Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. O’sváth János: Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése

398 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. O'sváth J.: Öntözéses kísérletek: Teljesen sorsolt elrendezés 2. táblázat Latin négyzet 4. táblázat E E C B E A D D B A B C A C B E D A D C Példa öt kezelésnek négy sorozatban való elhelyezésére. Kezelések: A, B, C, D és E. Nincsenek blokkok. Az adott parcellákon a kezelések minden blokk-korlátozás nélkül kisorsolva. termőhely, mint a blokkok között. A kezeléseknek egy sorozata ( = ismétlés) a kísérlet egy-egy blokkjába van sorsolás szerint beosztva. Ahhoz, hogy a sorozatok és a kezelések egymástól függetlenül öszszehasonlíthatók legyenek, eleve tudni kell, hogy nincs közöttük gyakorlatilag számbajövő interakció. A sorsolt blokkelrendezés előnye, hogy tervezése könnyű, a kísérletezés közben mutatkozó különböző komplikációk (pl. téves mérési adatok, hiányhelyek, konkomitáns tényezők stb.) könnyen figyelembe vehetők. Kisszámú faktorális kezeléskombináció esetében közvetlenül alkalmazható. Parcelláinak részegységekre való osztásával ún. split-plot elrendezések állíthatók elő. Hátránya, hogy általában 10-nél több kezelésnél a teljes-blokkokon belül a kísérleti körülmények kiegyenlítettsége általában nem biztosítható kellően, ezért nagyobbszámú kezelés (ill. kezeléskombináció) esetén a nem-teljes blokkokat tartalmazó elrendezések alkalmazása szükséges. Ha azonban a kezelések valamilyen faktoráhs kezeléskombináció-rendszert alkotnak, akkor a belső ismétlések következtében 10 parcellánál nagyobb blokkok is veszély nélkül képezhetők. Latin négyzet (4. táblázat). Olyan egyszerű, sorsolt elrendezésű, teljes blokkokat tartalmazó elrendezés, amely lehetővé teszi, hogy a szisztematikus hibákat variancia-analízis segítségével nemcsak egyirányban, mint a sorsolt blokknál, hanem két irányban is kiküszöböljük (2-irányú korlátozás). A parcellák sorokba (= blokkok az egyik irányban) és oszlopokba ( = blokkok merőlegesen, a másik irányban) vannak beosztva. Mindegyik kezelés egyetlenegyszer fordul elő minden sorban és egyetlenegyszer minden oszlopban. A sorozatok száma ennélfogva a kezelések számával egyenlő. Ahhoz, Sorsolt blokkelrendezés 3. táblázat 7 4 3 5 1 6 8 2 5 3 4 7 8 6 2 1 4 1 3 7 6 5 | 8 2 2 8 4 1 7 6 3 5 A termőhelyheterogenitás iránya 1 2 3 4 5 6 7 8 9 9 1 4 8 7 3 5 2 6 8 5 7 6 9 1 2 3 4 3 4 6 1 8 7 9 5 2 2 3 5 7 4 9 6 1 8 7 6 9 3 1 2 8 4 5 4 8 1 2 6 5 3 9 7 5 7 2 9 3 8 4 6 1 6 9 8 5 2 4 1 7 3 Teljes blokk a sor iránvában Elhelyezési terv 8 kezelésre négy sorozatban. A termőhely heterogenitása miatt a terület viszonylag homogén blokkokra különül. A blokkok sorrendjót és a blokkokon belül a parcella-kezelések sorrendjét sorsolás döntötte el. Több tényező esetén is alkalmas elhelyezés rendszer 2x2x2 vagy 4x2 típusú kombinációrendszer beállítására. Teljes blokk az oszlop irányában Elhelyezési terv 9 kezelésre kilenc sorozatban kétirányú blokkhatás kiküszöbölésére. Mind a sorokban levő blokkok, mind az oszlopok szerinti blokkok sorrendjét (ós ezáltal a parcella-kezelések sorrendjét is) sorsolás döntötte el. Alkalmazható a 3 X 3 faktorális 9 kezeléskombinációjának beállítására is. Ha azonban Quasi-latin-négyzetet terveznénk, akkor egy 3x3x3 = 3® vagy 3x3x3x3 = 3

4 faktorális rendszer kezeléskombinációi is elhelyezhetők lennének a fenti 81 parcellán hogy a sorok, oszlopok és kezelések egymástól függetlenül összehasonlíthatók legyenek, eleve tudni kell, hogy nincs gyakorlatilag számbajövő interakció a sorok, oszlopok és kezelések között. Előnye a latin négyzetnek, a blokkok kétirányú csoportosításának lehetősége, hogy viszonylag könnyen tervezhető és végrehajtható, nem nehéz a téves mérési adatok, hiányhelyek stb. zavaró hatásának csökkentése. Ha a kezelések száma 10-nél több, akkor általában a latin négyzet már nemigen alkalmazható, márcsak azért sem, mert a 10-en felüli sorozatszám beállításacnem gazdaságos. Leghatékonyabb, ha parcellái négyzetalakúak. Faktorális kezeléskombinációk beállítására ugyanúgy alkalmas, mint a sorsolt blokkelrendezés. Kevert elrendezések (5. táblázat). Faktorális kísérletekben gyakori eset, hogy a kezeléskombinációk száma nagy, vagy az adott kísérleti körülmények olyan kiegyenlítetlenek (heterogének), hogy csak kevés kezeléskombinációt tartalmazó blokkok alkothatók és ezért egy-egy blokkban valamennyi kombináció nem helyezhető el. A túlságosan nagy terjedelmű és sok kezelést tartalmazó blokkokban ugyanis a kísérleti körülmények kiegyenlítettsége kevésbe biztosítható. Ilyenkor az összes kezeléskombinációt több ún. nem-teljes blokk (=inkomplett blokk) között kell elosztani minden sorozatban. Ha a faktorális kezeléskombinációk egyes blokkcsoportokba való beosztását teljesen a véletlen szerint végeznők, akkor megnövelnénk a kísérleti hibát. A kísérlet külső zavaró körülményei miatt ugyanis olyan különbségek vannak a blokkok között, amelyek még növelik az amúgy is változékony anyag szórását. A kezeléskombinációkat azonban el lehet osztani a különböző nem-teljes blokkok között úgyis, hogy a nemteljes blokkok közötti különbségek bizonyos cseké-