Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
12. szám - Ijjas István: Öntözőcsatornák tömörített talajszigetelésének tartóssági vizsgálata
Ijjas I.: Öntözőcsatornák talajszigetelése Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 557 I * I to* I t 4 "•' 1 10-' tp-' o A talajminta a B talajminta C talajminta 70 75 80 85 90 Tömörségi fok, T r f [%] 95 100 5. ábra. Összefüggés a vizsgált talajminták tömörségi foka. (T r y) és áteresztőképességi együtthatója között Puc. 5. 3aeucuMocmb Mejtcdy cmenenbto ynjiomueHHOcmu (Try) o6pa3iioe epynma u KOScfiuifueHmoM nponycKHOü cnocoőHocmu Abb. 5. Zusammenhang zwischen Verdichtungsgrad (T ry) und Durchlassigkeitszahl der untersuchten Bodenproben emvonásokat a következőkben foglalhatjuk össze: a talajban levő szabad víz 0°C-on, a kapilláris úton adszorbeált víz —4°C-on fagy meg, a kötött víz továbbra is cseppfolyós. A talajban levő víz fagyáspontja pontrólpontra változik. A víz fagyáskor térfogatát 9—13%-kal növeli. A lassú lehűlés kedvezőbb a jéglencseképződésre, mint a gyors. Egészen gyors lehűléskor még finomszemesós talajban is tömbfagyás lép fel. A fagyperiódusok körülményei vizsgálataink során Fentiek következtében a fagyasztást lassan, fokozatosan végeztük, és a talajmintákat úgy fagyasztottuk, hogy a minták közepén is elérjük a —4°C-ot, és a talajminták relatív nedvességtartalma minél magasabb (r > 0,9) legyen. így biztosítottuk a legveszélyesebb állapot modellezését. A fagyasztást —23°C-on 24 óráig végeztük. A fokozatos felengedést a hűtéshez hasonlóan biztosítottuk. Az áteresztőképesség változása a fagyperiódusok hatására Néhány talajminta áteresztőképességének változását a fí. ábra mutatja. Az első fagyasztás előtti áteresztőképesség F= 0-hoz, a 6. fagyasztás utáni áteresztőképesség pedig például F = 6-hoz tartozik. A talajmintákat 95%-os, illetve ennél nagyobb tömörségi fokúra építettük be. A mérési eredményeket jellemző pontokat az áttekinthetőség kedvéért egyenes vonalakkal kötöttük össze. (Ezek a vonalak természetesen nem felelnek meg az áteresztőképesség időbeli változásának.) Az egyes talajminták vizsgálata hasonló eredményeket adott. A 6. ábra azt mutatja, hogy a fagyperiódusok szerepe az áteresztőképesség változásában a vizsgált talajokban igen nagy. A legnagyobb változást az első fagyasztás okozza, de a 4 5 6? 8 9 10 11 12 t? # Fagyasztások szórna, F 6. ábra. A talajminták áteresztőképességének változása a fagy periódusok hatására Puc. 6. M3MeneHue nponycKHoií cnocoöhtocmu oőpa3ifoe zpynma nod enusmueM IIUKAOS 3aMapa3KueanuH Abb. 6. Ánderung der Durchlassigkeit der Bodenproben auf Einfluss der Frostperioden további fagyperiódusok hatása is jelentős. A tömörített talaj szigetelés áteresztőképessége 8—10 fagyperiódus hatására a természetes talajállapotnak megfelelő értékre (105—106 cm/s) nő. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy vizsgálataink eredményei csak a legfelső talajrétegre, az általunk biztosított körülmények között érvényesek (r ^ ^ 0,9). A fagyperiódusok hatása terhelt talajminta áteresztőképességére A talajminta felületét 0,1 kg/cm 2-nek megfelelő súllyal terheltük, ami körülbelül 45—50 cm vastag nedves talajréteg nyomásának felel meg. A terhelést a fagyperiódusok és az áteresztőképességi vizsgálatok alatt is a minta felületén hagytuk. A 6. ábra egy terhelt talajminta (A talajminta) áteresztőképességének változását is bemutatja a fagyperiódusok hatására. A terhelés a fagyhatást nem csökkentette, a talajminta áteresztőképessége a terheletlen mintákhoz hasonlóan nőtt. Ez a tény nem egyezik meg Chester és Lowitz [2] vizsgálati eredményeivel, akik azt tapasztalták, hogy amikor a fedőréteg terhe elérte a 45 cm vastag nedves földrétegnek megfelelő terhelést, a fagyhatásra bekövetkező tömörség és áteresztőképesség változás lényegesen kisebb volt, mint terhelés nélküli állapotban. Eredményeink összehasonlításánál azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ők más típusú talajokat vizsgáltak és fagyasztás előtt az összes szabad vizet eltávolították a talajból. 7. Az ismételt száradás és nedvesedés hatása a talajok áteresztőképességére Az ismételt száradás és nedvesedés hatásáról a szakirodalom megállapíta [3], hogv a lassú fokozatos szárítás és nedvesítés hatására a talaj nem
