Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Urbancsek János: A pálcavázas- és szitaszövetes szűrő alkalmazásának gazdaságossági jelentősége a hazai rétegfeltárásban

Urbancsek J.: A pálcavázas- és szitaszövetes szűrő Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. 423 (B. 73.) lemélyített és hagyományos szűrőszerkezettel kiképzett fúrt kút vízszolgáltatásával. Itt is hasonló szemcseszerkezetű réteget szőröztek be 143—165 m-ig. A 102 mm 0-jű és 32-es szitaszövettel borított szűrőcsőből 8,6 m mély üzemi vízszinten 7,4 m-es leszívással 900 l/p vizet kaptak. A fajlagos vízhozam pedig mindössze 95/1/p/m volt. A különböző átmérőjű és más hosszúságú szűrőkkel kiképzett kutak fajlagos vízszolgáltatását csak úgy lehet azonban összehasonlítani, hogyha nem az átlagos vízhozamot vesszük összehasonlítási alapnak, hanem a szűrő egy négyzetméterére eső fajlagos vízhozamot, ami az átlagos fajlagos vízhozam és a szűrő összes négyzetméterének a hányadosa. Az így kapott érték már olyan megközelítő pontosságú, amellyel a kutak termelékenységét össze lehet hasonlítani. A szűrőcső átmérőjén és a szűrő hosszán kívül figyelembe kell még venni az alkalmazott szitaszövet lyukbőségét is. Természetesen az előbbi számítás pontosságát nagyban befolyásolhatja még az a körülmény is, amit a korábbi tapasztalatok és a műszeres vizsgálatok igazolnak, hogy a víz az üzemeltetett kút szűrőfelületének csak egy részén jut a kútba. A későbbiek folyamán erre is kitérünk és az értékelést lehetőleg úgy végezzük el, hogy egy pálcavázas szűrővel elkészített kút vízhozamát több, hasonló földtani körülmények között telepített, de hagyományos szűrővel kiképzett kút vízszolgáltatásával hasonlítjuk össze. Reométeres vizsgálatot, különösen a hidegvízfeltáró kutakban még nagyon kevés helyen végeztek, tehát a működő szűrőfelületet pontosan nem ismerjük, ezért az esetleges hibahatárt azzal is csökentjük, hogy az összehasonlításra csak a legjobb fajlagos vízhozamú, hagyományos szűrőszerkezettel ellátott kutakat használjuk fel. Mindezek után az eddigi, aránylag csekélyszámú, de figyelemreméltó vizsgálatainkat a következőkben foglaljuk össze. Fehérgyarmaton a pálcavázas szitaszövetes szűrővel üzemeltetett kút szűrőfelületének egy négyzetméterére eső fajlagos vízhozam 29 l/p/m/m

2. Ezzel szemben a hagyományos szűrővel ugyanennyi szűrőfelületre csak 13 l/p\m\m

2 fajlagos vízhozam esik. Tehát 153°/

0-os gyarapodás mutatható ki. A következő pálcavázas szűrővel kiképzett kutatófúrás, amelyet a bugaci Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet területén (K. 16.) a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet megrendelésére a kiskunhalasi Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat mélyített le, ugyancsak eredményesnek bizonyult. A Duna alsópleisztocén törmelékkúpjának közép- és durvaszemcséjű homoküledékéből 218,2 métertől 236,0 méterig való szűrőzéssel terepszint alatt 14,2 m mély üzemi vízszinten, 11,3 m-es depresszióval 3000 llp vízmennyiséget termeltek ki. Ezt a jelentős vízhozamot 9,5 m

2 32-es szűrőszövettel borított beáramlási felszínen kapták. A kút átlagos fajlagos vízhozama 265 l/p/m, ami egy négyzetméter beáramlási felszínre átszámítva 29 l/p/m/m

2 fajlagos vízhozamnak felel meg. Ezt a kedvező eredményt hasonlítsuk össze a dunai hordalékkúp hasonlókorú, de lényegesen durvábbszemcséjű üledékére telepített, ellenben perforált szűrő vázas kút teljesítőképességével. Kecskeméten az utóbbi öt év alatt, tehát korszerű technológiával elkészített konzervgyári és széktói vizműkutak közül a 12 legjobb fajlagos vízhozamú fúrt kútnak számítottuk ki a szűrők négyzetméterére eső fajlagos vízhozamát. Ez átlagosan 16 l/p/m/m

2-nek adódott. Hangsúlyozni kell, hogy az előbbi kutakkal kavicsos-murvás-durvahomokos réteget szűrőztek be és a kutak 70%-ánál 26-os szűrőszövetet alkalmaztak. Ezzel szemben a kísérleti létesítménnyel, ahol apróbbszemcséjű víz vezető réteget csapoltak meg, csak 32-es szitaborítást használtak. Ez a kétféle földtani körülmény és műszaki adottság még csak fokozza a pálcavázas szűrő használati értékét. Ebben az esetben az utóbbi szűrő beépítésével a szita négyzetméterére eső fajlagos vízhozamnál 181°/

0-os eredményt értek el. Érdemes további összehasonlítást tenni a kiskunfélegyházai Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet fúrt kútjával is. (K. 109.) Itt 255,6—286,4 m-ig a bugaci vízvezető rétegekhez hasonló homoküledéket vizsgáltak ki és a véglegesen kiképzett kútból 26-os szitaszövet borítással 6,5 m mély üzemi vízszinten 1500 l/p vizet termeltek ki. Egy négyzetméter szűrőfelületre itt csak 11 l/p/m/m

2 vízhozamgyarapodás esik. Az ismertetett vízvezető szinttáj rétegsorát karotázs szelvényben közöljük és megállapíthatjuk, hogy hasonló kifejlődésűek, azzal a különbséggel, hogy amíg az északnyugat-délkelet irányú hatalmas törmelékkúp Bugacon és Kiskunfélegyházán csak homokos jellegű, addig Kecskeméten kavicsos-durvahomok tárható fel (3. ábra). Ez tükröződik vissza a szűrők négyzetméter beömlési fel200 250 200 250 3. ábra. Karotázs szelvény, Bugac, Béke Termelőszövetkezet I. (K. 16.); Kiskunfélegyháza Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet II. (K. 109.) és Kecskemét széktói vízmű III. (K. 544.) fúrt kutakról 1. földtani rétegsor, 2. perforált, 3. pálcavázas szitaszövetes szűrő Puc. 3. Kapomaxcwe cetenue icoAodifee Eyeaif, Koonepamue Mup I. (K-t6) KuuiicyH(fjeAedbxa3aü-, CeAbCK0X03nű cmeeHHbiű. HccAedoeameAbCKUü Hncmurnym II (K-109). Bodonpoeod KeiKeMem—Ceicmo III (K-544) 1 — reojiornnecKoe CTpoeHHe, 2 •— nep^opupoBamibiM $HJibTp, 3 — {JWJlbTp H3 Cra.II.HLJX CTep>KHefó C CHTOBOÍÍ TKaHbJO Fig. 3. Log profiles for wells at Bugac, K. 16, (No. I), at the Agricultural Research Station, Kiskunfélegyháza, K. 109, (No. II.), and at the Kecskemét Széktó Water works, K. 544, (No. III) 1. Geologieal profilé, 2. Perforated, 3. llod-screen filter