Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Dr. Vendl Anna: A beszivárgási viszonyok vizsgálata a Szentendrei-hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlódása szempontjából

Vendl A.: A beszivárgási viszonyok vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 377 Minthogy az utakon nincs alom, s az igen vékony 10—30 mm vastag alom csak 1—2 százalék vizet tartalmaz, célszerű az egész erdőterületre vonatkoztatott alomtakaró átlagos víztartalmát 20 térfogat-százalékban elfogadni. Ez az érték megfelel a külföldi adatnak is nagyjában ugyanezen növényzetű és hasonló csapadékviszonyú területen. Az alomban visszatartott évi vízmennyiség s az erdőterület nagysága természetesen lineárisan függ össze. Az összefüggést az erdőterület nagysága — kifejezve az egész terület százalékában — és az erdő alomtakarójában levő víz mennyiségét az egész terület csapadékának százalékában kifejezve a 2. ábra tünteti fel. Ez a vízmennyiség azonban nem egyenletesen oszlik el az év folyamán, hanem éppen az év első négy hónapjában tartalmaz az alom legtöbb vizet. A maximum általában márciusban van, más területeken március végén, április elején. Az irodalom szerint a Szentendrei hegység éghajlatához és csapadékviszonyaihoz közei hasonló területen ugyanazon évben: luc fenyőerdőben az alomban visszatartott márciusi maximális vízmennyiség (38,7%-a az alomnak) május végéig csökkent 40%-kal, erdei fenyőerdőben (maximum márciusban 145%) csökkent 53%-kal, vegyes erdőben (bükk főleg 58,8%) márciusban csökkent 44%-kal, lucerdő vágásterületén (maximum 55,8%) csökkent 24%-kal. Későbbi hónapokban még kisebb az alom víztartalma, s csak az óv vége felé növekedik újra erősebben a víztartalom. Ezek szerint az alom összes víztartalmának (1 560 000 m

3) 75%-ára tehető a téli és korai tavaszi hónapokban visszatartott vízmenynyisége az alomban. Ez a mennyiség, vagyis 10 mm-nek 75%-a levonandó az I—I V. havi csapadékból. (Az alom átlagos vastagsága 60 mm, átlagos víztartalma 20%, akkor a 130 km

2 erdős területen levő alom tartalmaz 1 560 000 m

3 vizet. Az évi összes csapadék: 110 876 400 m

3, ebből az alom 1,41%-ot köt le, ami 10 mm csapadéknak felel meg.) Az eddigiek alapján a forrásokat tápláló beszivárgás százaléka a VITUKI-ban alkalmazott Kessler-féle eljárás alapján [8,32] a következőképpen számítható. A vízgyűjtőterület nagysága: 162 km

2, ebből erdő: 130 km

2. Évi csapadék, öt észlelő állomás utolsó 10 évi adatainak (Dobogókő, Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt, Paprét és Szentendre) középértéke: 684 mm. 1964. I—IV. havi csapadék: 136 mm A beszivárgási százalék számítása az erdőterületre: Mértékadó csapadék: 1964. I —IV. havi csapadék „ „ n

n _ _ _ /,5 = 68 — /,5 = 60,5 A Mértékadó csapadékszázalék: 60,5X100 684 - = 8,8 Korrekciós százalék: j*

^ = 26 ÚO JL Korrekciós állandó —3 [32. p. 78] Javított mértékadó csapadékszázalék: 8,8 — — 3,0 = 5,8. A forrásokat tápláló beszivárgási százalék ^=10 [32. p. 82] Számítás a nem erdős, művelés alatti területre: Mértékadó csapadék: 68 I —IV. havi csapadék \ ~~2 / Mértékadó csapadékszázalék : ^ ^

^ =9,9 684 Javított mértékadó csapadékszázalék: 9,9 — — 3 = 6,9 Beszivárgási százalék p

2 =13 [32. p. 82.] Számítás az egész területre: Az egész területre az átlagos beszivárgási százalék és súlyozott középértéke. Mivel az erdőterület 4/5 része az egésznek: 4& + &J (4X10) +13 = 10% 5 5 A beszivárgott csapadék az egész területre : 684X10 100 = 68 mm IX —XII. havi utolsó 10 évi átlagos csapadék: 251 mm. 1963. évi IX-XII. havi csapadék: 185 mm Eltérés az átlagtól: —66 A vízhozamot kifejező összefüggés (Maillet— Kessler [15,32] szerint): Q=fi-H-F ahol p = beszivárgási százalék (10), H = évi csapadék (684 mm), F= a vízgyűjtőterület (162 km

2) Q=10X684X162=1 108 080 m

3 Ez több, mint az észlelt forráshozam (1 005 998 m

3). Az eltérés —9%, ami gyakorlati szempontból megfelelő. Ennek részben az az oka, hogy lehettek a mély árkokban az alom alatt időszakos gyenge szivárgások, amelyeket alig lehet észlelni, különösen nyáron, továbbá, hogy egy kisebb területen a morfológiai és földtani vízválasztó nem esik össze, s a talajvíz kis része a másik vízgyűjtőbe jutott. Ismeretes továbbá, hogy a beszivárgást a csapadék intenzitása, a széljárás különbözősége, a párolgás, a talaj, a felszíni víz hőmérséklet alakulása, a hóolvadás sebessége is befolyásolja. Végül ugyanazon forrás hozama sem állandó. A változást a csapadék mennyiségén kívül még más tényezők is befolyásolják, pl. a kőzet vízvezető-képességének megváltozása, a forrásjáratok s a víz útjának tágulása kimosás, oldás révén, esetleg eldugulása, a víznek új útjai is előállhatnak finomabb szemcsék kimosásával. Mindezek olyan tényezők, amelyeket ma még nem tudunk számításba venni. IRODALOM [1] Bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Akadémiai Kiadó. 1962. [2] Delfs J.—Friedrich W.—Kiesenkamp H.: Des Einflusses des Waldes und des Kahlsehlages auf den Abflussvorgang, den Wasserhalt und den Bodenabtrag. Mitteilungen aus der Niedersachsischen Landesverwaltung. Hannover. 1958.