Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1966. március 1-én tartott, az 1965. évet záró 49. taggyűlésről

96 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Beszámoló sága végzi. így érthető, hogy a tudományos vita, a felfogások egyeztetése nagyrészt Társaságunk szakosztályaiban, csoportjaiban zajlik le és a legaktuálisabb kérdéseket nagyrendezvényeinken vitatjuk meg. Társaságunk munkájának elismerését jelenti, hogy határozati javaslatainkat a hivatalos szervek legtöbbször elfogadják, és ami fontosabb, meg is valósítják. Társaságunk az elmúlt 20 év alatt soha nem várt mértékben fejlődött, ami az anyagi megalapozottságon kívül elsősorban tagtársaink önzetlen munkájának köszönhető. A jövő évben ünnepeljük Társaságunk fennállásának 50 éves jubileumát. Ebből az alkalomból módunk lesz az 50 év történetét részletesebben elemezni. Abban a reményben nyitom meg a 49. évet záró ülésünket, hogy Társaságunk, azon belül tagságunk még nagyobb aktivitással, fokozottabb társadalmi munkával készül fel 50 éves jubileumunkra. Az elmúlt évben súlyos veszteség érte Társaságunkat. Örökre eltávozott körünkből Sperling Waltér tiszteleti tagunk, a magyar hidrológusok őszinte barátja. Dr. Szabó Pál Zoltán, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója, pécsi csoportunk volt elnöke, elnökségi, majd választmányi tagunk, aki főleg a Mecsek, Villányi és Bakony hegységekben végzett karsztmorfológiai és karszthidrológiai kutatásaival nemcsak itthon, hanem külföldön is igen nagy elismerést szerzett a magyar karsztkutatásnak. Tanay Jenő, választmányi tagunkban egyik legrégibb tagunk, a társadalmi munkában legönzetlenebb, igaz barátunkat veszítettük el. Rendes tagjaink közül elhunytak: Csáki Pál, dr. Lengyel Endre, és Várhelyi Sándor. Kérem az igen tisztelt Évzáró Ülést, egy perc felállással áldozzunk emléküknek. Beszámolóm nem volna teljes, ha nem emlékeznék meg a múlt évben bennünket, de az egész országot súlyosan érintő eseményről, az eddig sohasem tapasztalt 120 napos tartósságú nagy dunai árvízről. A 120 napon át tartó küzdelem az árvíz ellen, az összes rendelkezésre álló anyagi, műszaki, emberi erő összefogásával sikeresen végződött. A védekezés szempontjából döntő volt a vízügyi szolgálatunk előrelátó kitűnő felkészültsége, amit Kormányunk az alábbi elismerésével is kifejezett : Az eredményes védekezés alapja a vízügyi szolgálat dolgozóinak példás, fáradhatatlan szervező és irányító munkája volt. Az árvízvédekezés egységes irányítása a vízügyi szervek kezében összpontosult. A rendkívüli helyzet követelményeinek megfelelően ez biztosította a hatékony és gyors intézkedéseket, az árvízvédekezés sokoldalú, műszaki és igazgatási feladatainak összehangolását. Hazánkban az árvízvédelemnek kiemelkedő jelentősége van, az árvizek elleni harcban fejlődött ki a vízügyi szolgálat magasfokú szervezettsége. A vízügyi szervek, a fegyveres erők és a közreműködő többi szerv többéves rendszeres felkészülése, megalapozott és példás együttműködése volt az egyik legfőbb tényezője a mostani védekezés eredményességének. Kormányunk a szóbeli elismerésen kívül a sikeres árvíz elleni védekezésnél kimagasló érdemeket szerzett tagtársaink közül az alábbiakat részesítette kitüntetésben: A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztost, az OVF vezetőjét és Breinich Miklóst, az OVF helyettes vezetőjét. A Munka Érdemrend Arany Fokozata kitüntetésben részesültek: Bencsik Béla, Bokor Mihály, Brachna Lajos, Gombás Lukács, Karászi Kálmán, Kiss György, Kövessy Gyula, Kováts Dezső, dr. László Ferenc, dr. Lampl Hugó, Najmányi László, Putz József, Simonfai László, Sipos Béla, Stelczer Károly, Sümegi Mihály, Szilágyi Elemér, Szilágyi József, Varga Sándor, Vesztergombi László, Vukovári Attila. A Munka Érdemrend Ezüst Fokozata kitüntetésben részesültek; Bánhidi Béla, Benkovics Ferenc Böcskei László, Dologh Ervin, Écsi Imre, Faludy Ferenc, Falussy Ferenc, Fekete Károly, Helbényi László, dr. Horváth Sándor, Kiss Jenő, Knézy Pál, Márk Imre, Mohos Pál, Palkovics Mátyás, Radványi Rudolf, Richter József, Schlégel Oszkár, Stimm Miklós, Szappanos Zoltán, Tör öcsik Gyula, Varga Ignác, id. Ziegler Károly, Zorkóczy Zoltán, dr. Zsuffa István. A Munka Érdemrend Bronz Fokozata kitüntetésben részesültek: Baranyó Géza, Bódi Károly, Brosz Imre, Cserni László, Dános Valér, Éles Kálmán, Fehérváry István, Goóts Kálmán, Jalsovszky Jenő, Karap István, Kiss József, Kőhidi Róbert, Koronái Kálmán, Kovács D. Géza, Kováts Zoltán, Markó László, Márton József, Návrády Hugó, Németh Lajos, Németh László, Paphalmi György, Pintér Béla, Polohn István, Szinai Sándor, Szőts József, Vincze József, Zalán Béla. A vízgazdálkodás területén végzett kiemelkedő társadalmi munkájukért és szakmai munkájukért a következő tagtársainkat részesítették kitüntetésben: a Munka Érdemrend Arany Fokozatát: Balló Béla, Breinich Miklós, a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatát: Gaál László, Holló István, Illés Aladár, és a Munka Érdemrend Bronz Fokozatát: dr. Szigyártó Zoltán kapta. Tisztelt Évzáró Ülés! Azért olvasom fel ezt a hosszú névsort, mert ebből is láthatjuk, ha az országban baj van, az egész tagságunk mint egy ember odaáll és ha kell éjt nappallá téve a legfiatalabbtól a legöregebbig — engedjék meg, hogy itt célozzak Lampl Hugó barátunkra — helytáll. Ez olyan nagy eredmény, ami azért egy bizonyos mértékig a mi társasági munkánknak, a mi közösségi, jól kialakított szellemünknek is köszönhető. Én úgy érzem, hogy a kitüntetésekhez a kitüntetetteknek egész Társaságunk, tagságunk és a magam nevében is őszinte szívvel gratulálunk. Az elnöki megnyitót követően Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, a MTESZ alelnöke, Társaságunk elnökségi tagja tartott előadást a vízgazdálkodás III. ötéves tervéről. Az előadás anyagát lapunk más helyén közöljük.