Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
1. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége II. A Duna és az északi hegyvidék felszíni vizeinek minősége
34 Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. Dr. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége II. Az Északi hegyvidék felszíni vizeinek . ű g o s s á g Összes keménység Ca Maradvány keménység Vas Fe+ + Felszíni víz Mintavétel helye [ml nHCl/1] [n. k.°] Mg [n. k.°] [mg/l] min. á.é. max. % + min. á. é. max. % + á. é. min. á. é. max. % + min. á. é. max. Zagyva Nagybátony 3,4 7,0 9.6 47 17,8 28,4 38,0 52 1,7 1,1 0,4 9,2 22,3 41 0 0,32 1,37 42 Zagyva Apc 3,r> 7,0 9,0 50 13,6 25,1 27,6 58 1,5 1,1 0,4 4,5 6,5 58 0 0,12 1,17 8 Zagyva Hatvan 4,0 6,6 8.0 58 15,6 25,1 30.8 52 1,8 0 4,5 7,0 57 0 0,05 0,42 25 Zagyva Jásztelek 3,4 6,2 8,4 56 12,8 19,2 29,2 60 1,8 0 3,7 8,1 43 0 0,03 0,20 45 Zagyva Szolnok 3,0 5,9 7,6 47 10,0 19,1 25,0 41 1,6 0,6 3,4 5,5 58 0 0.03 0,15 17 Salgó Salgótarján 2,5 11,6 27,0 30 6,2 24.7 55,0 60 1,6 1,5 0 8,1 36,4 48 0 0,15 2,35 12 Tarján Salgótarján 2,2 8,2 22,0 35 12,4 37,1 58,2 57 1,6 1,5 0 16,7 40.6 42 0 1,00 6.00 28 Tarján Zagyvapálfaiva 8,4 8,4 8,4 — 44,6 44,6 44,6 — 21,1 21,1 21,1 — 0,25 0,25 0,25 — Tarján Kisterenye 3,8 8,5 10,4 36 24,6 37,9 47.2 68 1,5 0,9 15,6 0,2 33,6 64 0 1,30 5,2 21 Kövecses Hasznos 1,4 1,6 6,2 1,8 50 3,4 4,4 20,0 5,4 24,2 50 4,9 0 15,6 0,2 0,4 50 0 0 0 — Szuha Ecseg 4,4 1,6 6,2 7,4 50 15,2 4,4 20,0 5,4 24,2 50 3,4 2,2 2,8 3,5 50 0 0,05 0,12 50 Szuha Apc 5,2 7,2 9,4 50 17,5 23,0 26,8 50 1,6 0,3 2,9 5,5 50 0 0,13 0,27 75 Heréiii-p. Hatvan 7,0 7,5 8,2 50 16,0 24.1 27.2 28,8 50 1,4 0 3,9 5,8 75 0 0,03 0,15 25 Galga Galgamácsa 6,0 6,0 6'.0 — 27,2 24.1 27.2 27,2 — 1,1 10,4 10,4 10,4 — 0 0 0 — Galga Tura 7,2 7,0 8,0 50 23,6 23,9 24,2 50 2,7 1,2 2,6 4,0 50 O 0,02 0,04 50 Tarna Váraszó 4,6 8,1 9,0 22 12,0 23,5 39,2 44 1,4 0 3,8 16,8 33 0 0,05 0,20 27 Tarna Sirok 3,6 12.3 26,4 43 12,0 20,0 26,0 '56 0,6 0 0,2 2,0 25 0 0,02 0,10 43 Tarna Kál 5,0 7,0 12,6 41 16,4 20,0 24,8 66 1,2 0 2,0 4,8 50 0 0,12 0,53 33 Tarna Jászdózsa 3,2 6,3 8,6 53 10,0 18,5 22,9 60 1,0 0 1,9 6,9 46 O 0,05 0,15 40 Bene-p. Visonta 1,5 2,4 3,6 40 4,7 8,0 13,0 50 3,8 0 1,5 2,9 40 0 0,01 0,05 30 Bene-p. Nagyfüged 1,4 3,6 6,0 50 4,6 3,8 11,2 16,4 50 2,3 0 1,3 3,7 50 0 0,03 0,06 0,18 40 Gyöngyös-p. Gyöngyös 1,2 2,3 5,0 38 4,6 3,8 7,8 14,6 46 3,3 0 1,3 2,4 6 0 0,03 0,06 0,29 33 Gyöngyös-p. Vámosgyörk 1,6 3,0 5,4 60 6,7 12,1 19,6 50 4,5 1,6 3,8 7,3 50 0 0,05 0,20 30 Tápió Tápiósüly 5,0 7,1 9,6 57 15,6 22,4 27,6 57 1,3 0 2,6 4,7 57 0 0,05 0,15 0,59 42 Tápió Tápiószeie 6,6 7,7 9,4 42 11,2 22,4 34,2 28 1,1 0 1,3 7,9 28 0 0,11 0,15 0,59 28 Gerje Cegléd 3,2 6,4 7,8 75 11.4 19,9 25,2 75 1,3 1,0 1,9 3,4 50 0 0,04 0,12 50 Ipoly Balassagyarmat 1,4 0,8 3,1 6,2 50 4,6 9,6 14.0 43 2,4 0 1,5 2,7 50 0 0,05 0,32 31 Kemencei-p. Ipolykemence 1,4 0,8 3,5 8,0 21 3,0 10,0 25,0 21 2,8 0 0,9 2,6 21 0 0,02 0,40 14 Kákos-p. Rákoskeresztúr 3,4 5,5 8,0 50 18,2 23,8 28,4 40 2,0 5,7 8,4 18,9 30 0,11 1.10 4,2 0,16 30 Szilas-p. Cinkota 4,0 6,5 8,8 63 13,6 20.5 27,4 58 1,7 0 2,3 5,2 52 0 0,03 4,2 0,16 36 Szilas-p. Újpest 3,2 6,5 9.0 24 13,0 28,1 35,7 41 2,1 4,7 9.9 19.8 50 0 0.28 0.65 25 Az összes keménységek átlagértékei 4,4 (Kövecses-patak) és 44,6 nkf. (Tarján-patak) között ingadoznak. A minimumot 3,0-nak (Kemenceipatak), a maximumot pedig 58,2 nkf-nek (Tarján) mértük. Lágynak tekinthető még a Gyöngyöspatak és az Ipoly vize is, míg a kiemelkedően kemények közé sorolható a Zagyva, a Szilas-patak és a Galga vize. Lágy vizet igénylő iparok részére a Kövecses-, a Gyöngyös, a Bene és a Kemenci-patak, valamint az Ipoly vize jöhet szóba. A többi vizsgált vízfolyás aránylag nagy keménységgel tűnik ki. A maradványkeménységek átlagértékei 0,9 (Kemeneei-patak) és 21,1 (Tarján-patak) között ingadoznak. Minimumként 0-t számos helyen és esetben találtunk, a maximum azonban 40,6 nkf-nek (Tarján-patak) bizonyult. A vízlágyítás szempontjából nehezebben eltávolítható maradvány keménységet okozó kaleium-, magnézium-sók a Zagyva, Tarján-, Szilas-, Salgó, Rákos-patakok és egyes helyeken a Galga vizében fordulnak elő. A vastartalmak átlagértékei 0-tól (Galga és Kövecses-patak) 1,3 mg/l-ig (Tarján) terjednek. A minimumot a Rákos-patak kivételével, valamennyimintavételihelyen 0-nak találtuk. A maximum 6,0 mg/l-t (Tarján-patak) tett ki. Vasasnak bizonyult még ezenkívül a Rákos-patak vize is. A többi víz, ipari vízfelhasználás esetében, általában nem szorul vastalanításra. Ugyanez vonatkozik a mangántartalomra is, amelyet átlagértékben számos helyen 0-tól 1,08-ig mg/l (Salgó) találtunk ingadozónak. Valamennyi vizsgált vízfolyásban a mangánt minimumként 0-nak mértük, a maximum 1,98 mg/l-t tett ki a Salgó patakban, de időnként mangán-tartalmúnak bizonyult még a Tarján-patak, a Zagyva és a Rákos-patak vize is. Nátrium a Szuha apci szakaszának kivételével, mindig kimutatható volt. Az átlagértékek maximuma 191 mg/l-t (Tarna) tett ki, de nagy nátriumtartalommal tűnik ki a Tarján, a Salgó és a Rákos-patak vize is. A Tarna és a Salgó vizében átlag értékben kifejezve, 120, illetve 64 mg/l hidrogénkarbonáthoz kötött nátrium is előfordul, tehát a vizek szikeseknek bizonyulnak. Öntözővízként javítás nélkül nem használhatók. Az összes oldott szilárd alkatrész-iarta 1 maknak átlagértéke 125-től (Kövecses-patak) 1258 mg/l-ig (Salgó-patak) terjed. A minimumot 90 mg/l-nek a Kemencei-patakban mértük, de aránylag sószegénynek tekinthető még a Bene-patak és az Ipolyfolyó is. A maximumot 2450 mg/l-nek a Tarjánpatakban találtuk, de sóban gazdagnak tekinthető még a Salgó-, a Rákos- és a Szilas-patak vize is. A szabad szénsav tartalom átlagértékei a vizsgált mintavételi helyeken 1,6-tól (Szuha) 15,1 mg/l-ig (Salgó) terjednek. A minimumot 0-nak a Szuhában és a Herédi-patakban és helyenként a Zagyvában, míg a maximumot 30 mg/l-nek a Tarnában találtuk. A pH értékek átlaga 7,50-től (Tarján-patak) 8,20-ig (Szuha) terjed. A minimumot 7,50-t a Tarján-patak vizében, míg a maximumot 8,40nek a Szuhában, a Zagyvában és a Herédipatakban mértük. A területen úgy kémiai, mint bakteriológiai szempontból tisztának a Tura, a Kövecses és a Bene-patakok bizonyultak, amelyekből megfelelő előkészítés után ivó-, vagy élelmiszeripari minőségű víz előállítható. Igen erősen szennyezetteknek, szinte szennyvíz jellegűeknek a Rákos-, a Szilas- és a Tarján-patakok tekinthetők. Ezek szennyezettségének megszüntetése érdekében megfelelő intézkedések megtétele szükséges. Lágy és sószegény ipari
