Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

7. szám - Dr. Lipták Ferenc: Kolmatációval kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok

Lipták F.: Kolmatációval kapcsolatos vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. 305 A fenti adatokból megállapítható, hogy a kez­26%-ra csökkenését két deti 100%-os vízhozamn a 51% = 49 tényező összegeződése alkotta: 100% százalékos csökkenést a kav ic-sréteg hézagaiban le­rakódott hordalék tömítő hatása, 51%—20% = 25 százalékos csökkenést pedig a felszíni üledék. A vízmintákban talált hordalékmennyiségek értékei (254, 292, 202, 185, 80, 78 g/m 3) azt'mutat­ják, hogy kezdetben igen jelentős mennyiségű hor­dalék (a beadagoltnak tcbb mint fele) áthaladt a kavicsrétegen. A vízhozam nagymértékű csökke­nésekor már a rétegen átjutó hordalékmennyiség is nagymértékben csökkent. Felvetődött az a kérdés is, hogy a hézagokba lerakódó hordalék nem mosódik-e ki, ha a víz ellen­kező irányba (vagyis visszafelé) áramlik a berende­zésben. Ez a helyzet a természetben akkor áll elő, ha a bevágásban levő csatorna vízszintje a kör­nyező talajvízszint ala suiiycu., Ó A VÍT a csatorna felé szivárog. Ennek a kérdésnek a vizsgálatát a 7. ábrán mutatjuk be. Miután H = 7,3 cm-nél kb. 2 napos üzemelési idő alatt beadagolt 10,8 kg hordalék hatására a víz­hozam a kezdeti 0,288 l/s (100%)-ról 0,154 l/s (53,5%)-ra csökkent, a H kezdeti 7,3 cm-es értékét előbb 3,7 cm-re csökkentettük (az alsó vízszint­tartó feljebb emelésével), majd az alsó bukót tovább emeltük, egészen a felső bukó fölé, így a H értéke —4,3, —8,3, —12,3 cm lett. Természetesen ez utóbbi három II értéknél a magastartályból a víz az eddigiekben alsóvíztszinttartó bukónak nevezett edénybe folyt bele, abból a berendezésben fölfelé, s az eltávozó víz az eddig felsővízszinttartó bukó­nak nevezett edényen át folyt ki. A két vízszint­tartó jellege ekkor megcserélődött. H = 3,7 cm-nél természetesen kisebb volt a vízhozam, mint előbb. H = —4,3 cm-nél kezdetben 0,096 l/s volt a vízhozam, s 18,5 órai üzemidő közben egyenletesen csökkent 0,0861/s-ra. A felső bukón át eltávozó víz­ben igen kevés hordalék volt (16, 6, 2g/m 3), tehát az előző sorozatban beadagolt és lerakódott horda­lék nem mosódott ki. Ez érthető, hiszen a felfelé irányuló szivárgási sebesség értéke nem volt ele­gendő a kimosás előidézéséhez. A hordalékszem­csék a rcteg belsejében legfeljebb csak mozgasba jöhettek, átrendeződhettek. 11 = •—8,3 cm-nél a vízhozam 0,141 l/s volt. 11 = —12,3 cm-nél a vízhozam 0,175 l/s volt. Ezután az alsó bukót visszasüllyesztettük a felső bukó szintje alá, az eredeti helyzetbe. H = 7,3 cm-nél ekkor a vízhozam 0,129 l/s volt, tehát kissé alacsonyabb értékű, mint az első ugyan­ilyen II s értékű beállítás befejezésekor. A vízho­zam csökkenés oka bizonyára a íelszínre leülepedett hordalékrcteg, illetve a kolmatált réteg tömörüdése volt. Ezután a kavicsréteget víztelenítettük. A fel­színt teljesen nem borította hordalék, hanem közé­pen 3 cm vastag lerakódás, meiv a csőial leié foko­zatosan vékonyodott, s a csőial mellett £—5 cm széles körgyűrűben pedig kilátszott a kavics. Az üledéket óvatosan leszedtük, s újból feltöltöttük vízzel a berendezést és az előbbi 11 értékkel üzemel­tünk tovább. 11= 7,3 cm-nél a vízhozam az előbbi 0,129 l/s volt. Ez arra mutat, hogy a középen lerakódott hordaléknak nem lehetett jelentősebb vízhozam­csökkentő hatása, s a felszíni réteg leszedése közben megzavart sűrű vizes hordalékanyag befolyt a hé­zagokba, így a felszíni réteg eltávolítása miatt várt vízhozamnövekedés nem következett be. Az alsó bukót ekkor újból felemeltük a felső bukó fölé. H = —8,3 cm-nél a vízhozam kezdetben 0,179 l/s volt, s 9 órás üzemelés közben 0,189 1/s-ra nőtt. A vízhozam tehát nagyobb volt, mint az előző H = —8,3 cm-es beállításnál. Főként a // = —4,3 cm-rel történő hosszabb idejű (18,5 órás) üzemelés eredményei (a vízhozam­értékek és az eltávozó vízben levő hordalékmeny­nyiségek) mutatják, hogy a kavicsrétegbe már be­jutott hordalék (a kolmatált rétegből) nem mosó­dik ki, sőt a vízhozam kismértékű csökkenése arra mutat, hogy a kolmatált réteg mint szűrő Vissza­tartja az alulról esetleg felfelé áramló finom részecs­kéket is (nemcsak a felülről lefelé áramlókat). A 8. ábrán rétegezett (alul durva homokos ka­vics, felette iszapos homok) talaj eltömődését mu­tatjuk be. Igen nagy töménységet alkalmazva, ösz­o [l/s] 0,300 0,250 0,200 0,150 0,100 138 gr/m 1 ,a'jetii talaj tl-78,6%; H változó H- 7,3 cm H-3,7 H--*Jcm H--8J H= \ iij. fi £Ií\\­H-'~ s' 3 \Azalso vlzszinttarto magosabb szin_ UB, le/iila v/'z alulról fel/elészivirog' n 1 -e IFT'I^I ÍJ® vízzel \< fti! « II .. 1 Uzemhz/ta ^ ^ , vízzel I í Üü s ji 1 fal 'i 7. ábra. A szivárgás irá­nyának megfordítása ter­mészetes kolmatációs folyamatnál <t>uzypa 7. noeopom na­npaeAenuH ifiuAbmpaiiuu npu npotfecce ecmecmeen­HOÜ KOAbMamatiuu 17 is rs 71 VII116 I i I i 17 1i 18 21 fi. 17. nír —io,—,—ll I.i.,..,.; i,.,.., i.,...,.;,,. ji,. I.,. Fig. 7. Reversal of seepage 12 15 18 ?! I 3 s 3 17 15 18 21 I J B 3 rz 15 18 21 I JÓS dirertimn in nntnrnl VIIIM mit. MrecUon %n natural colmatation processes VIII. 18 m. is.

Next

/
Thumbnails
Contents