyes tényezőket tanulmányoznia, mérlegelnie és értékelnie kell, hogy a kialakítás kérdésében helyesen dönthessen. Megemlítjük, hogy a tárgyalt tényezők közül, miután a mezőgazdaság alapvető igényeit kielégítettük, a döntő súlyt, szinte minden esetben a gazdaságossági tényezők képezik. A továbbiakban ismertetendő módszereket a berendezésváltozatok tervezése során megfigyelt törvényszerűségek elemzése és rendszerezése után dolgoztuk ki azért, hogy a tervezési teendőket egyszerűsítsük és a leggazdaságosabb megoldást matematikai segédeszközökkel viszonylag rövid úton elérhetővé tegyük. A közvetlen gyakorlati előnyökön túlmenően ez a vizsgálat alkalmas arra is, hogy
