Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
6. szám - Dr. T. Dvihally Zsuzsa–Dr. Vágás István: A Dunavíz klorid tartalmának és lugosságának jellegzetes változásai az 1965. évi tavaszi áradások során
274 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. T. Dvihally Zs.—Vágás I.: A Duna-víz jellegzetes változásai Csajághy és Tolnay módszerével [6], a Mn + + , N0~ és SÓ: i<V . __ -tartalmat a magyar Vízvizsgáló Szabvány szerint, az oxigénfogyasztás értékét a bécsi Bundesanstalt für Wasserbiologie und Abwasserforschungelőírása szerint [7],ai/C0~, Mg + + , Na + + K + mennyiségét és az összes oldott sótartalom értékét pedig számítás útján határoztuk meg. III. A kémiai elemzések eredményeinek összevetése a hidrológiai viszonyokkal A kémiai jellegzetességek és a hidrológiai viszonyok között kétféle kapcsolatrendszer ismerhető fel: 1. Általános kapcsolatok, amelyek nagyban és egészükben jellemzőek ugyan, de másodlagosnak nevezhető körülmények hatása miatt csak korlátozott pontossággal érvényesülhetnek. 2. Részletesebb kapcsolatok, amelyek egyénileg jellemeznek minden árhullámot, de amelyeknek egyike-másika — korlátozott érvényességi határokon belül — ellentétben is lehet az általános kapcsolatokban kifejezett törvényszerűségekkel. Általános kapcsolatokat rögzített T. Dvihally Zsuzsa [1] tanulmánya (grafikus és analitikus formában), részben Vágás István hozzászólása [2] és Dvihally válasza [3]. A részletes kapcsolatok meghatározását vetette fel az említett Vágás-féle hozzászólás és a Dvihally-féle válasz, valamint a két szerző 1965. március 21-i, Limnológiai Szakosztály előtt megtartott előadása. A Magyar Dunakutató Állomás által végzett kémiai elemzések közül — mint az az eddigi eredmények alapján várható volt — a klorid ion-koncentráció és a lúgosság számértékei voltak a leghasználhatóbbak a hidrológiai jellegszámokkal való kapcsolat keresésére. Az értékelésnél ezért elsősorban a Cl" és a litgossági értékeket használtuk fel, a többi vízkémiai adatra pedig e cikkünkben nem is hivatkozunk. A limnológusok előtt a vízhozam és a Cl~-tartalom közti szorosabb kapcsolat eddig sem volt újdonság, hiszen a víz konyhasótartalma — amit a 01" -koncentráció tükröz — a vízi élőlények által nem befolyásolt tulajdonság. Más kémiai jellegszámok — így pl. a lúgosság értekei is — többékevésbé függenek a vízi élőlények biológiai viszonyaitól. Mindazonáltal a lúgosság számértékeit is alkalmasnak találtuk olyan összefüggések figyelemmel kísérésére, amelyek feltételezhetően a vízi élőlények tevékenységétől lényegében nem befolyásoltak. Az általános jellegű összefüggésekből —- amelyekre vonatkozóan 1963-ban korrelációs vizsgálattal meghatározott számszerű egyenleteket is levezethettünk — az 1965. év árhullámai is csak annyit igazoltak, hogy a vízhozamok 60,2%-os korrelációs kapcsolatban állanak a Cl"-koncentráció reciprokával, vagyis az 1965. évi árhullámokra is érvényes volt az az általános tétel, hogy a nagy vízhozamokkal hígabb (sószegényebb) vizek folynak le. A lúgosság és a vízhozam közti kapcsolat ennél is gyengébb volt. Az 1965. évi dunai árhullámok összetartozó vízhozam- és Cl~-koncentráció adatainak gyakorisági összefüggéseit az 1. táblázatban tüntettük fel. Ez a táblázat volt a korrelációszámítás alapja. Az egyes jelentékenyebb árhullámoknak megfelelő kapcsolatokat a 2. ábrasorozat mutatja be. A 2. ábrasorozat élesen elénk vetíti a részletes összefüggések megállapításának szükségességét. A 60% körüli korrelatív kapcsolatok ugyanis meglehetősen nagy ingadozási lehetőséget nemcsakhogy megengednek, hanem egyenesen feltételeznek. Amellett, hogy a „nagybani és egészbeni" törvényszerűségekre felhívják a figyelmet, az eltérések, ingadozások okainak keresésére is irányt mutathatnak. A 2. a—e ábrákon vízjárástörténeti vonalakat (,,klorid-tartalmi hurokgörbéket ,') láthatunk. Az azonos napokon mért vízhozam és Cl~ -koncentráció értékeket összetartozónak tekintettük és a koordinátarendszerbeli ábrázolásukhoz az észlelés napját paraméterként hozzárendeltük. A 2/a ábra a második és harmadik árhullámot dolgozza fel. A vízhozamok március 22-től — a vizsgálatok kezelő napjától — április 3-ig növekvők, onnan kezdve április 19-ig (egy rövid pár napos szakasztól eltekintve) csökkenők voltak. A Cl" koncentráció március 22. és 31. között viszont kis ingadozásokkal állandónak volt tekinthető; március 31-én fokozatos — bár nem mindig egyértelmű — töménységnövekedés állt be, amely április 5-én végetért. Innen kezdve ismét állandónak tekinthető koncentráció mellett apadt a Duna. Átmeneti ellentmondásokat az április 10—14. közti napok hoztak; de ezek éppen a jelentéktelennek mondható harmadik árhullám napjai voltak (1. ábra), s kicsiben ugyanazokat a sajátságokat mutatták, 1. táblázat Cl koncentráció [mg/l] Vízhozam Q (ezer m 3/s) Összesen Cl koncentráció [mg/l] 3—4 4—5 5—6 6—7 7—8 8—9 Összesen 7—8 8—9 9—10 10—11 11—12 12—13 13—14 1 2 5 12 1 1 2 5 14 1 1 6 12 7 2 2 3 10 8 1 1 5 6 1 | | | | 2 16 30 31 34 4 1 Összesen 21 23 28 25 „ 9 118 6, = —0,74 -0,49 ; r = 60,2% ; t = 5,6 ezer m 3/s ; Cl* = 10,3 mg/l