Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Pyber László: A nagymarosi duzzasztómű betétgerendás elzárásának kismintavizsgálata

Pyber L.: A nagymarosi duzzasztómű elzárása Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 543 gerendák elhelyezését a kismintában a 3. kép mutatja. Öt gerenda együttes magassága meghaladja a 12 m-es duzzasztási vízmélységet és teljes zárást biztosít. A kisminta adatai a méretarányok betartásával követik a valóságos adatokat. 3. A mérés megoldása és a mért adatok A gerendákra ható erőket egyszerű súlyméréssel határoztuk meg (4. kép). A függőleges erők méréséhez a gerendákat az előírt két ponton felfüggesztettük és a felfüggesztő huzalokat csigán átvetve kiegyensúlyoztuk. Az erőket vízszintes huzalokkal lebegő állapotban tartott gerendáknál mértük. Vízszintes huzalok segítségével azt az erőt mértük, amely a gerendát a fülke faláról elmozdítva lebegő helyzetben megtartotta. Az utóbbi mérés eredményeinek ismeretében a főkivitelnél várható súrlódási erőt számíthatjuk. Közvetlen 3. kép. A betétgerendás elzárás kismintája a felvízi oldalról nézve d>omo 3. Modejib uiandopnozo 3aKpumuH co cmopoim eepxneao óbecfia Bild 3. Modell des Dammbalkenverschlusses von der Oberwasserseite gesehen 4. kép. Az erőmérő berendezés <l>omo 4. Mepnan ycmanoeKa ycu.iuü Bild 4. Die Kraftmessvorrichtung méréssel ezt nem tudtuk meghatározni, ugyanis a modellben gyakorlatilag nem lehet biztosítani a gerendák megtámaszkodási pontjain (a görgőkön) a modellhelyes súrlódást. Az ellengörgők súrlódása ugyancsak számítással határozható meg. A mérési eredmények feldolgozásakor a vízszintes hidrodinamikus erőt »SVval, a függőleges hidrodinamikus terhelést *SVvel jelöltük. A folyásirányban pozitívnak tekintett Sh erő a közvetlen mérési eredményekből adódott (állóvízben (Sh = 0), a függőlegesen mért erőkből viszont levontuk a modellgerenda — egyébként nem modellhelyes — állóvízbeli önsúlyát, hogy az S

v tiszta hidrodinamikus terhelést kapjuk, ezt akkor tekintjük pozitívnak, ha lefelé hat. A főkiviteli felhúzóerő számításakor a gerendák hidrosztatikus felhajtóerővel csökkentett SÖ önsúlyát természetesen figyelembe kell venni. A csökkentett önsúlyt úgy kapjuk, hogy kiszámítjuk a gerenda függőleges tengely menti térfogateloszlását és az adott helyzethez tartozó bemerülő térfogatnak megfelelő hidrosztatikus felhajtóerőt az önsúlyból levonjuk. Ez a felhajtóerő a különböző átbocsátási állapotoknál nem érvényesül egészen, mert a gerenda előtt és után a vízszint különbözik. Az eltérést a hidrodinamikus S

v mérésekor azonban figyelembe is vesszük. Kisebb pontatlanság adódik viszont a modellanyagok korlátai (lemezvastagság nem pontos modellezése) következtében, de az adott viszonyok között ez elhanyagolhatónak látszik. Számításba nem vehető kisebb eltérés adódhat még a főkivitel és a modell felülről és négy oldalról zárt térfogataiban kialakuló kis légzsákok különbözősége következtében. Az ismertetett erőhatásokat együttesen kell vizsgálnunk a felhúzást biztosító daruhorgok méretezésénél és a gerendák önsúlyára támaszkodó lebocsátásnál. A betétgerenda felhúzásához szükséges erő St=S* + ö-Sh + Sö + S

v, ahol ö a főkivitel görgőinek megfelelő biztonságtényezőkkel szorzott súrlódási tényezője, Sp pedig az esetleges oldalpajzson, valamint az ellengörgők miatt érvényesülő súrlódás. A lebocsátásnál jelentkező kötélerő: $l

e — Sv + Sö <5<S'h Sp. Előzetesen megemlítjük, hogy S

v és ezzel esetleg Sc és (S'ie negatív is lehet, tehát felfelé hat, ami felhúzólánc esetében nyilván (esetleg pótterheléssel) kizárandó eset. •Jelölések: A mérési eredményeket tartalmazó ábrákon ,1 -val a kisebb, alsó, /''-fel a nagyobb, felső gerendákat jelöljük, a v index a Vierendel-tartós, az s index a szekrénytartós változatra utal. A vizsgálat alatt álló gerendát még egy sorszám indexszel is elláttuk, mely azt jelöli, hogy a vizsgált gerenda a behelyezés során alulról számítva hányadik. A gerenda felső élének szintje ,,//".