Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Orlóci István–Török László: A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra

Orlóci 1.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 109 Az ismertetett technológiai módszert először 1964ben a Vidiér belvízrendszernél alkalmaztuk, amelynek csatornái jelenleg a 8—10 éves gyakoriságú vízhozamok levezetését biztosítják. A területen viszonylag kis költséggel kereken 1 millió m

3 tározótér létesíthető, a QTÍH vízmennyiségek elhelyezésére. A kidolgozott lefolyás-szabályozási módszer alkalmazásával a rendszer az előírt feltóteleket az 50 éves gyakoriságú vízhozamoknál — általában — még kielégíti. A tározók koncentrált elhelyezése miatt azonban az egyes mellékcsatornák mellett a 2% előfordulási valószínűségű belvizeknél továbbra is keletkeznek elöntések. Ezt figyelembe véve a rendszer teljesítőképességét — a javasolt megoldással — mederbővítés nélkül, mintegy kétszeresére lehet növelni. Az elvégzett gazdaságossági becslés szerint az ugyanilyen mértékű, csatornabővítéssel történő fejlesztés költsége jelentősen meghaladja a tározók, illetve Szabályozó művek beruházási ós üzemelési költségét. Összefoglalás A vízgazdálkodás gyakorlati feladatának megoldása akkor eredményes, ha egyrészről helyesen választjuk meg a megoldás tudományos elvét, másrészről az alkalmazandó művek és tevékenységek tervezésénél figyelembe vesszük a feladat egyedi-sajátos feltételeit. Nélkülözhetetlen ezért a tudományos eredmények figyelemmel kísérése és az általános elvek, módszerek alkalmazási lehetőségének vizsgálata. Az ezzel a céllal (a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál) végzett munkáink közül a csatornarendszerek műszaki tervezésének és üzemelésének fejlesztésére vonatkozó módszertani vizsgálatainkat ismertettük. A Tiszalöki Öntözőrendszer összefonódó vízlevezető (belvízi) és vízellátó (öntöző) hálózatában minden mű több feladatot tölt be és ezért az új művek tervezése, méretezése, a meglevő művek leghatékonyabb hasznosítása az összefonódó követelményeket és adottságokat messzemenően figyelembe vevő és összehangoló technológiai vizsgálatot kíván meg. Ezek a vizsgálatok mindig az egyedi feladathoz igazodó, egyedi jellegűek, így elvégzésükre általánosan alkalmas sémát adni nem lehet. A művek üzemével szemben támasztott követelmények és a tervet befolyásoló vízgazdálkodási alapadatok egv része időben tág határok között változhat. Ezek legjellemzőbb formái egyrészt a ciklikus változások (pl. az öntözés napi ritmusa; az elvégzendő feladatoknak — öntözés, halastótöltés, káros vizek elvezetése — az időjárás évi ciklusától függő változása) másrészt — a vízgazdálkodás távlati fejlesztési üteméhez kapcsolódó — általános egyirányú fejlődés. Az időben való változásból következik, hogy a vízgazdálkodási feladat követelményeit és adottságait dialektikusan kell vizsgálni és az egyes kiválasztott mértékadó állapot helyett a mértékadó állapotok sorával, a jelenségek lehetséges találkozásával, koincidenciájával kell foglalkozni. A technológiai tervezés egyes egyedi feladatait példákon mutattuk be. A Nyugati Főcsatorna üzemelési vizsgálatánál a feladat az öntözés különböző lehetséges üzemeseteire, a halastavak és tározók különböző vízforrásokból való töltésére és a belvizek levezetésére egyaránt alkalmas művek rendszerének, szabályozási módjának és leggazdaságosabb méreteinek megválasztása volt. A Keleti Főcsatorna üzemének vizsgálatában a felületi öntözések vízigényének napi ciklusa és a nap folyamán egyenletesen érkező vízkészlet közötti ellentmondás felszámolásához szükséges rendszeren belüli kiegyenlítő tározás szükséges mértékéről és gyakorlati megoldási lehetőségéről számoltunk be. Belvízöblözetek üzemelési tervénél a mértékadó értékeket meghaladó fajlagos lefolyások vizsgálatának szükségességére mutattunk rá és bemutattuk a lefolyás mesterséges szabályozásának számítására alkalmazott módszert. A vizsgálatokat a nagyságrend érzékeltetése céljából először közelítő módszerekkel kell elvégezni, de végleges megoldásnál sem szabad a követelmények és adottságok megadásában rejlő megbízhatóságon túlmenő számítási pontosságot követelni. Megállapítottuk, hogy a korszerű vízgazdálkodási tevékenység alapja a jelenségek és feladatok széleskörű, folyamatukban történő vizsgálata és a módszerek tervszerű fejlesztése. IRODALOM [1] Orlóci István: A vízgazdálkodásról. Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról. 1963/3. [2] Török László: Az Alsónyírvíz területének komplex vízgazdálkodási terve. Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról. 1965/1. [3] A Tocó vízgyűjtő területének komplex vízgazdálkodási terve. (Kézirat, Készült 1963-ban a TIVIZIG. Vízgazdálkodási osztályán.) [4] Az Alsónyírvíz területének komplex vízgazdálkodási terve. (Kézirat, készült 1964-ben a TIVIZIG. Vízgazdálkodási Osztályán.) [5] A Vidiéri rendszer belvízgazdálkodási terve. (Kézirat, készült 1964-ben a TIVIZIG-nél.) HeKOTOpbie MeTOflmiecKHe Bonpocbi pa3BHTH« BOAHOrO X03flfiCTBa, C OCOÖeHHbIM BHHM3HMCM Ha 3aAaqn, noflBjiflK>mnecn Ha TeppHTOpMH OpocHTejibHoü CHCTeivibi Tncanan OpAOlfU, l-l. H Tap3K, JI. YBeJiHHUBaiomHecfl noTpc6HocTH BOflHux pecypcoB H B KOJIHMeCTBeHHOM H B KaieCTBeHHOM OTHOLUeHHHX nOTpeÖyiOT pa3BHTHe A0B0X03$IÍÍCTBeHHbIX MeTOflOB KpOMe THflpojiorHiecKiix HCCJIE^OBAHMH. OcoöeHHo Ha Tex BOAOcSopax, ra,e H3-3a HCTOMEHHFL CBOHX BOAHHX pecypcoB rioTpeŐHOCTH MoryT SbiTb oöecneneHbi TOJibKO c noiwoinbio nepe6poci<H HX H3 jipyrnx BO«oc6opoB, őyftyT B GoJiee TecHOÜ CBH3H Bee B0fl0X03flíícTBeHHbie coopyweHHfl H MeponpHíJTHH. BbiSop 3K0H0MHiH0r0 H yBepeHHoro pemeHHH noTpeöyeT pa3pa6oTKy njiaHOMepHoro cnocoöa npoeKTHpoBaHHH, oéecneiHBaiomero npaBHJibHoe pacKpbiTHe CB5i3eií, a c flpyroií cropoHbi SKcnjioaTaiiHH MeponpHOTHií H coopyHceHHií, a Taione HX nocTO5iHHoe y-rcmHeHue. B craTbe nofliepKHBaeTCH, HTO y 6oJibwoft qacrH B0A0X03aÍÍCTBCHHI,IX COOpy>KeHHH H MeponpiI5ITHH B 3aBHCHMOCTH 0T MHCJia OCHOBHblX XapaKTepHCTHK H (j)aKT0pOB Hy>KH0 CIHTaTbCfl He TOJibKO C OflHHM pacieTHbiM noJIO>KeHHeM, HO H CMOTpfl pa3Hbie yCJlOBHfl C pjlflOM pacneTHbix NOJIOWEHHÍÍ. COOTBCTCTBCHHO STOM y nepBoonepeflHOH 3aAaneH HBJiHeTCíi pa3pa6oTKa mctoaob, pacc.waTpuBaiomnx npouecc Boj;oxo35iHCTBeHHoro MeporipnaTHn. B CB5J3H c npoeKTHpoBaHHeM H 3KcnjioaTaunefí 6ojibmwx CHCTEM KAHAJIOB B HacTOflmeií CTATBE 3AHHMAEIUCFL C HeKOTOpbIMH TeXHOHOrHMeCKHMH npoSneMaMM. OTHOCH•reJibHo TexHtmecKoro npoeKTHpoBaHHH npe^jiaraeM BBOA TexHOJiorimecKOro npoeKTHpoBaHHji. LleJibio TexHouorHnecKoro npoeKTHpoBaHHH >iBJifleTCíi onpeaejieHiie CHCTCM TexHimecKoro (Bo«oxo3HHCTBeHHoro) iweponpiijiTHfl, SKOHOMHHHO H ycToiiMHBO oöecneHHBaiomero BOflHbie noTpeöHOCTH HJIH B0fl0X03HÍÍCTBeHHbie MeponpHHTHH, 3aBHCflmHX OT H3MCHHK)IHHXCH (BO Bpe.MeHH H B npOCTpaHCTBC) (f>ai<TOpOB.