Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
10. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra
Dr. Rétháti L.: A talajvízszint előrejelzése Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. 467 építési időszak ismeretének. (Erre vonatkozó adatokat az olvasó a lap korábbi számában [6] találhat.) Mindennél többet mond természetesen az őszi minimum számszerű értéke, annál is inkább, mert ennek ismeretében — igen jó közelítéssel — a vízkészletfogyasztás időszakának teljes menetgörbéje is megszerkeszthető. A következőkben a tavaszi maximális (1), az őszi minimáhs (2), és a tetszőleges időpontban várható vízállás (3) előrejelzésével, valamint a kritikus vízállás meghatározásával (4) foglalkozom. 1. A tavaszi maximum előrejelzése A várható tavaszi maximum és a magas vízállások időpontjának ismerete elsősorban mezőgazdasági és belvízvédelmi szempontból fontos. Ezzel indokolható, hogy az előrejelzés módszereinek kutatása leginkább erre irányult. Ezen a téren dr. Bogárdi J. és dr. Ubell AT.[végeztek úttörő munkát, fényt derítve a tározódás folyamatának lényegesebb törvényszerűségeire ós ezek fizikai alapjaira. Munkásságuk eredményét — röviden összefoglalva — azért kívánom ismertetni, mert ez felhasználható az építőiparban is, másrészt, mert érdekes párhuzam vonható a tavaszi maximum és az őszi minimum kialakulásának folyamatában ós a két szélső érték előrejelzésében. A tározódás időszakában — mint ismeretes — mind a felszíni-, mind a talajpárolgás kisebb, mint a nyári és koraőszi hónapokban, így a csapadék nagy része felszínalatti gravitációs vízképződésre fordítódik. Hogy a téli félévben lehullott csapadék milyen vízállásemelkedést idéz elő a vizsgált kút környezetében, arra vonatkozóan Ubell [8, 9] vég400 ^300 <5, -js 200 100 0 50' 100 l/lzáHósemelkedés a téli félévben [cm] 5. ábra. Összefüggés a téli félévben hullott csapadék és az ugyanezen időszakban bekövetkező vízállásemelkedés között (Ubell nyomán) Abb. 5. Zusammenhang zwischen den Niederschlágen im Winter-Halbjahr und der in demselben Zeitabschnitt eintretenden Wasserstandserhöhung zett számos vizsgálatot. Az összetartozó értékpárokat kiegyenlítő egyenes (5. ábra) irány tangense » 0-val, a talaj szabad hézagtérfogatával, az ordinátán kimetszett érték Cs 0-val, vagyis azzal a csapadékmennyiséggel egyenlő, mely „elvész", tehát nem okoz emelkedést. Bogárdi [2, 3] szerint itt a tartós negatív hőmérsékletű időszaknak jelentős szerepe van: a szilárd, vagy a vastag fagyott rétegre hullott csapadéknak csak egy része jut le a talajvízig (a többi elpárolog), és az is többnyire csak nagy késleltetéssel. Ezt kiegészíthetnénk még azzal, hogy a tavaszi pozitív hőmérséklet még nem jelenti azt, hogy a beszivárgás lehetősége megnyílt, hiszen az olvadás két oldalról indul meg, és a megfigyelések szerint a talajban még május elején is találhatunk vékony fagyott rétegeket. Bogárdi [2] az előrejelzést ötváltozós korrelációszámítással oldja meg. A független változók és az ezekre kapott parciális korrelációs együtthatók átlagai a következők: Xi = előző őszi minimális közepes havi vízállás (íi = 0,74), a; 2 = okt.—nov.—dec. havi csapadékösszeg {r 2 = = 0,49), x 3 = dec.—jan.—febr. havi csapadékösszeg (r 3 = = 0,31), x 4=dec.—jan.—febr. havi középhőmérséklet (r 4 = = 0,20). A számításokat 28 kútra végezte el. Másik tanulmányában [1] az eredményeket fejtegetve arra a következtetésre jut, hogy az összefüggés vizsgálatában a talaj áteresztőképességének is jelentős szerepet kell tulajdonítanunk. Az x 1 változóra kapott nagy korrelációs együttható azt is valószínűsíti, hogy az 5. ábra pontjainak szórásához az őszi minimális talajvízszintek különbözősége ia hozzájárul. A két hazai kutató vetette meg a VITUKI előrejelző szolgálatának az alapját. Ubell [10] szerint az előrejelzésre alkalmas módszerek a következők: 1. korrelációszámítás, 2. a talajvízjárás menetgörbéjének törvényszerűségein alapuló számítás, 3. a téli félévi talajvízállásváltozás és csapadék összeg kapcsolatán, valamint 4. a havi közepes talaj vízállás és léghőmérséklet közötti elliptikus kapcsolaton alapuló számítás. A korrelációs mószert illetően utal Bogárdi említett vizsgálataira. Megjegyzi, hogy elsősorban távlati előrejelzésre alkalmazható, ekkor az őszi legkisebb havi középvízállás ismeretében a csapadék- és léghőmérsékleti adatokat az átlagos értékekkel vesszük számításba. A menetgörbe segítségével úgy végezhető előrejelzés, hogy az őszi legkisebb havi talaj vízálláshoz hozzáadjuk a maximumok hónapjáig átlagosan bekövetkező emelkedés értékét. A harmadik módszer azonos az 5. ábra kapcsán említett módszerrel, a negyedik az irodalomból jól ismert. Ezeknek a módszereknek a kombinációjára épül fel a VITUKI előrejelző szolgálata. A VITUKI egyes kutakra távlati előrejelzést ad dec. 15-én, majd részletes előrejelzést febr. 15-én. A távlati előrejelzés két módszerrel szokásos: a) az okt. 29-i talaj vízálláshoz hozzáadják a csao/ / / / / n / Av-* o/^X /' ° NY/REGYHAZA n 0= tg a =0,25
