Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Orlóci István–Török László: A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra
108 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Orlóci I.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése . n n-t urm Qth tin ubin «tin 2. ábra. A belvízlevonulás vizsgálati szakaszának vázlata Puc. 2. CxeMa uccnedoeaHHoeo yiacmica cmoKa enympeHHUx eod Abb. 2. Schema der Untersuchungsstrecke des Polderwasserabflusses Egy méretezési szakasz vázlatát a 2. ábrán tüntettük fel. Az i-ik időegységben, az n-ik szakaszra belépő Qbi.n vízmennyiség a felső szakaszról átadódó Qki,n—í és a szakasz saját vízgyűjtő területéről érkező Q 1.' hozamokból tevődik össze: Qbi,n= Qlci,n—i~h Qi,n (1) A szakaszra érkező hozam a természetes tározóterek feltöltésére és a víz továbbvezetésére fordítódik, azaz Qbi,n~Qi,n'\~Qti,n (2) Az adott szakaszon és adott időegység alatt a természetes (meder és völgy) tározókban visszatartott vízmennyiség számításához ismerni kell a különböző permanens Q vízhozamokhoz (vízszintekhez) tartozó F víztömegeket, melyek az adott vízszállítás esetén a mederszakaszon tartózkodnak. Ezt a mederre vonatkoztatva a minta keresztszelvényekből, a mederből való kilépés után a völgyszelvényekből közelítőleg — aránylag könnyen — meg lehet határozni. (Túlzott pontosságra az alapadatok bizonytalansága miatt nem szabad törekedni.) E számítás elvét a 3. ábra tünteti fel. Az n-ik szakaszon i időegységen belül tározásra kerülő Qu n vízmennyiség a megelőző időszak Qi—x,n és az adott időszak Q i n vízhozamaihoz tartozó V 1 és F 2 tározóterek különbsége: (3) A szakaszon továbbvezetésre kerülő Qi ,n vízhozam a (2) és (3) egyenletek figyelembevételével, tehát dF Qi,n = Qbi,n — Qti,n= Qbi,n , r. (Qi,n — Qi_i,n) (4) d Q azaz Qi,n 1 1 + dF • Qbi.n +" dF dQ 1 + dF Qi—l,n — d<3 d<5 = xQbi,n + PQi-1,» dV (5) A V/Q tározótér görbéből a (Q) görbe és ebdQ bői az a és fi értékek már egyszerűen meghatározha3. ábra. A meder és völgytározás hatása a vízmozgásokra a —• hossz-szelvény a vízszintekkel, b — vízhozamgörbe, c — a medertározás változása a szállított vízhozam függvényében, d — a vízhozam szorzók Puc. 3. BAUHHUE pycAoeoao u ÖOAUHHOZO atacyMyAupoeaHun na deuncenue eodu a: npoAOjibHbifi npo<J)HJib c Vf<a:!amieM r0pn30HT0B; b: Kpiinax pacx0fl0B BOj;bi; c: H3MeHeHne pycnoBoro AKKY.MVAMPOBAHMH B FLIVUKUI-IN OT TpaHcnopTHpoBaHHoro pacxona; d: MiioKHTeau pacxoaa BOAH Abb. 3. Einfluss der Bett- und Talspeicherung a) Jáingsschnitt mit den Waaserspiegeln; b) Abflussmengenkurve; c) Ánderung der beförderten Abflussmenge; d) Die Abflussmengen— Multiplikatoren tók. A szakaszonkénti vízhozam a vízfolyás szerinti felsőbb szakasz és a saját hozamból összetevődő Qbi.n belépő vízhozam és a szakasz megelőző időszakbeli Qi-i.n hozama segítségével számítható. A szakaszról az alatta levő szakaszra átadódó QH.U vízhozamot megkapjuk, ha a szakaszon vezetett Qi, n vízhozamból a mesterségesen üzemelt tározóba vezetett QTÍW hozamot levonjuk: Qkin — Qin Qtin A számítás menete ezek után a következő: 1. A lefolyási függvényből számítjuk az egységnyi területről a választott időegységenként lefolyásra kerülő vízmennyiségeket és a vízgyűjtő területekkel szorozva szakaszonként meghatározzuk a szakaszra a saját vízgyűjtő területéről kerülő Q x i n hozamokat. 2. A legfelső szakaszról kiindulva — ahol a Q x i n megegyezik a Qt,i n értékével — meghatározzuk a (5) képlet szerint & Qin és az első szelvényben továbbvezetendő Qkin vízhozamokat. 3. Ha a szakasz alsó szelvényénél tározó van, a szakaszról továbbvezetendő Qkin hozamokat a tározó funkciójának megfelelő korlátozásból számított QTÍH levonásával határozzuk meg. 4. A számítást folyamatosan lefelé haladva megismételjük, majd a következő i időpontra újra végigvezetjük. A számítás táblázatosan viszonylag mechanikusan és gyorsan elvégezhető, egy belvízhullám végigelemzése gyakorlott munkaerőnek legfeljebb 2—3 óra. Az üzemelési vázlatok miatt esetleg az eredmények ismételt számítással végzett fokozatos közelítésére lehet szükség.