Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

10. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra

464 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. Dr. Rétháti L.: A talajvízszint előrejelzése 288. sz. kút [evek] 2. ábra. Egymás közelében telepített megfigyelőkutak évi KÖV-einek különbsége (felül: a vízjárás ,,szabályossá­gára'' utaló görbék) Abb. 2. Unterschiede der Jahres-Mittelwasserstande der zueinander nahe errichteten Beobachtungsbrunnen (oben: die auf die ,,Regelmassigkeit" des Spiegelhanges hinwei­senden Kuriven) A Zl-értékek alapján számított szélső vízjáték 34 cm-rel kisebb hibát tartalmaz az a) pont alapján megha­tározott vízjátékhoz képest. Ugyanezen számításokat a 126. sz. kútra elvégezve, a hiba 30 cm-rel nőtt, így ez a módszer nem látszik alkalmasnak arra, hogy vele az előző pont alapján számított maximális és minimális víz­szintet korrigálni tudjuk. 3. Előrejelzés a megfigyelőkút távolabbi környezetére A számítás alapelve: a megfigyelőkútban ész­lelt maximális vízálláshoz hozzáadjuk a kút és a vizsgált pont közötti vízszintkülönbség előjeles értékét. A maximális vízállás idején kialakuló vízszintesést természetesen nem ismerjük (ehhez a vizsgált pontban észlelt maximumot is ismer­nünk kellene), ezt a gyakorlatban azonosnak vesz­szük a pillanatnyi vízszintesés értékével. így eljárva hallgatólagosan feltételezzük, hogy a két pontban a vízjárás minden egyes eleme (szélső vízjáték, évi víz­játék, a szélső értékek időpontja stb.) megegyezik. A vizsgált pont pillanatnyi vízszintjét rendszerint a talajmechanikai vizsgálat céljára lemélyített fúrás szolgáltatja. A számítás alapját képező feltételezés mögött sok hibaforrás rejlik. A vízjárást befolyásoló té­nyezők közül a meteorológiai viszonyokról még fel­tételezhetjük, hogy azonosak mindkét helyen; nem valószínű azonban, hogy megegyeznek az átlagos terep alatti talajvízmélység és a fedőréteg áteresztő­képessége, valamint kapilláris tulajdonságai. Az eltérés azt eredményezi, hogy a megfigyelőkúthoz viszonyítva eltolódik az éves és többéves szélső vízállások időpontja, ezen vízállások különbsége, tehát mindenkor más és más lesz a víztükör szóban forgó eséskomponense. A két pont távolságának növelésével nő annak valószínűsége is, hogy a víz­járást különböző mesterséges tényezők (növényzet, el- és hozzáfolyás stb.) befolyásolják. Jól érzékelteti a helyzetet a két kenderesi kút (288. és 213. sz.) összehasonlító vizsgálata. Évi relatív KÖV-eiknek a többi kút átlagaihoz viszo­nyított különbsége a 0-tengely körül ingadozik (2. ábra), ennek alapján mindkét kutat szabályos vízjárású kútnak kellett minősítenünk [7], A 2. ábra alsó grafikonja ugyanakkor arra is rámutat, hogy a két kút évi KÖV-ei közötti különbség 28 év alatt mintegy 85 cm-rel csökkent (a felső két grafi­kon szerint a 288. sz. kútban kismértékű vízszint­süllyedés, a 213. sz. kútban vízszintemelkedés megy végbe, mintegy 1,5—2,5 cm/év „sebességgel"). Ez az alig észrevehető változás méter-rendű hibát eredményezne a maximális vízszint értékelésében, ha az egyik kutat adottnak vesszük, és a másik kút helyén tételezünk fel folyamatban levő talajmecha­nikai vizsgálatot. Vegyük ki most az 1961. és 62. évek idősorát; ezekben az években a vízszintek különbsége azonosan 115 cm, ennek ellenére a szó­rás ±10,9 cm-re, az átlagtól való maximális eltérés 37 cm-re adódik! A Műszaki Előírás a megfigyelőkút távolabbi kör­nyezetére a vizsgálati megbízhatóságot a következőkép­pen javasolja számítani: M — a m-vj + — I - t (de max. 2,5 a m-vj), ahol az eddigieken (lásd 1. pontot) túlmenően I a két pont közötti vízszintesés, t a pontok távolsága. Elkép­zelhető lenne itt azt is figyelembe venni, milyen eltérés van a két pont között a vízszintek terep alatti mélységét és a fedőréteg említett fizikai tulajdonságait illetően. 4. Előrejelzés ásott kutak és pincék megfigyelési ada­taiból A talajmechanikai szakvéleményező legtöbb esetben a környéken található ásott kutak és pincék adataira van utalva. A vonatkozó Műszaki Előírás részletesen elő­írja, mire kell a helyszíni adatgyűjtésnek kiterjednie [4, p. 48—50]; ezek közül legfontosabbak: a maximális ta­lajvízszint értéke, jelentkezésének időpontja ós a megfi­gyelés (a kút, vagy pince használatának) időtartama. A terület egyes pontjain várható maximális talajvízszintet számíthatjuk a kút (pince) és a vizs­gált pontok közötti vízszintesésből, vagy a magas vízállásokra szerkesztett izohipszák segítségével. Az első eljárás abban különbözik az előző fejezet­ben leírt eljárástól, hogy most több kút, illetve pince adatainak összevetéséből kell a keresett víz­állást meghatároznunk. Egy-egy adat súlyát a megfigyelés időtartamával és a távolság reciproká­val vehetjük arányosnak (az ,,időtartam" szempont­jából azonos súlyúnak kell vennünk a magas víz­állású évek között induló megfigyeléseket, mert ez az intervallum a maximális vízszint meghatározása

Next

/
Thumbnails
Contents