Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Dr. Vendl Anna: A beszivárgási viszonyok vizsgálata a Szentendrei-hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlódása szempontjából

374 Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. Vendl A.: A beszivárgási viszonyok vizsgálata Erdő cl egész terület aazalikiban 2. ábra. Segédlet a beszivárgási százalékok számításához <Pueypa 2. nocoöue djia pacnema npottenmoe iiHtfiujibmpaifuu Abb. 2. Rechnung der Wassermenge, ausgedrüekt im Niederschlagprozent talajvíz, illetőleg a kőzetrésekben mint hasadékvíz mozog az erózióbázis szintjéig. Az oligocén homokos, agyagos rétegek vizében sok a klorid (10—12 mg/l), az andezittufa agglomerátumból származókban kevesebb (5—8 mg/l), az andezittufa rétegvizeiben 3—6 mg/l. Megállapítható, hogy a felszíni vízválasztó nem mindenütt esik össze a földtani vízválasztóval. A források általános jellemzése Az andezittufával borított meredek lejtőjű területeken a tufát nem fedi más kőzet. Ezekre a területekre a beszivárgás a repedéseken át gyorsan — mint a karsztnál — végbemehet. Éppen ilyen a helyzet a meredek andezitkúpokon. Ezek csak egyes kisebb területek. A lankásabb és a mélyebb területrészeken a felszínt nyirok, vagy Bulla szerint [1] vályog borítja, amely aránylag gyengébb vízvezető. Ezeken a mélyebb vagy laposabb részeken az alom is vastag, s a vizet csaknem szivacsként magába szívja, a beszivárgás itt csekély, de a vályog s az alom megvédi a talajt a párolgástól. A vizsgált területen összesen 66 forrás vízhozamát észleltük. A forrásoknak kétféle típusát különböztetjük meg. 1. A források vizének egyrésze konglomerátumos, breccsiás andezittufából fakad, közvetlenül a felsőoligocén homokos agyag fölött. A vízzáró rétegcsoport tehát a felsőoligocén (katti) homokos agyag. Ahol a felszínen kibúvik a felsőoligocén homokos agyag, ott morfológiailag alkalmas helyen (bevágódás, bemélyedés) forrás található. Ezek a források különböző magasságban vannak, aszerint, hogy hol van a felsőoligocén felső határa. Ti. ez a terület az oligocén végétől kezdve szárazulat volt az andezit vulkánok kitörésének megindulásáig. Ez alatt a hosszú idő alatt völgyek és kiemelkedések alakultak ki a felsőoligocén homokos agyag felszínén. A forrásvizek az elektromos ellenállás alapján kemények (1000—2000 Ohm cm). Ennek oka az, hogy a források vize homokos agyaggal érintkezik, s az agyag kalciumkarbonátjának egy részét oldja. 2. A források másik típusa is a konglomerátumos — breccsiás andezittufából nyeri vizét. A vízzáró kőzet ezeknél a finomszemcséjű andezittufa a konglomerátumos — breccsiás tufa alatt, amely gyakorlatilag az agyaghoz hasonló viselkedésű. Ez az aprószemcséjű tufa a vizet gyakorlatilag alig engedi át. Ezeknek a forrásoknak a vize, az elektromos ellenállás szerint (3000—5000 Ohm cm), általában lágyabb. A tufában nincsenek könnyen oldódó ásványok, hanem főleg csak szilikátok. Természetesen egészen éles határ nincs. A Szentendrei hegység általunk vizsgált forrásainak helyét az 1. ábrán jelöltük, részletes leírásukat a Hidrológiai Tájékoztatóban [28] közöltük. Az egyes források eddig mért legnagyobb vízhozamát az 1. táblázat tartalmazza. Beszivárgási vizsgálatok a források szempontjából A csapadék a talajba és a kőzetekbe, illetőleg a forrásjáratokba általában kétféle módon jut be. a) Lassan beszivárgással, amikor a csapadék ott ahol a felszínre jut, a nehézségi erő hatására a kőzet hézagaiba és hajszálrepedéseibe kerül. Ott lassan halad lefelé a nagy súrlódási ellenállás következtében és sok helyen a hajszálcsöves erőtől visszatartva igen lassan, tehát aránylag hosszabb idő alatt jut el a források valóságos járataiba. b) Föld alatti folyással, amikor a víz nyílt, néha tekintélyes széles hasadékokon, gyakran víznyelőkön keresztül, turbulens folyással, aránylag nagy sebességgel folyik be a tágas forrásj áratokba. A felszín közelében azonban sok helyen csak keskenyebb ereken, repedéseken át folyik le a gyakran barlangszer űen tágas járatokba. Az aj eset általában a nem karsztos területek jellegzetes beszivárgása és az ilyen területek túlnyomó részének egyetlen beszivárgási módja. Jelentkezik azonban ez a beszivárgás a karsztos vidékek agyagos területein is. A b) eset a karsztra, elsősorban a mészkő karsztra jellemző. Ismeretes, hogy a talaj víz táplálásában, lényegében csak a téli csapadék vesz részt. Sík vagy kevésbé hullámos felszínű területeken a beszivárgási számítások alapjának Kovács György szerint [9] általában a szeptember 1—április 30 között lehullott csapadék értékét lehet választani. A karsztos vidékek beszivárgási százalékának megállapítását Kessler Hubert már elvégezte [8]. A beszivárgásnak a karsztra megállapított sajátsá-