Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Domokos Miklós–Déri József: A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása

338 Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. Domokos M.—Déri J.: A vízgazdálkodási mérleg valamely- (valóságos vagy eszmei) tárgyidőszakra vonatkozó idősorainak előállítása és összemérése. A hidrológiában ismert idősor-fogalom általánosításával — az általános statisztika szóhasználatával •—• a statisztikai adatoknak valamilyen tetszőleges szempont szerint rendezett felsorolását is statisztikai sornak nevezzük. Statisztikai sorok többnyire osztályozás eredményeképpen keletkeznek. Időbeli, területi, minőségi és mennyiségi ismérv szerinti osztályozás eredményeképpen idő-, területi, minőségi és mennyiségi sort kapunk. A vízmérlegnek a gyakorlatban alkalmazott különbüző fajtái a fenti teljes vízmérleg-fogalomból különböző egyszerűsítések, közelítések révén származtathatók [3]. A hazai gyakorlat a vízmérleg három fő fajtáját ismeri: a) Az összesítő vízmérleg a vízmérleg-karok jellemzőinek a teljes tárgyidőszakra vonatkozó idősorai helyett az idősorok egy-egy kiragadott (mértékadó) pillanatnyi értékét tekinti; s ezeket sem a vízgazdálkodási egység valamennyi pontjában, hanem közülük egyetlen (mértékadó) pontban határozza meg és méri össze. Másszóval: az összesítő vízmérlegben egyetlen vízkészlet-értéket és egyetlen vízigény-értéket mérünk össze mennyiségi és minőségi szempontból. Az összesítő vízmérlegből, mint alapelemből a fentebb általánosan értelmezett vízmérleg valamennyi típusa felépíthető. b) A vízgazdálkodási hossz-szelvény a vízmérlegkarok jellemző idősorai helyett egy-egy kiragadott (mértékadó) pillanatnyi értéket tekint, de ezeket a vízgazdálkodási egységül választott vízfolyásszakasznak valamennyi pontjában meghatározza és összeméri. A vízgazdálkodási hossz-szelvény tehát nem egyéb, mint egy vízfolyásszakasz valamennyi (elvileg végtelen sok) szelvényéhez tartozó, egymást rendre tartalmazó vízgyűjtőterületek öszszesítő vízmérlegeinek együttese. Az összesítő vízmérleget egyetlen adatnak tekintve, azt is mondhatjuk, hogy a vízgazdálkodási hossz-szelvény az összesítő vízmérlegek sajátos, folytonos területi sora. A sor elemei tehát összesítő vízmérlegek, sajátossága pedig az, hogy az ezek alapjául szolgáló vízgazdálkodási egységek rendszere nem más, mint a vízgyűjtőterületeknek vízrajzilag rendezett, „egymásba skatulyázott" sora. A vízgazdálkodási hossz-szelvény — sajátos meghatározásának következményeképpen — általában egyúttal mennyiségi sor is. c) A vízgazdálkodási idősor egyetlen vízgazdálkodási egység több — időrendben sorakozó — tárgyidőszakra vonatkozó összesítő vízmérlegeinek együttese. Az idősor fogalmának segítségével meghatározásunk így is fogalmazható: A vízgazdálkodási idősor nem egyéb, mint a vízmérleg-karok jellemzőinek időrendbeli előállítása és összemérése a vízgazdálkodási egység egyetlen, mértékadó pontjában. Megkülönböztetünk folytonos és nem folytonos vízgazdálkodási idősort. A vízmérlegfajták fenti, egyszerűsített meghatározásaiban a vízmérleg-kar megjelölés tartalmát nem magyaráztuk. Ezzel kapcsolatban korábbi tanulmányra [2] utalva itt, összefoglalásaképpen, csak annyit jegyzünk meg, hogy a vízmérleg-karok összetevői a vízmérleg-elemek, amelyeket nemcsak a vízmérleg különböző fajtái, hanem az egyes fajták különböző típusai is — sajátos rendeltetésük szerint — különbözőképpen csoportosítanak. Ezzel felsoroltuk a vízmérlegnek a hazai szakirodalomban nyilvántartott valamennyi fajtáját. Ha azonban — ábrázolástechnikai szempontból -— számbavesszük a vízmérlegeknek a gyakorlatban szokásos ill. szükséges összes kombinációját, kitűnik, hogy felsorolásunk nem teljes. Szembeötlő hiányossága például, hogy az összesítő vízmérlegek nem-folytonos területi sorát, továbbá a területi és idősoroknak a gyakorlatban is ismert egyszerű kombinációit nem tartalmazza. Az összesítő vízmérlegek nem-folytonos területi sorát eddig ugyancsak (általánosan értelmezett) összesítő vízmérlegnek neveztük [3]. Ez az elnevezés nem szabatos, mert különböző fogalmak megkülönböztetésére nem alkalmas. Hasonlóképpen összesítő vízmérlegnek neveztük eddig valamely felszíni vízgazdálkodási egység és a hozzátartozó felszínalatti vízgazdálkodási egység összesítő vízmérlegeinek együttesét is. Ez a szóhasználat sem szabatos, sőt itt még a „nem folytonos területi sor" elnevezés is pontatlan; tanulmányunkban azonban, jobb híján, ezt használjuk. Részben e hiányok miatt, részben pedig tanulmányunk sajátos célkitűzése érdekében a továbbiakban a tárgyalás alapjául a vízmérlegek ill. vízmérleg-kombinációk következő — jelenlegi ismereteink szerint teljes — csoportosítását választjuk: A) Összesítő vízmérleg. B) Nem-folytonos (véges számú összesítő vízmérleget tartalmazó) vízmérlegsorok. 1. Területi sor (több vízgazdálkodási egység ugyanazon tárgyidőszakra vonatkozó vízmérlegeinek sora). 2. Idősor (valamely vízgazdálkodási egység különböző tárgyidőszakokra vonatkozó vízmérlegeinek sora). 3. Területi és idősor kombinációja (több vízgazdálkodási egység különböző tárgyidőszakokra vonatkozó vízmérlegeinek sora). C) Folytonos (végtelen-sok összesítő vízmérleget tartalmazó) vízmérlegsorok. 1. Vízgazdálkodási hossz-szelvény (sajátos területi sor). 2. Vízgazdálkodási idősor. AB) csoportba sorolt vízmérleg-kombinációkhoz megjegyezzük, hogy értelemszerűen már két összesítő vízmérleg — vízmérleg-ábrákon nagyon gyakori — együttesét is (kételemű) vízmérlegsornak nevezzük. Véges számú (esetleg csak két), különböző, egymással általában csak laza kapcsolatban levő terület vagy akár föld kéregdarab vízmérlegének együttesére a „területi sor" elnevezés a mérnöki szóhasználatban idegenszerűnek tűnik. Elfogadását — jobb híján ós az egységes elnevezések érdekében — mégis javasoljuk. 3. Vízkészletgazdálkodási ábrák A statisztikai ábrázolás elsősorban arányokat érzékeltet. Egyetlen adat ábrázolásának nem is lenne értelme. A statisztikai ábrák az adatokat — illetve egymáshoz való arányukat — távolságokkal, területekkel vagy néha köbtartalommal érzékeltetik. A statisztikai módszertan [4,5] szerint az ábrák főbb