Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Bélteky Lajos: Magyarország területének geotermikus viszonyai az 1956–1965. évi kútfúrásokban végzett hőmérséklet mérések alapján

406 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. HIDROGEOLÓGIA Magyarország területének geotermikus viszonyai az 1956—1965. évi kútfúrásokban végzett hőmérséklet mérések alapján BÍITEKY LAJOS* Az utóbbi években több tanulmány foglalkozott a hazánk területén észlelt geotermikus anomáliával, mely abban nyilvánul, hogy itt az átlagos geotermikus gradiens — a továbbiakban gg — a környező országokban végzett mérések alapján megállapított gg értékekhez viszonyítva feltűnően alacsony, vagyis negatív anomáliát mutat. A geotermikus gradiens tulajdonképpen az egységnyi mélységnövekedésre eső hőmérsékletváltozást fejezi ki. A gyakorlatban azonban geotermikus gradiensen a reciprok gradienst értik, tehát azt a méterekben mért távolságot, amelyen a hőmérsékletemelkedés 1°C. A térszinten mért vízhőmérsékletből számított gg-t a továbbiakban látszólagosnak, a mélységi, ill. talphőmérséklet alapján számított gg értékeket pedig valóságosnak nevezzük. Az eddigi megállapítások szerint a magyar medencében a geotermikus anomália regionálisnak tekinthető, azonban ezen belül még számos területen helyi, zónális eltérések is vannak. Az átlagos valóságos gg az utóbbi években végzett 427 mélységi hőmérséklet mérés alapján hazánkterületén 17,8—18 m/°C-nak adódott. A valóságos geotermikus gradienset a talphőmérséklet, a felszíni évi középhőmérséklet és a fúrás mélységének ismeretében a h ~ rp m L talp 1 közép képlet segítségével számítottam ki. A mérések helye az 1. ábrán látható. Az adatokat dr. Körössv Lászlónak a felsőpannon feküszintjét feltüntető térképére rajzoltam be, mivel az anomália bizonyos területeken földtanilag a medencealjzattól való távolsággal, ill. az üledék vastagságával hozható kapcsolatba. Láthatjuk, hogy a mérés kiterjedt az ország egész területére, de nem egyenletes megosztásban. Az Alföldön pl. Békés, Szolnok, Heves megyék területén volt a legtöbb mérés, míg a Duna—Tisza közén és a Dunántúlon jóval kevesebb a mélységi hőmérsékletmérések száma. A térképen vízszintes csíkozással azokat a területeket jelöltem, ahol a gg kisebb 18 m-nél, az országos átlagnál, függőleges csíkozást pedig ott használtam, ahol a gg meghaladja a 18 m/°C-ot. A csíkozás nélküli területeken jelenleg még olyan kevés talphőmérési adatunk van, hogy azok a részek geotermikus viszonyok szempontjából még nem jellemezhetők. A gg-mérések eredményét a helységet feltüntető körrel 4 fokozat szerinti csoportosításban ábrázoltam. A két szélső fokozat tekinthető a negatív, * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. ill. a pozitív anomáliának. A jelmagyarázatnak megfelelő köröcske mellett zárójelben levő szám az illető város, vagy község területén végzett mélységi hőmérsékletmérések számát jelzi. Aholcsakegv mérés történt, a köröcske mellett nincs szám. Több adat esetén a gg értékek számtani középértékének felel meg az alkalmazott körjelzés. A gg értékét befolyásoló tényezők A zónális eltérések részletes vizsgálata kiterjedt a gg és a földtani felépítés közötti összefüggésekre is. Megállapítást nyert, hogy a jobb hővezetésű kőzetek a hőmérsékletet maguk felett megemelik. Ennélfogva olyan területeken, ahol a jó hővezető kristályos alaphegység a felszínhez közelebb van, a gg értéke az átlagosnál kisebb. Ilyen földtani szerkezetre vezethető vissza a gg kis értéke a Balaton déli partszegélyén, Tolna megyében, Fejér és Bács-Kiskun megye déli részén. Az 1. térképen feltüntetett nagyobi) számú mérési adat ezt a régebbi megállapítást mindenben igazolja. Még kisebb a számított gg azokban a fúrásokban, melyek hasadékot, vetőt harántoltak, mivel a fúrási mélység, amellyel a gg-t számítjuk kisebb, mint a víz tényleges fakadási szintje. 11 m-nél kisebb a gg a harkányi, a siklósi, végardói, nemesbüki igali és a sikondai fúrásokban. A 427 mérés közül 97-nél (22,7%) kisebb a gg 15 m/°C-nál. Ennek a részletesebb megoszlását a 2. ábrán láthatjuk, melynek függőleges tengelyén a gg értékét m-kinti beosztásban, a vízszintes tengelyen pedig a kutak db-számát tüntettem fel. Erről leolvasható, hogy 14—14,9 m/°C gg 40, 13—13,9 m-es gg pedig 29 kútnál adódott, míg 28-nál a gg értéke kisebb 12,9 m/°C-nál. Ebből a 28-ból 8 kútnál hasadékos, karbonátos kőzet szolgáltatja a vizet. A negatív gg anomália nemcsak a hasadékos, hanem az üledékes rétegsorban fúrt kutaknál is sok esetben szerkezeti vonalak, törések közelségére vezethető vissza. Ilyen helyeken azonban nemcsak a kis gg, hanem a homokszemcse méretéhez viszonyítva magasabb fajlagos vízhozam, a víz nagyobb gáz, ásványisó és klorid tartalma is jelzi a töréses szerkezetet. Sümeghy József 1929-ben megjelent tanulmányában a térszinten mért vízhőmérsékleti adatokat felhasználva rajzolta meg az alföldi medence tektonikai térképét a legfőbb törésvonalakkal. Scherf Emil és Erdélyi Mihály ugyancsak felhasználta ezeket az indikációkat a mélyszerkezet és törésvonalak nyomozására. Az 1. ábrán Lakitelek, Tiszakécskétől kiindulva É-i irányban Tiszaföldvár, Szolnok, továbbá a Tisza—Zagyva vonalban és Szolnok megye ÉK-