Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Végvári Rezsőné: Az öntözési norma meghatározása

Végvári R.-né: Az öntözési norma meghatározása Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 569 E módszer vizsgálata során elvi kérdésként merül fel a választott tér-, és időegység helyessége. Az öntözővíz mennyiségének és az öntözés idejének meghatározása céljából az eddigiekben változatos egységek vízháztartási vizsgálatát végezték. A módszer gyakorlati alkalmazását azonban — helyesen megválasztott egységek esetén is — nehezíti az a körülmény, hogy az evapotranspiráció, az aktív talajréteg vastagsága (tenvészidőbeni változása) és az alkalmazott öntözési mód, valamint az adott körülmények között bekövetkező veszteségek mértékének előzetes meghatározásához nincsenek megbízható adatok. * Mindezektől függetlenül, a növény mindenkori vízszükségletének közvetlen megállapítása céljából, valamennyi eddig tárgyalt módszer közül — megítélésünk szerint — a vízháztartási vizsgálatok módszere a legmegalapozottabb. Ez az az eljárás, amely egyidejűleg veszi figyelembe a növény vízháztartását befolyásoló (jelenlegi ismereteink szerinti) összes tényezőt. Igv ez a módszer az öntözési norma megállapításához is lényeges alapvető szempontokat szolgáltat. E módszer alkalmazása során jutottak el ugyanis az öntözési norma meghatározásának alapját képező helyesen megválasztott térbeli és időbeli egység felismeréséhez, mely nem lehet más, mint a vizsgált növény tenvészterületének aktív talajzónája a növénnyel és az azt körülvevő levegővel együtt, valamint a növény egyedfejlődésének kezdetétől számított, folyamatosan hosszabbodó időszak. Ez a vizsgálati módszer vezetett el az öntözés .során bekövetkező veszteségek fontosságának a megállapításához, és ahhoz a felismeréshez, hogy a veszteségek nagysága az adott környezeti tényezőkön kívül nagymértékben függ az alkalmazott öntözési módtól is. Ezek alapján meg kell állapítani, hogy az öntözési norma meghatározásának elvi alapjait nagyrészben a vízháztartási vizsgálatok teremtették meg. Ezért a további feladat — az öntözési norma megállapításához szükséges különleges feltételek között — csak ezeknek az alapelveknek célszerű felhasználása lehet. 3. Tanulságok Az eddigiekben bemutatott módszerek tapasztalatait, és az öntözési norma meghatározásával foglalkozó összefoglaló munkák [9, 18] megállapításait figyelembevéve, megítélésünk szerint az öntözési norma meghatározásakor a következőkre kell tekintettel lennünk. Az öntözési norma meghatározásának alapja nem lehet más, mint a talaj, a növény, az éghajlat és az öntözési mód jellemzőinek együttes vizsgálata. Rá kell mutatnunk arra a lényeges körülményre is, ht>gy azoknak az ismereteknek a beszerzése, amelyek — a növény vizsgált fejlődési szakaszában, az adott környezeti feltótelek mellett, illetve a növény szempontjából optimális időpontban, továbbáaz adott öntözési mód esetén—az egy alkalommal szükséges öntözővíz mennyiségének megállapítását lehetővé teszik, az öntözési norma meghatározása szempontjából nem elégséges. Nem elégséges azért, mert az így megállapított öntözővízmennyiséget, illetve öntözési időpontot döntő mértékben befolyásolják azok a talajtól, időjárástól, agrotechnikától függő, és esetenként nagymértékben változó tényezők, amelyek együttese a növény fejlődésével változó aktív talajréteg vízháztartását határozza meg. Az öntözővíz mennyisége és az öntözések időpontja így egyrészt a tenyészidő folyamán, másrészt évről-évre is változik. A változásokat előre megállapítani, s így azzal a rendelkezésre álló öntözővízkészletek szétosztását pontosan megtervezni semmiféle szinten nem lehet. Az öntözések tervezésének alapja így nem lehet más, mint egy állandó, a tenyészidő, továbbá az egyes öntözések során, valamint az egymásutáni évek folyamán is változatlan vízmennyiségi érték. Ezt az értéket az egy-egy alkalommal valóban szükséges, optimális öntözővíz mennyiségéből csak a gazdaságosság legmesszebbmenő figyelembevételével lehet megállapítani. Meghatározásakor ezért meg kell találni a befolyásoló tényezőknek egy olyan értéksorát, amely valamilyen átlagosnak tekinthető — vagy valamilyen biztonsággal bekövetkező — környezetet teremt a vizsgálandó növény körül. Ezeknek a felismeréseknek alapján kíséreltük meg egy olyan eljárás elméleti kidolgozását, amely az öntözési norma megállapítására megítélésünk szerint alkalmas. III. Az öntözési norma meghatározása 1. Az öntözési norma felhasználási területei Az öntözési normák mint arra már korábban is rámutattunk, a maguk egyértelműen meghatározott értékével az öntözést alapvetően befolyásoló tényezők sorába tartoznak, amelyek a tervezést és az üzemet, illetve azok egyes szakaszait egyértelműen meghatározzák. Az öntözési egység műszaki létesítményeit tervező szakemberek részére ezek a meghatározott értékek teszik lehetővé azt, hogy azokat mint ténylegesen kiszolgáltatandó vízmennyiségeket tekintve, meghatározzák a különböző berendezések szükséges vízszállítóképességét. Ez pedig a műszaki létesítmények tervezésének alapkérdése. Más oldalról az öntözési norma — ugyancsak ténylegesen adagolandó vízmennyiségnek tekintve — az öntözési egység agronómiai tervének elkészítéséhez adja meg a vízmennyiségeknek azokat a számszerű értékeit, amelyek mind az éves, mind a távlati agronómiai tervek készítésének alapját képezik. Végül ez az az érték, amely esetleges vitás kérdések esetén egyedül ad megnyugtató alapot a vízszolgáltató rendszert, valamint az öntözőtelepeket üzemeltető intézmények, szakemberek együttműködéséhez. E rövid áttekintésből is megállapítható tehát, hogy az öntözési tervek készítéséhez és az öntözés gyakorlati végrehajtásához egyaránt elengedhetet-