Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Dr. Vendl Anna: A beszivárgási viszonyok vizsgálata a Szentendrei-hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlódása szempontjából

Vendl A.: A beszivárgási viszonyok vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 375 Forrásvízhozamok összesítése Taönuifa 1. Ceodnan maö/iuifa deöumoe ucmonnuKoe Tabelle 1. Summierung der Quellsehüttungen 1. táblázat Település neve Forrás Vízhozam Település neve sorszáma [l/Pl Dunabogdány 1 30 Dunabogdány 2 25 Dunabogdány 3 22 Dunabogdány 4 20 Dunabogdány 5 15 Dunabogdány 6 10 Dunabogdány 7 20 Dunabogdány 8 5 Dunabogdány 9 10 Tahi 10 2 Tahi 11 2 Tahi 12 2,5 Tahi 13 16 Tahi 14 15 Tahi 15 1 Tahi 16 2 Tahi 17 22 Tahi 18 2 Tahi 19 16 Tahi 20 26 Tahi 21 6 Leányfalu 22 3 Leányfalu 23 12 Leányfalu 24 2 Szentendre 25 30 Szentendre 26 6 Szentendre 27 120 Szentendre 28 10 Szentendre 29 42 Szentendre 30 70 Szentendre 31 16 Szentendre 32 36 Szentendre 33 0,5 Szentendre 34 2 Szentendre 35 11 Szentendre 36 60 Szentendre 37 3 Szentendre 38 5 Szentendre 39 2,5 Település neve Forrás Vízhozam Település neve sorszáma [l/Pl Pilisszentlászlo 40 190 Pilisszentlászló 41 10 Pilisszentlászló 42 2 Pilisszentlászló 43 1 Pilisszentlászló 44 12 Pilisszentlászló 45 30 Pilisszentlászló 46 30 Pilisszentkereszt 47 2 Pilisszentkereszt 48 15 Pilisszentkereszt 49 10 Pilisszentkereszt 50 20 Pilisszentkereszt 51 160 Pilisszentkereszt 52 80 Pilisszentkereszt 53 250 Pilisszentkereszt 54 12 Pilisszentkereszt 55 15 Pilisszentkereszt 56 2 57 2 58 260 59 80 60 5 61 2,5 62 6 63 2,5 64 1 65 12 66 2,5 Összesen 1914 1914 l/p= 1,914 m

3/p 1,914X365 = 698 610 698 610 X 1440 = 1 005 998 m

3/év Tehát a források évi összes vízhozama = = 1 005 998 m

3. Megjegyzés: az összes forrásvízhozam számításánál az eddig mért legnagyobb vízhozamot vettük figyelembe, mert a maximális, vízhozamok (tavaszi, késő őszi) ismeretlenek. gai a nem karsztos területekre is érvényben kell hogy legyenek bizonyos meggondolások alapján adódó módosításokkal. Kessler szerint a nem karsztos területek beszivárgási viszonyai hasonlítanak a karszton megállapítottakhoz: ,,az évi beszivárgási százalék ott is" (a nem karsztos területen) ,,a csapadék évi eloszlásának függvényében változik, s csak az értékek természetszerűleg kisebbek, hiszen ott (a nem karszton) „a lefolyásnak is jelentős szerepe van" [32]. A következőkben megkísérlem megvizsgálni, hogy a Kessler-féle számítási eljárás mennyire alkalmas nem karsztos területek beszivárgásának tanulmányozására. A forrásokat tápláló beszivárgási százalék szempontjából a legfontosabb a karszt és nem karszt között a felszíni lefolyásban és a beszivárgás sebességében jelentkezik. A karszton, elsősorban a mészkőkarszton a lehullott csapadék úgyszólván azonnal belejut a talajba s a kőzetekbe. Felszíni lefolyás a karszton általában nincs, illetőleg elhanyagolhatóan kevés az esetleg lefolyó víz. A nem karsztos területen éppen ellenkező a lehullott csapadék sorsa: Nagyobb része elpárolog — a transpirációt is beleértve —, egyrésze lefolyik a felszínen, kisebb része beszivárog a talajba s a kőzetekbe. A források szolgáltatta vízmennyiségek alakulásában a téli és a korai tavaszi csapadék a döntő szerepű. Ugyanezen időszakban az alom által visszatartott vízmennyiség is a legnagyobb. A források vízhozamára tehát lényegileg az év első négy hónapjának a csapadéka lényeges. Ez a „mértékadó csapadék" Kessler elnevezése szerint, s ebből számítható ki karsztos területeken — bizonyos korrekciókkal — a beszivárgási százalék. Olyanféle mesterséges csepegtetési kísérleteket, aminőket barlangon karszton végeztek, a nem karsztos területeken nem lehet végezni. A nem karsztos területeken azonban ez a mértékadó csapadék javítandó, hogy alkalmas legyen a beszivárgási százalék számítására. A négy első hónap csapadék ja ugyanis teljességében nem lehet alapja a számításnak, mert a csapadék jelentékeny része a felszíni lefolyás, s a felszínen lefolyó víz párolgása révén a beszivárgástól el vonódik. Ez a karszton természetesen hiányzik.