Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Orlóci István–Török László: A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra

Orlóci 1.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 103 2. a halastavak és tározók öntözési üzemen kívüli töltése, 3. a belvizek halastavakban és tározókban való elhelyezése. A tervezés első feladata az egyes üzemállapotokra vonatkozó általános üzemelési alapelvek kidolgozása, mivel ezek a vízszintekkel kapcsolatos követelményekre jelentősen visszahatnak. Az adott esetben a rendszeren belüli jelentős kiegyenlítő tározási adottságok lehetővé teszik az öntözési vízszükséglet igények szerinti kielégítését. Ennek az elvnek — a mellékcsatornáknál — az alulról vezérelt szabályozás felel meg. így a főcsatorna vízszintjét csak egy minimális vízkivételi szint (szabályozott alvízszint +műtárgy veszteség) határozza meg. A főcsatorna vízszinttartási rendszerét és a szabályozó műtárgyak helyét ennek figyelembevételével úgy kell megválasztani, hogy az öntözési időszakban a lehetséges vízszintek alsó burkoló görbéje a hossz-szelvényszcrűen felrakott vízkivételi szintekkel — a gazdaságosság határain belül — összeessen. A gazdaságosság mérlegelésénél figyelembe veendő szempontokat mindig a feladat egyedi jellege dönti el. A legfontosabb tényezők általában a vízszinttel szorosan összefüggő töltéskoronaszint — ill. az ez alapján meghatározható földmunka mennyiség — és a vízveszteség lehetőség szerinti meggátlása. Egyes esetekben egyéb tényezők is (műtárgyak költsége, kiegyenlítő tározók, fővízkivételek szivattyús kialakítása stb.) előtérbe kerülhetnek. A Nyugati Főcsatornánál a fenti — általában valamennyi öntözőcsatorna tervezésénél felmerülő — szempontok mellett külön figyelembe kell venni azt, hogy alsó szakaszán egy meglevő vízellátó rendszerhez — a Tiszakeszi szivattyútelep által táplált Halastói tápcsatorna és az N-XIV. öntöző főcsatorna összefüggő rendszeréhez — csatlakozik. Az alsóbb fogyasztók így egyaránt elláthatók a Tisza vas várinál gravitációs úton, vagy Tiszakeszinél szivattyús úton kivett vízzel. A nyilvánvaló gazdasági okok miatt a vízszállítási viszonyok tervezésénél egy sajátos alapelv rögzíthető. Eszerint a vízellátást i'igy kell tervezni, hogy a csúcsigényt a két vízkivétel együttesen éppen fedezze, az ennél kisebb igényeket pedig — amelyek akár a rendszer kiépítésében mutatkozó hiányok, akár a vízigény éven belüli szabályos, vagy egyedi változásai — minden esetben gravitációs vízkészletből kell kielégíteni. Ennek az alapelvnek alkalmazása — a hagyományos méretezési eljárásokkal ellentétesen — már eleve azt jelenti, hogy a Nyugati Főcsatorna alsó szakaszának vízszállítása nem a csúcsidőszakban lesz mértékadó, mivel ekkor a gravitációsan kivett víz a csatorna végére teljesen elhasználódik. A mértékadó vízszállítás egy közbenső, a csúcs értékénél kisebb vízigénvű állapotban lesz, amikor a főcsatorna végén jelentős vízhozamot kell még a Halastói tápcsatorna és az N-XIV. vízrendszer részére átadni. Az előbbitől lényegesen eltérő másik üzemállapot: a halastavak és tározók töltésének időszaka. A halastavak az egyesített rendszer alsó végén vannak, ezért csaknem a teljes kapacitásnak megfelelő hozamot végig kell vezetni a főcsatornán. Ebben az üzemállapotban természetesen az előbbi üzemesettől eltérő vízkivételi szintekkel kell számolni. A belvizes üzemállapot, a vízhozamok és a megkívánt vízszintek ismét más kombinációját és hossz-szelvény szerinti változását kívánja meg, melynél a főcsatornába emelt és onnan kivett vizek szakaszonként rendkívül változatos formában terhelik a csatornát és újra újabb szintigényeket támasztanak. A tervezés az üzemi szempontból a legbonyolultabb és a legtöbb kötöttséggel járó öntözésüzemi állapotból indul ki és az ebből a feltételből leggazdaságosabban kialakított csatornát a másik két üzemállapotra ellenőrzi, ill. az utóbbiakat összhangba hozza a megállapított feltételekkel. A műszaki létesítmények megoldását és méreteit elsősorban befolyásoló szabályozási rendszer elvi vázlatát az 1. ábra mutatja be. E szerint a rendszer működése félautomatikus, mivel a vízkivételeken bebocsátandó vizet kézi vezérléssel adagolják, míg a víz magában a rendszerben automatikusan kerül elosztásra. Az automatikus rendszer al- és felvízszint szabályozók funkcionálisan kapcsolódó összességéből tevődik össze. Az alvízszint szabályozókkal felszerelt N-XIV. főcsatorna és a III. böge közbenső (ugyancsak alvízszint szabályozós) fő vízkivételei a területen jelentkező igénynek megfelelő vízhozamot vezetik ki 1. ábra. A Nyugati Főcsatorna automatikus szabályozó rendszerének elvi vázlata Puc. 7. npuHifunaAbnan cxeMa aemoMamuKecKoü cucmeMH pezyAupoeaHun 3anaönozo rAaenoeo KanaAa Abb. 1. Prinzipskizze des automatischen llegelungssystems im Westkanal