Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Dr. Szász Gábor–Percze János: A nyári félév csapadékviszonyainak vizsgálata az öntözés szükségességének megítélése szempontjából

564 Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. Szász G.—Percze J.: A nyári félév csapadékviszonyai Minthogy a középértékeket a tényleges havi összegekből számítottuk ki, az egyes variációs típusok nyilvánvalóan képet adnak maguk is a csapadékviszonyok helyzetéről, de nem adnak lehetőséget arra, hogy a csapadék hullásának szeszélyessógét is kifejezzük. A csapadék változékonyságának vizsgálatára matematikai statisztikai vizsgálatokat is szokás végezni (szórás vizsgálatok, gyakorisági eloszlási vizsgálatok stb.). Ezektől a vizsgálati módszerektől a jelen esetben eltekintettünk, mivel elsősorban a gyakorlati növénytermesztés által megszabott igények kielégítésére törekedtünk úgy, hogy egyidejűleg a vizsgálatok a valóságnak megfelelően tükrözzék a csapadék szeszélyes voltát. Ez a magyarázata annak, hogy nem statisztikai paramétereket vettünk alapul az egyes kategóriák elkülönítésére, hanem a vízigényes növények szükségletének kielégítettsógi mórtékét. E vizsgálati módszernek az előnye abban áll a szűkebb értelemben vett matematikai statisztikai módszerekkel szemben, hogy eredményei jó alapot szolgáltatnak az öntözés mértékének meghatározására. Nyilvánvaló az, hogv az a terület szorul legnagyobb mértékben öntözésre, ahol a száraz hónapok igen nagy gyakorisággal fordulnak elő a csapadékos hónapokhoz mérten és ahol a szárazság tartama nagy. Az öntözésre szoruló területek tehát azok, ahol az + 1—5 illetve a -f 2—4 hónapok gyakorisága a legnagyobb. A gyakorlati élet szempontjából fontos kérdés az, hogy a felsorolt variációs típusok közül melyek azok, amelyek a legnagyobb gyakorisággal fordulnak elő az ország különböző részein. Erről nyújt felvilágosítást az 5. ábra. Erről az ábráról kitűnik, hogy az uralkodó variációs típusok sem azonosak az ország területén. Az +1 —5 variációs típus — sokéves átlag alapján — egyedül a Dél-Alföldön Orosháza közvetlen közelében fordul elő legnagyobb gyakorisággal . A + 2 —4 variációs típus az ország térti letének több mint 50%-án következetesen nagy gyakoriságot mutat. Az említett típus az egész Nagyalföldön, a Duna—Tisza közén, a Dunántúlon, Mezőföld keleti részén és Északkelet-Dunántúlon uralkodó. Kivételt képez a Szegedtől—Szentesig húzódó viszonylag kis terület és a Debrecen—Tiszafüred vonaltól északra eső része az Alföldnek. A + 2—4 variációs típus a többi típusokhoz képest a legnagyobb területet foglalja el. Sokéves átlag alapján Magyarország csapadékhiányos területe egv5. ábra. Az uralkodó gyakoriságú variációk eloszlása hazánkban (1901—1950) Puc. 5. TeppumopuaAbiwe pacnpedeneHue eapuanmoe eocnodcmeywufux noemopneMocmeü e nauieü cmpane (1901—1950 ez.) Fig. 5. Areal distribution of variations of predominant frequencies in Hungary (1901 —1950) beesik a -f 2—4 variációs típus területével és eredményes növénytermesztés ezeken az országrészeken csak a természetes csapadék pótlásával valósítható meg. Ha a leggyakoribb arányok alapján készült térképen a + 3—3 variációs típus gyakorisági eloszlását vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a -f 2—4 variációs típus mellett ez adja a második legnagyobb területet Magyarországon. Ide tartozik a Debrecen—Tiszafüred vonaltól északra eső terület, az Északi-hegyvidék és az ettől nyugatra eső terület a Duna vonaláig. A Dunántúlon a Mezőföldtől nyugatra húzódó terület tartozik a + 3—3 variációs típusba a Somogyi—Zalai dombvidék és a nyugati határvidék kivételével. Az említett területeken a száraz és csapadékos hónapok előfordulása a nyári félévben kb. 50—50%-os. A +4—2 variációs típus hazánk nyugati határszélén Zala megyében, Somogy és Baranya megye egy részén fordul elő. A +5-1 típus csak Szentgotthárd közvetlen környékén található meg. A +4—2 és +5—1 variációs típusok gyakorisági eloszlása egybehangzóan azt igazolja, hogy hazánknak nyugati területei a nyári félévben elegendő csapadékot kapnak és a vízigényes növények termesztésére a. kedvező csapadék feltételek biztosítva vannak. Miután az egyes variációs típusok területi eloszlását megvizsgáltuk, érdemes megnézni azt, hogv az 50 éves csapadéksor alapján számított variációs típusoknak átlagértékei hogyan alakulnak az 52 éghajlati megfigyelő állomás adatai szerint. Ezzel párhuzamosan fontos az ország egyik legcsapadékosabb és egyik legszárazabb éghajlati megfigyelő állomásának adatait is megvizsgálni (6. ábra). Az ábrából kitűnik, hogy a csapadékos és száraz jellegű területek gyakorisági eloszlása teljesen ellentétes asszimetriát mutat. Megfigyelhető, hogy Jászberényben a száraz jellegre hajló variációs típusoknak (+1—5)%-os aránya magasabb az orÍ3 f I / / \ 1 / > "Vt/ / V / / A \ \ \ \ / 1 1 \ N \ \ \ / 1 1 \ \ j 1 1 \ t t 0t r 2+ 3+ <t* y 6* e- 5' r 3- 2- 1- 0Variációk 6. ábra. A különböző mértékű csapadékellátottság gyakorisági eloszlása területi Jelmagyarázat: 1. Jászberény, 2. Szentgotthárd, 3. országos átlag Puc. 6. PacnpedeAeHue noemopneMOcmu pa3Hbix, no eeAmune, ocaÖKoe YcAoenbie o6o3HaieHun: 7. flcőepeHb 2. Centmommxapd 3. Cpednee no eceű cmpam 3Hatenue Fig. 6. Frequency distribution for precipitations of various dimensions. Legend: 1. Jászberény, 2. Szentgotthárd, 3. countrywide average