Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Domokos Miklós–Déri József: A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 46. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Budapest, 1966. augusztus 337—384. oldal VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása

1 DOMOKOS MIKLÓS

2 — DÉRI JÓZSEF' 1. Ábrázolás a vízkészletgazdálkodásban A különböző jellegű elméleti és gyakorlati munkákban szokásos a hosszabb, bonyolultabb számszerű vizsgálatok végeredményeit, fő adatait ábrákon, illetve vázlatokon is összefoglalni. Az ábra különösen nehezen áttekinthető, térben és illőben megoszló adatok vagy adatsorok, szerkezeti felépítések és ezek változásai, továbbá mérlegelések ós általában összehasonlítás révén előállítható függvénykapcsolatok szemléltetésére vagy jelképezésére hasznos. Sok esetben a vizsgálati anyag ábrázolása segít bennünket ahhoz, hogy valamely jelenség természetéről teljes képet alkothassunk magunknak. Az ábrák egyes típusai — a szemléltetésen, népszerűsítésen kívül — munkaeszközként, illetve módszertani elemző (szerkesztő) segédeszközként, továbbá ellenőrzésre is használhatók. Az ábrázolás gyakran arra is alkalmas, hogy az inter- és extrapolációt megkönnyítse, sőt a körülményes korrelációszámítást is helyettesítse. Adatanyagok ábrázolásának elméletével és módszereivel elsősorban az általános statisztika foglalkozik rendszeresen [3], Tanulmányunkban ezért lehetőleg e tudományág szokásos tárgyalásmódját követjük és az ott meghonosodott elnevezések használatára törekszünk. A vízkészletgazdálkodási tevékenység alapvető segédletei, a rendszerint táblázatosan elkészített vízgazdálkodási mérlegek (röviden vízmérlegek) általában térben és időben megoszló — esetleg nem is csak egynemű — mennyiségeket ill. jellemzőket csoportosítanak és mérnek össze. Ezért a legtöbb esetben hasznos a vízmérlegek fő adatainak ill. eredményeinek összefoglaló ábrázolása, ami esetleg táblázattal nem, vagy csak nehezen követhető adatokkal is kiegészíthető. Az ilyen ábrákat gyűjtőnévvel vízkészletgazdálkodási ábrák1 A Magyar Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási Szakcsoportjának 1966. február 24-i vitaülésén elhangzott előadás alapján készült tanulmány. 2 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. nak nevezhetjük. Az ábrázolt adatok egy vagy több vízmérleg (vízmérlegsor) karjai ill. elemei. A jelenlegi gyakorlatban ezek az ábrák általában nem — illetve csak kivételes esetekben — helyettesítik a (táblázatos) vízmérlegeket. Mégis azáltal, hogy könnyen érzékelhető áttekintést adnak a vízgazdálkodási adatok nem egyszer szövevényes kapcsolatairól, a vízmérleg készítőjét nagy mértékben segíthetik az adatok helyes csopotosításában, óvják a durva hibák elkövetésétől és a vízmérleg eredményét hozzáférhetőbbé teszik a részletekben elmélyülni nem szándékozó használók számára is. Az ábra végül a vízmérleg-adatok nagyvonalú nyilvántartásának, ill. változásuk nyomonkövetésének is célszerű eszköze lehet. Tanulmányunk célja a vízkészletgazdálkodási ábrák hazánkban és részben a külföldi gyakorlatban eddig alkalmazott típusainak áttekintése és értékelése. A tárgyalás során az ábrákat —- a kialakult gyakorlatnak megfelelően — elsősorban vízmérlegeket szemléltető eszközöknek tekintjük. Elsődlegesen munkaeszközként való alkalmazásukkal itt nem foglalkozunk, de a megfelelő helyeken utalunk arra, ha valamelyik ábra-típus a szemléltetés mellett egyúttal munkaeszközként is hasznosítható. Tanulmányunk alapja a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben 1965-ben kidolgozott „A vízmérleg-ábrázolás módszerei" c. témajelentés (témaszám: E. 3.1.2) [1], amelyet Csermák Béla irányításával és részvételével Hazslinszky Tamás ós a szerzők állítottak össze. 2. Vízgazdálkodási mérleg-kombinációk Az — elméletileg teljes — vízmérleg nem más, mint valamely vízgazdálkodási egység (területvagy térrész) vízkészlete és vízigényei, az ún. vízmérleg-karok mennyiségi és minőségi jellemzői