Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. O’sváth János: Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése

Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 396 Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése* Dr. O'SVÍTI JÁNOS** A tavaly nyári hallei nemzetközi szimpózium „Feldversuchswesen" összefoglaló zárójelentésében a következő olvasható: „Nyilvánvalóvá vált, hogy a kísérletezés fejlődése nem választható el a mező­gazdaság fejlődésétől, azzal szorosan együtt kell haladnia." A ,,kísérletek tervezése és elemzése" önálló tudománnyá vált, amelynek lehetőségei az automati­zált számítástechnika következtében az utóbbi években hihetetlen mértékben megnőttek. Elehetőségek kihasz­nálása öntözéses kísérletek tervezésénél, értékelé­sénél és általában szervezésénél az öntözéses gaz­dálkodás fejlődésének egyik lényeges feltétele. A tervezés és az értékelés ugyanannak a do­lognak két oldala. Célom az öntözéses kísérletezés terén bizonyos kívánatos igényesség felkeltése. Ha megteremtődik az igény exaktabb és átfogóbb kí­sérletek végrehajtására, ha megteremtődik az igény egy térben és időben széleskörű kísérleti rendszer létesítésére, — az átfogóbb tájékozódásra is meglesz a mód. Az ilyen tervezés és szervezés korszerű és gazdaságos lehetőségeit szeretném csupán vázolni. Csak a legszükségesebb kísérleti módszertani fogalmakat ismertetjük, bár kénytelenek leszünk olyan „terminus technikus"-okat is használni, ame­lyek megmagyarázására nem kerülhet sor. Alapelvek A terméskülönbségek igazolására egyedül al­kalmas exakt kisparcellás kísérletek alapelve: az ismétlés, a sorsolás és a blokkok képzése. Ismétlésre a kísérleti hiba megbízható megállapítása érdeké­ben van szükség. Általában az az elv, hogy az ismétlések száma legyen minél nagyobb. Ponto­sabb, ha azt mondjuk, hogy a kísérleti hiba sza­badságfoka legyen 10 és 30 között. Sorsolásra, (randomizáció, véletlen elrendezés) azért van szük­ség, mert eleve nincs, vagy nincs minden tekintet­ben támpontunk a kísérleti parcellák tulajdonsá­gait illetően. Hogy minden elfogultságot kiküszö­böljünk, a különböző parcellákhoz az előírt keze­léseket sorsolással rendeljük. Blokkokat annak alapján képezünk, hogy van eleve bizonyos ismere­tünk a szóbanlevő kísérleti tér homogenitását illetően. Az elv az, hogy a homogenitás blokkon belül nagyobb legyen, mint a blokkok között. A kísérlet pontosságát nagymértékben növeli és egyben szélesebb reprezentatív alapot ad az ered­mények interpretálására, ha helyesen képezünk blokkokat. Egytényezős (monofaktoriális) kísérletről be­szélünk, ha a kísérlet kezeléseit egyetlen tényező (pl. fajta, vagy pl. öntözővíz, vagy pl. trágyaszer) különböző dózisai vagy változatai képezik. Fak­toriális (polifaktoriális, többtényezős) a kísérlet, ha több tényező különböző szintjeinek kombiná­* A Magyar Hidrológiai Társaság Közópdunán­túli Csoportjánál 1966. január 31-én elhangzott előadás. ** MTA Mezőgazdasági Kutató Intézet, Marton­cióit állítjuk be kezelésként a kísérletbe. Elv az, hogy a tényezők különböző szintjeinek valamennyi lehetséges kombinációját állítsuk be a kísérletbe. A belső ismétlés miatt a faktoriális kísérletekbe inkább több fokozatot (szintet) kevés ismétlésbe állítsunk be, mint kevés faktoriális szintet sok sorozatba. Ha a beállítandó faktoroknak és szint­jeiknek nagy száma miatt az összes lehetséges kezeléskombinációk száma túl nagy lenne, akkor a keverés (confounding) módszerével mód van a parcellaszám csökkentésére. E módszertani lehető­ségek miatt a polifaktoriális kísérletek jelentősége' állandóan növekszik, sőt Finney (1959) azt ta­nácsolja, hogy a vizsgálatokba vonjunk be lehetőleg minél több tényezőt. Kétségtelen, hogy az élő szer­vezetek vizsgálatánál a számtalan, egymással összefüggésben levő, hasonló mértékben ható té­nyezők komplex, párhuzamos figyelembevétele elkerülhetetlen. Valamennyi modern, korszerű kísérleti el­rendezés sorsolt. A sorsolás azonban nem jelenti azt, hogy blokkolást illetőleg ne legyenek bizonyos korlátozások előírhatók. A blokk-képzés igen egy­szerű eljárás, ha teljes blokkokról van szó (vagyis egy-egy blokk a kezelések teljes sorozatát tartal­mazza), és nagyon bonyolult, ha ún. nem-teljes blokkról, amely a kezeléseknek csak egy hányadát tartalmazza bizonyos rendszer szerint. De a terve­zés mindennapi munkáját megkönnyítendő sémá­kat (ún. alapterveket) dolgoztak ki, amelyeket már csak sorsolni kell, ha a kísérletező a vizsgálandó kérdésnek megfelelőt már kiválasztotta. Sok kézi­könyv közül ilyen alapterveket, de a magyar nyelvű irodalom szegény sok tényezőnek együttes vizsgálatára vonatkozó alaptervekben. A Mező­gazdasági Kiadó által 1963-ban kiadott „Kertészeti Lexikon"-ban publikáltam ilyen sémákat, a be­mutatott alapterveket innen fogom idézni. A megoldandó különböző kísérleti problémák sajátosságainak megfelelően igen sok sorsolt kí­sérlet-típus van (1. táblázat). A feldolgozás módja a variancia-analízis. Az öntözéses kísérletek sajátosságai Az öntözéses kísérletek is lehetnek egytényező­sek, ha különböző öntöző módszerek összehasonlí­tásáról, vagy ugyanazon öntözés mellett különböző öntözővíz-adagoknak a növénykultúrára gyakorolt hatásának vizsgálatáról van szó. Legtöbbször azonban faktoriális elrendezéstípust kell alkal­mazni a vizsgálatoknál. Az öntözővíz adagolásától csak akkor várható eredmény, ha egyúttal vízben jól oldódó megfelelő tápanyagokat is juttatunk a talajba a növény számára, ha továbbá a nagy terméshez szükséges növényszám megvan. Még számos más tényezőt lehetne felsorolni, amelyek hatása teljesen más öntözés esetén, mint száraz­gazdálkodásnál. Fokozott gyomosodás is várható az öntözés következtében, amely a kísérleti par­cellák heterogenitását előnytelenül fokozza.

Next

/
Thumbnails
Contents