Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

7. szám - J. A. Da Costa–J. Jacquet: Beszámoló az UNESCO és a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség tájjellemző és kísérleti területekkel kapcsolatos adatgyűjtő vizsgálatának eredményeiről

J. A. Da Costa—J. Jacquet: Beszámoló az UNESCO eredményeiről Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. 291 Is TERVEZETT ÜZEMELŐ BEFEJEZETT nm/uroK fí/SERlET/ TERÓlETEK « • A WJEUEMZO TEKÜlETEK + • A 1. ábra. A kísérleti és tájjellemző területek megoszlása földrajzi szélességi fok szerint (630 adatkartoték alapján) A jelek mellé írt számok a jelzett terület rész-vízgyűjtőinek a számát jelentik. A térképen csak azokat a vízgyűjtőket tüntettük fel, melyek földrajzi koordinátáit elegendő pontosan megadták. JELMAGYARÁZAT> pontból különösen fontos országok még nem vesznek részt ebben a felmérési munkában, illetve nem válaszoltak az adatgyűjtő kérdőívekre. Jelentékeny hiányok mutatkoznak például főleg Dél-Amerikában, Ázsiában, valamint Afrika egyes részein. A tájékozódás jelenlegi állása szerint a főbb kutatási területek földrajzi koncentrálódása Európára, Észak-Amerikára, Űj-Zélandra és NyugatAfrikára esik (bár ez utóbbi részen a vizsgált területek nagyrésze már nincsen feltárás alatt). Éghajlati övek szerinti megfelelő osztályozás hiányában a kísérleti területek eloszlását földrajzi szélességi fokok szerint vizsgáltuk (1. ábra). A felmérésből kitűnik, hogy a területek 90%-a az északi félgömbre jut, és 60% a 30° és 65° északi szélességek között oszlik meg. Ez a koncentrálódás főleg annak tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok, Kanada, a Szovjetunió, valamint az európai országok nagy számarányban képviseltetik magukat a kísérleti területek feltárásával kapcsolatban. A kísérleti területek teljes hiánya figyelhető meg a 20° és 30° északi szélességi fokok között, pedig ez a terület fontos sivatagi övezetnek felel meg. Az északi félteke trópusi égövében jelentkezik egy másodlagos koncentrálódási övezet, amelyet főleg Nyugat-Afrika tájjellemző területei képviselnek. A déli félgömb egyetlen koncentrálódási övezetét Új-Zéland alkotja (35° és 50° déli szélességek között). Az adatok pontos értékelése és értelmezése céljából szükséges lenne összehasonlítani a kutatási területek eloszlását az országok eloszlásával és a földrajzi szélesség szerinti lakosságmegoszlással. Ez az összehasonlítás lehetővé teszi a jelentékeny hiányok kimutatását olyan övezetekben (Dél-Ame-