Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
9. szám - Dr. O’sváth János: Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése
O'sváth J.: Öntözéses kísérletek Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. 397 Sorsolt elrendezések Egytényezős elrendezések: 1. táblázat Többtényezős (faktoriális) elrendezések: Nincsenek blokkok: Blokkelrendezések I. Teljes blokkok Egyirányú korlátozás Kétirányú korlátozás II. Nem-teljes blokkok Egyirányú korlátozás Kétirányú korlátozás Teljesen sorsolt elrendezés Latin négyzet Rácselrendezósek Egyéb nem teljes blokk elrendezések Kevert elrendezések Részleges (frakcionált) ismétlésű elrendezések Rácselrendezósek Egyéb nem teljes blokk elrendezések Split plot Split block Rácsnégyzetek YOUDEN-négyzet Split plot Split block Rácsnégyzetek YOUDEN-négyzet Quasi-latin négyzet Ha például a nitrogén-foszfor-kálium-trágyázás és az öntözés hatását vizsgáljuk, ez már négy tényezőt jelent. Ha mindegyik tényezőt csak két alternatívában állítom be (adom, ill. nem adom), akkor a lehetséges összes kezeléskombináció már 2X2X2X2 = 2 4 =16. Márpedig az öntözés hatékonyságát csak megfelelő tápanyagpótlással használhatjuk ki. Ha a várható hatások görbéje nem egyenes, akkor a tényezőket már legalább 3—3 szinten (dózisban) kell szerepeltetni a hatásfelületek kimutatására. Ez „öntözés+ NPK-trágyázás" esetében 3 4 = 81 kezeléskombinációt jelent. A hatásfelületek az alapjai a gazdaságossági számításoknak, mivel a gazdasági optimum nem feltétlenül egyezik meg a biológiai maximummal. Márpedig másképpen, mint a teljes kombinációrendszert magában foglaló elrendezésekkel a hatásfelületek megállapításához szükséges hatásokat és interakciókat nem becsülhetjük meg, vagy csak igen körülményesen. A tényezők számának, a vizsgálandó szinteknek (dózisoknak) és az ezeknek megfelelő, a termőhelyi heterogenitást a legmesszebbmenően kiküszöbölő elrendezéstípus helyes kiválasztása mellett az öntözéses kísérletek tervezésénél messzemenően figyelembe kell venni az öntözővíznek és az öntözés technikájának igényeit. Feltétlenül törekedni kell az öntözővízadagok pontos betartására és egyenletes juttatására és el kell mindenképpen^ kerülni az átfolyás és átszivárgás lehetőségét. Éppen ezért fokozott gonddal kell szegély parcellákat kijelölni, amelyek kísérleten kívüliek, és a különböző öntözővízdózisokkal kezelt parcellák között széles, ún. puffersávokat kell biztosítani. Rendkívüli mértékben figyelni kell arra, hogy az öntözővíz odajuttatása következtében ne érje nedvesítés a kísérleti teret a csővezetékek rossz tömítődése, illetőleg a csatornák csurgása következtében. Technikai hibák miatt könnyen előfordulhat, hogy a nagy munkával és költséggel beállított kísérlet adatai használhatatlanok lesznek. Kísérleti elrendezéstípusok Jelölések. Az elrendezések vázlatainál alkalmazott egyezményes jelölések, illetve jelölés-rendszerek az alábbiak: Egytényezős kísérleteknél: a kezelések változatait vagy az ABC. . . betűivel (2. táblázat), vagy a természetes számsor jegyeivel (3., 4. és 10. táblázat) különböztetjük meg; pl. 1, 2, 3, ...,(, haa kísérletben összesen t kezelésváltozat szerepel. p n típusú polifaktoriálís kísérleteknél (ahol n = az alkalmazott kezeléstényezők faktorok, száma és p = a faktorok alkalmazott szintjének, változatának, adagjának száma) a kezeléskombinációk megkülönböztetése kétféleképpen történik: a) A 2" típusú faktoriális kísérleteknél (ahol mindegyik tényező csak két alternatívában szerepel) az abc. . . kis betűinek megfelelő kombinációjával jelöljük azokat a tényezőket, amelyek a szóbanlevő kombinációban a magasabb szinten vannak. Az alacsonyabb szinten levő tényező jelét ekkor nem írjuk ki. Pl. egy 2 3 kísérletnél, ahol három tényező szerepel kezelésenként, az ab azt jelenti, hogy az első és a második tényező magasabb, a harmadik (c) alacsonyabb szinten van. Az ac jelnél az első és a harmadik tényező a magasabb szintű. Annak a kombinációnak, amelynél minden tényező az alacsonyabb szinten szerepel, jele az általános konvenció szerint: 1. Ezt a jelölésmódot alkalmaztam az 5., 6. és 11. táblázatokban. b) Minden más, bonyolultabb faktoriális kísérletben a tényezőknek megfelelő betűk mellé azok szintjét (változatát, dózisát) is ki kell írni. Pl. ajb ac 1 azt jelenti, hogy az ,,a" a harmadik, ,,b" a legalacsonyabb, azaz a nulladik, és „c" az első szinten szerepel. így jelöltem a 7. ós 8. táblázatokat. Ha a tényezők sorrendje a tényezők megkülönböztetését lehetővé teszi, akkor félreérthetetlenül alkalmazni lehet azt a kódolási rendszert, amely szerint a betűjeleket elhagyják és a tényezőket csak az indexek sorrendje jelzi. Pl. az a 3b 0c t kezeléskombináció így is írható: 301. Ezt a jelölósmódot alkalmaztam a 9. táblázatban és a 10. táblázat kezeléskombinációinak magyarázatánál. Teljesen sorsolt elrendezés (2. táblázat). A sorsolás rendjét nem korlátozzuk blokkok alkotásával (tehát nincsenek blokkok). A kezelések száma, sőt, kezelésen belül, az ismétlések száma, különböző lehet. A lehető legegyszerűbb sorsolt elrendezés ez. Csak igen kiegyenlített kísérleti körülmények között vezethet megfelelő pontosságú eredményre. Ritkán alkalmazzák, akkor is leginkább szükségből. Sorsolt blokkelrendezés (véletlen blokk) (3. táblázat). Mivel a teljes-blokkokba való egyirányú csoportosítás elvét is alkalmazza, általában pontosabb eredményre vezet, mint a teljesen sorsolt elrendezés, vagyis a maradék kísérleti hiba blokkelrendezés esetén kisebb. A kísérleti teret először blokkokba kell osztani. Minden blokk a lehető leghomogénebb körülményeket képezze: vagyis a blokkon belül gyakorlatilag homogénebb legyen a
