Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Csermák Kálmán: Tározók üzemelési kérdései

Orlóci 1.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 115 f) Az árapasztók kezelését teljes részletességgel elő kell írni, s a végrehajtást szigorúan ellenőrizni kell, mert meghibásodás vagy elzáródás esetén, igen rövid idő alatt siilyos katasztrófa (gátszakadás) következhet be. Különösen kell vigyázni fagyveszély esetén. A halrácsot minden nagyobb árhullám, árvíz esetén el kell távolítani. g) A tározó helyes kezelése, de a hidrológiai adatgyűjtés szempontjából is szükség van arra, hogy az üzemelő személyzet folyamatosan észlelje a tározótó vízszintjét, a tápláló patak vízhozamát, a vízgyűjtőre hullott csapadékot, a területet borító hóréteget, valamint a tározótérből távozó vízmenynyiséget. Ezenkívül megbízhatóan ismernünk kell a hőmérsékletet, csapadékot, párolgást stb. h) Előre fel kell készülni az árvédekezésre. A szabályzatban előírt védelmi anyagot, szerszámot, be kell szerezni, az árvédekező személyzet kiképzéséről, és szükség esetén azonnali készenlétben állásukról gondoskodni kell. Meg kell jelölni, hogy a védekező brigádot ki irányítja. (Ezzel célszerűen a tározó kezelője bízandó meg.) Minden tározónál kell vezetni üzemi naplót, melyben rögzíteni kell a megfigyelések, mérések időpontját, a vizsgálatok és ellenőrzések megállapításait, az elvégzett javításokat, s általában az üzemmel kapcsolatos minden fontosabb eseményt. A naplóba jegyzik be az ellenőrző szervek, valamint az erre jogosult személyek utasításaikat. Az üzemi napló mindig naprakész állapotban legyen, másolati példányát pedig minden hó végén be kell küldeni az üzemeltető által megbízott felelősnek. A teleprend c. fejezetrészben előirandók mindazok a rendelkezések, óvórendszabályok stb., amelyek távoltartják a nem kívánatos idegen személyeket, megakadályozzák a balesetek előfordulását (figyelmeztető táblák elhelyezésével), azaz lehetővé teszik az üzemelő személyzet részére a részükre előírt rendszeres munka végzését. Az észlelések, megfigyelések és mérések lehetővé tétele érdekében kiválasztott helyeken vízmérő bukókat, rajzoló vízmércéket, csapadékmérő berendezéseket kell elhelyezni, ezen kívül gondoskodni kell a hőmérséklet, párolgás, szivárgás stb. gondos és rendszeres észleléséről és feldolgozásáról is. 2.2. Az üzemeltetés leírása. E fejezet általában az alábbi főbb részekre tagozódik: Az üzemvíz-lebocsátás módját, de a tározó teljes kiürítését is, valamint az árapasztó működését részletesen le kell írni. A leírásnak ki kell terjednie az üzemvízcsatornára, a meder tározóképességére, s a vízállások rögzítésére is. Az árapasztás azonnal megkezdődik, mihelyt a tározó vízszintje meghaladja az üzemi vízszintet. Kisebb árvizek levezetésére lehetőleg a zsilipet kell felhasználni. Gyors vízszint-emelkedésnél a zsilipet úgy használjuk, hogy rajta csak a megengedhető magasságú átbukás legyen. „ Teljes vagy részleges kiürítés esetén pontosan elő kell írni, hogy az hogyan, kinek a rendeletére hajtandó végre. Fagyveszélyes üzemnél már a tervezés során különös gondossággal kell eljárni. Az árapasztó megfelelő kialakítására kell ügyelni (vagy olyan megoldást kell választani, hogy a jégtáblák ne tudjanak oda jutni vagy ha ez nem kerülhető el, akkor kezelésnél gondoskodni arról, hogy ott a jégtáblák akadálytalanul át tudjanak jutni, pl. a közbenső pillérek billenthető kialakításával). Időszakos tározónál télen a zsilip állandóan felhúzva tartandó. Árvédekezés. Meg kell állapítani, hogy az árapasztó zsilipje hány %-os valószínűségű árvizek levezetésére alkalmas. Fel kell azonban készülni — az előre nem látható veszélyek elhárítása érdekében — árvédekezésre, amiért is anyagot és begyakorolt, meghatározott számú védekező személyzetet kell biztosítani. A szabályzat pontosan előírja, hogy hány főből álló brigádokat, anyagot, védelmi eszközöket kell készenlétben tartani. Nagyobb árvízveszély esetén az üzemeltető honnan és kitől kérhet műszaki segítséget vagy védekezéshez szükséges anyagot; milyen vízszint elérése esetén kell elrendelni, ill. megszüntetni a védelmi készültséget. Egyéb munkának számít pl. a nádpadkára telepített nád kaszálása, a mellette megtelepedett sás kiirtása (nádsáv homogenitása, egyenletes sűrűségének biztosítása). 2.3. A létesítmény vizsgálata és karbantartása. E fejezet is három részre oszlik, éspedig: Először a völgyzárógát és hullámvédelem fenntartási kérdéseket, másodszor a tározók műtárgyaival kapcsolatos és harmadszor a tározótér vizsgálatával és fenntartásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. E fejezetet itt nem részletezzük. Csupán azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy a tározótér általában — hacsak erős hordaléklerakódás nem jelentkezik — nagyobb fenntartási gondot nem jelent. Ha azonban a tározóban többcélú hasznosítás folyik, akkor a fenntartási feladatok lényegesen megszaporodhatnak. * Befejezésül rá kell mutatnunk arra, hogy az Üzemelési Szabályzatot az időközi változásoknak megfelelően állandóan helyesbíteni kell. A vízleeresztés mértékének mérésére szolgáló grafikonokat táblázatokat gondosan végzett, megismételt mérésekkel kell helyesbíteni, azért, hogy azok mindig a legpontosabb adatokat adják. Az Üzemelési Szabályzatot mindig a terv készítője állítsa össze, s azt jóváhagyás végett a beruházó az illetékes Vízügyi Igazgatósághoz nyújtsa be, ahol a szakágazatok bevonásával felülbírálják és jóváhagyják. A jóváhagyásnál elő kell írni, hogy az első 2 évi üzemelési tapasztalatok alapján, valamint az időközben végzett módosítások vagy javítási munkálatoknak megfelelően ugyancsak a tervező adjon módosító javaslatot az Üzemelési Szabályzat helyesbítésére, amelynek jóváhagyását szintén az illetékes Vízügyi Igazgatóság végezze.