Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Végvári Rezsőné: Az öntözési norma meghatározása

Végvári R.-né: Az öntözési norma meghatározása Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 571 áll az aktív talajrétegben a transpiráeióhoz szükséges és a növény testébe beépülő' vízmennyiség. Az öntözésnél azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy az aktív talajréteg vízkészletét a természetes csapadék talajba beszivárgó része növeli, a bekövetkező veszteségek pedig csökkentik. Megjegyezzük, hogy az aktív talajréteg vízkészlete más úton is gyarapodhat. A vízkészletet növelő tényezőt tekintetbe véve, a növény vízigényének tehát csak azt a részét kell öntözéssel biztosítani, amelyet a növény nem képes — az adott talajvíz- és csapadékviszonyok között — az aktív talajrétegben rendelkezésre álló vízkészletből kielégíteni. Rátérve az aktív talajréteg vízkészletét csökkentő tényezőkre, természetes, hogy az öntözéssel adagolandó vízmennyiség az öntözés folyamán bekövetkező veszteségek fedezésére is elegendő kell, hogy legyen. E veszteségek tehát az öntözővízszükséglet növelő tényezőiként hatnak, s nagyságuk — az adott környezeti feltételek között — elsősorban az alkalmazott öntözési módtól és az öntözések számától függ. Mindezeknek a figyelembevételével alakítható ki tehát az ,,öntözővizszüksé c/let"-nek az a definíciója, melyet pontos megfogalmazásban az 1. táblázatunk mutat be, s melynél a környezeti feltételek növelő, illetve csökkentő hatását a fentiek szerint kell figyelembe venni. * Az öntözővízszükséglet egyik leglényegesebb eleme, mint láttuk a növény vízigénye, amely elvileg csak optimális talajnedvesség esetén elégíthető ki tökéletesen. Más oldalról viszont könnyen belátható, hogy ez az optimális talajnedvesség csak abban az esetben lesz elegendő az öntözés céljaként kitűzött maximális terméseredmények létrehozásához, ha a talaj aktív rétegének szerkezeti állapota a növény szempontjából a legkedvezőbb és abban a növény által igényelt tápanyagok a szükséges mennyiségben rendelkezésre állnak. Az öntözés szempontjából ezt tekintjük ,,mértékadó talajállapot" -nak (1. táblázat). A növényi vízfogyasztást meghatározó valamennyi eddig tárgyalt lényeges tényező együttes figyelembevétele sem nyújt még elég alapot azonban az ,,öntözési norma" olyan értékének a megállapításához, amely (jellegénél fogva) öntözésről-öntözésre és évről-évre állandó érték kell legyen. Következik ez abból, hogy minden eddig jellemzett befolyásoló tényezőt optimálisnak és ismertnek véve is lényegesen változhat az adagolandó vízmennyiség aszerint, hogy miképpen alakulnak az időjárás növényi vízfogyasztást befolyásoló tényezői: a csapadék, a hőmérséklet, a levegő páratartalma, anapsugárzás és a szél. Ezek közül az elemek közül a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok jellemzésével kapcsolatban már korábban bevezettek egy olyan megoldást, mely a tenyészidőn belüli változást az annak kezdetétől számított összegekkel, a halmozott idősorokkal jellemzi [2]. Ésszerűnek látszik ezt az eljárást értelemszerűen alkalmazni tehát az összes többi időjárási elemre is, figyelembevéve természetesen azok jellegét. E halmozott idősorok birtokában pedig az öntözési idény bármely időpontjára meghatározható azoknak egy-egy olyan mértékadó értéke, melynél — az öntözés szempontjából — kedvezőbb az adott helyen meghatározott biztonsággal következik be. Minden időjárási elemre értelmezhető tehát e meghatározott biztonsággal bekövetkező halmozott értékeknek egy-egy mértékadó idősora, illetve ezeknek a különböző időjárási elemekre vonatkozó idősoroknak az összessége a ,,mértékadó időjárási helyzet" (1. táblázat). Az öntözési norma megállapítása során tehát az egész öntözési idényben az optimális talajnedvesség, a mértékadó talajállapot és időjárási helyzet esetén tapasztalt öntözővízszükségletből célszerű kiindulni. Ez az a vízmennyiség, amelyet az öntözéssel biztosítani kellene. Az öntözési norma megállapításához alapul vett vízszükséglet tehát a mértékadó időjárási helyzetre vonatkozó érték, amely — mint ahogy ez a már előzőleg előadottakból kitűnik — a növény egyedfejlődésének kezdeti időpontjában zérus értékből kiinduló, állandóan emelkedő görbével jellemezhető. Ezzel szemben az öntözési norma értéke — a norma érvényességi ideje alatt — adott növény és adott környezet esetén csak valamilyen állandó, a tenyészidő és az egymásutáni évek során is változatlan érték lehet. Emiatt a gazdaságosan végrehajtott öntözés valamely növény öntözővízszükségletét általánosságban csak közelítőleg elégítheti ki. Természetesen az öntözési norma megállapításakor arra kell törekedni, hogy az öntözési norma és a növény öntözővízszükségletének különbsége mindig egy előre meghatározott biztonságon belül maradjon. Ez pedig csakis a gazdaságossági szempontok figyelembevétele alapján, illetve szakaszos öntözés esetén az öntözési fordulók célszerű megválasztásával lehetséges. Az eddigiek alapján az ,,öntözési norma" fogalmát az 1. táblázat-ban bemutatottak szerint értelmeztük és az öntözés célját tartva szem előtt az öntözési normák ilyen módon értelmezett értékeit javasoljuk megállapítani. IV. Az öntözési norma meghatározása érdekében elvégzendő feladatok Az eddigiek alapján a tudományosan megalapozott öntözési norma értékek meghatározása érdekében az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges. 1. Az öntözési idényre vonatkozó mértékadó időjárási helyzetek meghatározása a rendelkezésre álló meteorológiai adatsorok alapján. 2. Az ország területének felosztása éghajlati körzetekre az 1. pontban említett mértékadó időjárási helyzetek alapján. 3. Az egyes éghajlati körzeteken belül leggyakrabban előforduló talajtípusok megállapítása, s ezekből áz öntözéses gazdálkodás szempontjából mértékadó típusok kiválasztása. 4. Az éghajlati körzeteken belül a kiválasztott talajtípusokon öntözéssel gazdaságosan termeszthető növényfajok megállapítása.