Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Orlóci István–Török László: A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra

H1DROLOG1A1 KÖZLÖNY 47. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 101 — 148. oldal Budapest, 1967. március VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra ORLÓCI ISTVÁN* és TÖRÖK LÁSZLÓ** A vízgazdálkodás fejlesztésének célja a vízigények kielégítésének (általános értelmezésében a vízhasználati és vízkárelhárítási igények) egyre teljesebbé, biztonságosabbá és gazdaságosabbá tétele. Ennek érdekében — a természetes vízháztartás, ill. a vízjárás, mint adottságok és az igények, mint követelés összehangolásához — az alkalmazott módszerek és eszközök folyamatos fejlesztése, korszerűsítése szükséges. A Vízgazdálkodási Keretterv viszonylag hosszú távra meghatározza a vízgazdálkodási feladatokat. A távlati kutatási terv ezek figyelembevételével foglalja össze azokat a vizsgálandó témaköröket, amelyek vagy az egyes feladatok gyakorlati megoldásának hiányzó láncszemei, vagy pedig a végrehajtás megbízhatóságának, illetve gazdaságosságának növelésére vonatkoznak. A tudományos kutatás mind a módszereket, mind pedig az eszközöket, szerkezeteket illetően elsősorban általános érvényű megoldásokra törekszik. A gyakorlati tevékenység számára egyrészt áttekintést biztosító elveket, másrészt egymáshoz illeszthető szerkezeti elemeket szolgáltat. A gyakorlati feladat megoldása akkor eredményes, ha a tervező a konkrét jelenséget helyesen absztrahálva megtalálja a megoldás tudományos elvét és ezt a keretet a sajátos — egyedi — feltételek mérlegelésével tölti ki tartalommal, azaz határozza meg a technikai eszközöket és tevékenységeket. Ezt a szemléletet kívántuk megvalósítani a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál a kutatási eredmények alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatával ós a terület egyes feladatainál jelentkező egyedi vonások feltárásával. Tevékenységünk eredményeit egyrészt a „Vízgazdálkodási Tanulmányok" című sorozatok, (amelyeknek füzetei ma már közel 33 témával, illetve feladatcsoporttal foglalkoznak) másrészt a szakirodalmi tájékoztatók és a „Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról" című kiadványok tartalmazzák. A tanulmányokban és kiadványokban foglalt munkáink három nagy csoportba sorolhatók. Elsőként említjük az alkalmazott kutatás jellegű vizsgálatainkat. Ezek célja — egy-egy konkrét feladatnál — a számítással fel nem tárható jelenségek meghatározása volt. Ebben a csoportban a jelentősebbek: a Keleti Főcsatorna hidraulikai jellemzőinek meghatározására végzett kísérletek; a debreceni városi szennyvíz mennyiségi-minőségi jellemzésére szolgáló részletes vizsgálatok; a K-VIII. öntöző* Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen. ** Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, Baja. főcsatornán végzett elektromos és hidraulikus szivárgásmérések; a nagyfeszültségű távvezetékek és az esőztető öntözés kapcsolatára vonatkozó vizsgálatok; a debreceni vízellátás érdekében végzett rétegvíz feltárások; a hévizek és belvizek minőségi vizsgálata. Ezek és a nem említett egyéb vizsgálatok eredményeinek, valamint a technikai fejlesztésre vonatkozó — a második csoportot alkotó — munkáinknak ismertetése túllépné jelen beszámoló kereteit. Ezért most tevékenységünknek csak a harmadik csoportjával, a módszertani fejlesztés jelentősebbnek ítélt témáival foglalkozunk., A módszertani fejlesztés területe és indoka Az elmúlt néhány évben a földrajzi adottságok és gazdasági tényezők következtében területünk vízgazdálkodási feladatainak többsége a Tiszalöki Öntözőrendszer térségében jelentkezett, ezért vizsgálataink is főképpen e terület problémáira vonatkoztak. A Keleti és Nyugati Főcsatorna és az ezekből kiágazó fürtcsatornák megépítése mintegy 3000 km

2-es síkvidéki területen vízrajzilag teljesen új helyzetet teremtett. A — csak a jelentősebbeket számítva is kb. 1000 km hosszú — számos helyen összekapcsolt, mély és magasvezetésű csatornahálózat feladata a terület saját felszíni vizeinek befogadása, a — főképpen mezőgazdasági — vízigények kielégítése, idegen területről vízpótlás bevezetése és más területre vízkészlet átvezetése. Ezen a területen fokozatosan sokszálúbbá válik minden vízzel kapcsolatos tevékenység és a viszonylag kis terjedelmű létesítmények is összetetten kapcsolódnak a rendszerhez. Ezért sokszor látszólag kisjelentőségű tényezőket is figyelembe kell venni egy-egy feladat megoldásánál. Fejleszteni kellett tehát a műszaki tervezés rendszerét és részletesen vizsgálni kellett a csatornarendszerek üzemelésének módját. 1. A csatornarendszerek tervezésének fejlesztése 1.0. A technológiai terv Műszaki tervezésünket általában az jellemezte, hogy míg részletesen foglalkoztunk egy-egy vízgazdálkodási feladat megoldásához szükséges