Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
7. szám - Almássy Bálint–Csiszár Gábor: A műanyagcsövek felhasználása fúrt kutak korrózióelleni védelmében
332 Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. Almássy B.—Csiszár C.: A műanyag csövek felhasználása az OVIFUV, hanem a többi kútfúró vállalat is alkalmazza a kútépítésnél. Az FTV kutató munkája ebben a témakörben eleinte több irányba indult, de végül — igen helyesen — a gyakorlati szükségletnek megfelelően két irányban összpontosult. Egyik a meglevő acélcsövezésű kutak műanyaggal való utólagos bélelése, másik pedig az üvegváz erősítésű poliésztergyanta csövek alkalmazása új kutak fúrásánál. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a poliésztergyanta esőnek, mert annak olyan nagy a szilárdsága, hogy nemcsak bélelésre, hanem fúrócsőként is használható, s vele a saruzárás művelete ugyanúgy elvégezhető, mint acélcsővel. További előnye, hogy nemcsak 100 m-es, hanem sokkal nagyobb mélységű kutakba is beépíthető. Nagy eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megoldást találni azok 4—6 m hosszban való gyártására. Most a felügyeleti szerveken a sor, hogy elősegítsék a nagyüzemi gyártás megvalósítását. Igen jó műszaki megoldásokat alkalmaztak az acélcsöves kutak műanyagcsővel való bélelésére is, azonkívül a kutak és szivattyúk szerkezeti elemeinek műanyagból való előállításánál. Nem hallgatható el azonban, hogv az ismertetett kísérleti munkák nagy részét szűrő nélküli kútnál végezték. Biztató a tiszaluci kísérleti kútnál a poliésztercső beépítésével elért eredmény műszaki és kémiai szempontból egyaránt, hiszen a víz vastartalmát 1,23-ról 0,06 mg-ra sikerült leszállítani literenként. összefoglalásként megállapítható, hogy az elmúlt 5—6 év alatt a hazai mélyfúrású kutak béléscsövének korróziója elleni védekezés nagv lépéseket tett előre. Van kivitelező profil a különböző módszerekre, és 100—120 m mélységig is többféle védelem között lehet választani, s ezeket az építtetők már előszeretettel alkalmazzák. Haladást jelent, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést a vasasságtól legjobban érintett megyékben a védekezési lehetőségek megismerése iránt. Hátráltatja és lassítja a kutatást, hogy a kísérleteket — fedezet hiányában — nem lehet ott végezni el, ahol a kísérletre a földtani és vízkémiai adottságok a legteljesebb mértékben megvannak, hanem meg kell elégedni azokkal a helyekkel, ahol kút létesül, s ahol az építtető hozzájárul, sőt költséget is biztosít 1—1 védekezési mód gyakorlati kipróbálására. Évente elég nagy már azoknak a kutaknak a száma, amelyeknél mélységi vízminta alapján tájékozódni lehet a vízben talált vas eredetére vonatkozólag. Kívánatos volna azonban, hogy ne csak az OVIFUV, hanem a többi kútfúró vállalatok, akik az évente készülő kutak kb. 2/ 3-át fúrják, ugyancsak elvégezhetnék a mélységi vízmintavételt, mivel jelenleg egves megyék területe, ahol az illető megyei vállalat dolgozik, teljesen fehér foltként szerepel, pl. a C0 2 méréseket feltüntető térképen. Egy-egy mélyebb furatban különböző mélységi szinten vett vízminták vizsgálata is igen fontos lenne korróziós szempontból, annak tisztázása céljából, hogy szükséges-e a furatot teljes hosszában védeni, vagy elegendő a felső szakaszt bizonyos mélységig. Elhangzott az a javaslat is, hogy az 1963. november 1-én alkalmazásba vett 5199—62 MSZ 4. lap 2.31 pontjának azt az előírását, hogv ,,Ac nyomócsövet és műanyagcsövet legfeljebb 100 m mélységig lehet használni" módosítani, vagy hatálytalanítani kell. Ezt a javaslatot még az üvegváz erősítésű poliésztergyanta csőre is korainak tartom, az ac és PVC csövekre nézve pedig ellenzem, mivel ezek törékenysége a szabvány szövegezése óta nem csökkent, s 1965-ben is több konkrét esetet láttam, hogy még 50—70 m-es kutakba sem sikerült a PVC csövet sérülésmentesen beépíteni. Ha az ú jító olyan biztos a sikerben, beépítheti, az építtető a szabványra való hivatkozással nem fogja azt utólag kifogásolni. Ne igyekezzék azonban a kockázatot a legtöbbször laikus építtető nyakába varrni. Szabó Ambrus: A műanyagok alkalmazásának egyre bővülő lehetőségei között jelentős helyet foglal el a korrózió elleni védekezés. A műanyagok közismerten jó ellenállással rendelkeznek vegyszerekkel, agresszív folyadékokkal és sok esetben az időjárás hatásaival szemben is. Céltudatosan felhasználásukkal azonban csak tulajdonságaik pontos ismeretében szabad foglalkozni. Üvegvázas poliésztertermék eseten a poliésztergyanta minősége, vagy a térhálósító anyag összetétele nagymértékben befolyásolja a végtermék minőségét, ugyanakkor a technológiai eljárás sem elhanyagolható szempont. Az elhangzott előadásban pl. az üvegvázas cső készítéséről esett szó. Külföldön nagyrészt már folyamatos eljárással készítenek különböző átmérőjű üvegvázas poliésztercsövet és ilyen módszerrel homogénebb termék és tökéletes utókeménvedés érhető el. Jelentős kezdeményezés, hogy hazánkban az ismert nehézségek ellenére is készültek ilven csövek, és jelentős eredményeket értek el ezen a területen. Véleményem szerint azonban itt megállni nem szabad. Az elkezdett munkát tökéletesíteni kell, el kell készíteni az egyes műanyagcsövekhez a megfelelő kapcsolóidomokat, amelyek a kútépítés és az üzemelés körülményei között legcélszerűbbnek látszanak. Meg kell oldani a folyamatos csőgyártást üvegvázas poliészter esetére is. A már meglevő műanyagbélésű kutak üzemelését figyelemmel kell kísérni, hogy további tapasztalatokat szerezhessünk. A melegvizű fúrt kutak esetében ki kell választani azokat a műanyagokat, amelyek adott hőmérséklet mellett számításba jöhetnek. A helyszíni poliészteres munkáknál figyelembe kell venni, hogy csak teljesen megkeményedett termék kerüljön az ivóvízzel érintkezésbe, mert az esetlegesen kioldott sztirol monomer maradványai ártalmasak lehetnek.
