Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1966. március 1-én tartott, az 1965. évet záró 49. taggyűlésről

Orlóci 1.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 97 Az előadást követően Elek Zoltán tartotta meg főtitkári beszámolóját: Az 1965. év a vízgazdálkodás valamennyi területén igen mozgalmas volt. A rendkívüli meteorológiai helyzet következtében a Dunán és mellékfolyóin levonuló eddig soha nem tapasztalt árvíz hallatlan erőfeszítéseket követelt a vízügyi szervektől és az érintett területek lakosságától. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a kemizálás élővizeink szennyezettségének problémáit olyan mértékben súlyosbította, amelyek fokozatosan ráirányították a figyelmet a vízgazdálkodás ezen területének fejlesztésére. A vízgazdálkodás fejlődése az elmúlt években tudományos, gyakorlati és államigazgatási vonatkozásban olyan mértékben fejlődött, amely megérlelte a helyzetet jelentős jogszabályok kiadására is. Az Országgyűlés 1964-ben tárgyalta meg és liagyta jóvá a Vízügyi Törvényt. Az 1964. évi IV. törvény, valamint ennek végrehajtásáról szóló •12/1964. Korm. sz. határozat lépett az 1885-ben kiadott XXIII. törvény helyébe. Az új törvény nagyon jelentős mérföldkő a hazai vízgazdálkodás történetében. Az említett törvény 94. §-a előírta az Országos Vízgazdálkodási Bizottság létrehozását. A Hidrológiai Társaság működésének elismerését jelenti, hogy Társaságunk elnöke, dr. Vitális Sándor professzor is tagja az Országos Vízgazdálkodási Bizottságnak. Igen nagyjelentőségű határozatot hozott a Kormány a vizeíc minőségi védelméről. A 2001/1966-os kormányhatározat lerögzítette az irányelveket, s a határozat meghozatalát követően rövid időn belül megjelent a káros vízszenynyezés és szennyvíz-bírság mértékét szabályozó kormányrendelet, majd a szennyezési határokat előíró OVF utasítás. Törvényerejű rendelet jelent meg 1965. év folyamán a vízgazdálkodási társulatokról is. Ez összefoglalása és korszerűsítése a korábban kiadott utasításoknak. A fenti rendeletek hatékonyabb végrehajtását segíti elő a 31/ 1965. OVF sz. utasítás a vízügyi, államigazgatási eljárásról. Az említett határozatok, illetve rendeletek azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amelyet egyrészt az érintett hivatali szervek, másrészt a Hidrológiai Társaság a vízgazdálkodás fejlesztése érdekében kifejtett. Az elmúlt évben került jóváhagyásra az Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Ezzel a hazai vízgazdálkodás olyan dokumentuma emelkedett jogerőre, mely a későbbi munka szempontjából alapvetőnek tekinthető. Társaságunk tagsága széles fronton résztvett a vízgazdálkodási keretterv előkészítésében és összeállításában. A feladat első része a múlt év folyamán történt jóváhagyással lezárult. Ezzel azonban csak a további munka megalapozása történt meg, hiszen mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy a keretterv folyamatos korszerűsítése, finomítása és a további részletek kidolgozása és a gyakorlati életben történő felhasználás a jövő feladata. Kiemelkedő eseménye volt a múlt ""évnek a Hidrológiai Decennium keretében lebonyolódott két nemzetközi rendezvény, így a Magyar Tudományos Akadémia kibővített vízgazdálkodási, vízépítési és hidrológiai bizottságának ülése, majd a hidrológiai kísérleti területek tárgyában megtartott nemzetközi Simposion. Az UNESCO szervezésében bonyolódó 10 éves kutatási program keretében Magyarországra igen megtisztelő feladatok hárulnak. Magyarország az UNESCO megbízásából tanfolyamot szervezett a fejlődő országok hidrológus képzésének elősegítése érdekében. Társaságunk 1965. évi munkáját szintén komoly aktivitás jellemezte. Az elhangzott előadások, vitaülések és ankétok témáját áttekintve megállapítható, hogy az Elnökség által jóváhagyott irányelveket szakosztályaink és vidéki csoportjaink a munkaterv során egyre inkább figyelembe vették és az érdeklődés az elmúlt évben fokozottan irányúit azokra a súlyponti témákra, amelyek a vízgazdálkodás fő problémáit jelentik. Élő vízfolyásaink fokozódó szennyeződése már korábban felhívta a szakemberek figyelmét ezeknek a kérdéseknek vizsgálatára. 1965-ben Szennyvíz-, Vízkémiai és Víztechnológiai és Limnológiai Szakosztályunk fokozott együttműködést fejtett ki e kérdések vizsgálata terén. 1964. évi beszámolómban is utaltam arra az aktivitásra, amely ezen a területen már akkor is jelentkezett. Ez az aktivitás az elmúlt évben tovább fokozódott nemcsak a témák kiválasztásában, hanem a szorosabb együttműködésben is. Ugyanez tapasztalható több vidéki csoportunknál is. A másik nagy témakör, amely jelentős helyet foglalt el Társaságunk munkájában a vízbeszerzés volt. E területen is csak helyeselhető, hogy a felszíni és mélységi vízkészletek és vízbeszerzési lehetőségek tanulmányozásán túl, mely állandó témája Társaságunknak, olyan elméleti és gyakorlati kérdések is egyre jelentősebbek lesznek, amelyek a vízfeltárás technikai módszereire, az eddigi gyakorlat hibáinak kiküszöbölésére irányulnak. E szempontból figyelemre méltó munkát végzett Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályunk. A keretterv kidolgozásával párhuzamosan alakult ki szakkörökben a vízgazdálkodás komplex szemlélete. E szemlélet helyessége és szükségessége nem vitatható, és ma már általánosságban elfogadott, mégis örvendetes jelenség, hogy ez a szemlélet egyes témák tárgyalása során egyre határozottabban jelentkezik Társaságunk munkájában is. E szempontból különösen figyelemre méltó Hidraulikai és MezőgazdaságiV ízgazdálkodási Szakosztályunk azon kezdeményezése, hogy a Vízügyi Főigazgatóság megbízásából készített belvízgazdálkodási irányterveket a Társaságban vitára bocsátotta. Az iránytervek vitájából az a tanulság vonható le, hogy nincs egyetlen helyes megoldás, több megoldás van, melyeket különböző területeken más-más viszonyok között megfelelően értékelve lehet alkalmazni. Társaságunk célul tűzte ki a hivatali, tanácsi szervekkel való kapcsolatok szorosabbá tételét. E vonatkozásban helyes lépések és kezdeményezések történtek az elmúlt évben. Egyre több megyei tanács ismeri fel azokat a lehetőségeket, melyek a Kerettervben rejlenek. így került sor a Pécsett rendezett szennyvíztisztító telepek üzemelési és gazdaságossági kérdéseinek, a Gyulán rendezett Hortobágy—Berettyó-i halpusztulás című ankét határo-