Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Csermák Béla: A Közép-Dunántúl vízkészletgazdálkodásáról

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 46. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 241—288 oldal Budapest, 1966. június HIDROLÓGIA A Középdunántúl vízkészletgazdálkodásáról* iCSERMÁK BÉLA** A Középdunántúl különböző vízkészlet-fajtáinak, ezek összefüggéseinek és kölcsönhatásainak, továbbá a bányászat okozta vízkészletmódosításoknak — az ankéton elhangzott — részletes ismertetése és értékelése után cólszeríínek látszik, hogy mind térben, mind időben tágabb keretekbe foglaljam Középdunántúl vízkészletgazdálkodásának jelenlegi helyezetét ós várható alakulását. Korunk vízgazdálkodását egy mondattal — Magyarországon csak úgy, mint a legtöbb országban — a vízfogyasztások nagymértékű emelkedésével és a vízkészlet nagyarányú elszennyeződésével jellemezhet jük. Hazánkban a vízfogyasztás ugrásszerű növekedésére jellemző, hogy az ivó- és ipari vízellátás, továbbá a mezőgazdasági vízhasználatok (öntözés, tógazdaságok) öszszes frissvízigényének nyári csúcsértéke az 1900. körüli kb. 15 m

3/s-ról napjainkban kereken 200 m

3/s-ra emelkedett és 1980-ban várhatóan eléri a 900 m

3/s-ot. A vízfogyasztással arányosan nő a keletkező szennyvíz mennyisége is. És bár fejlődik a tisztítástechnológia, ez aligha tudja ellensúlyozni a szennyvizek mennyiségi növekedésével járó káros következményeket. Reálisan nézve a kérdést, számolnunk kell tehát a vizeinknek a jelenleginél nagyobb elszennyeződésével. Á probléma súlyosságát fokozza, hogy a vízgazdálkodási mérleg másik karja, a vízkészlet, az igényekkel ellentétben csökkenő tendenciát mutat. Vízkészleteink ugyanis néhány százalék kivételével külföldi eredetűek, és mivel a vízigények a környező országokban is növekednek, a hazánkba jutó készletek mennyiségileg csökkenni, minőségileg romlani fognak. A vázolt okok eredményezik azt, hogy a vízkészletgazdálkodásnak, ennek a fiatal szakágazatnak, a jelentősége egyre fokozódik. 1. Vízkészletgazdálkodásunk műszaki alapjai A tervszerű vízkészletgazdálkodás érdekében megbízható ismeretekkel kell rendelkeznünk egyrészt a gazdálkodás tárgyát képező víz mennyiségi * A veszprémi bányavízankéton 1964. október 21-én elhangzott előadás. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Budapest. és minőségi viszonyairól, másrészt a kielégítendő vízigényekről (illetve az igényelt víz gazdasági hatékonyságáról), hogy mód legyen tehát a mérleg alapján való gazdálkodásra. Hasznosítható vízkészleten értendő az a vízhozam, amely a vízhasználatok céljaira, az általuk megkívánt időpontban, minőségben és mértékben (valószínűséggel, tartóssággal) rendelkezésre áll, vagyis amellyel gazdálkodni tudunk. E meghatározásból következik, hogy a hasznosítható vízkészlet egy és ugyanazon helyen (szelvényben) és időpontban is változik annak megfelelően: milyen vízhasználatról beszélünk, hiszen az előforduló számtalan vízhozamérték közül a legmegfelelőbb kiválasztása gazdaságossági vizsgálat alapján történhet. De változik az idők folyamán is, mert a lefolyási és a minőségi viszonyok — főleg a mesterséges beavatkozások hatására — módosulnak ; másrészt a termelési viszonyok fejlődésével a gazdaságossági vizsgálatot újra és újra el kell végezni. A vízkészlet felszíni és felszínalatti (továbbá a készletgazdálkodásba be nem vont ós ezért jelenleg nem is tárgyalt légköri) vizekből áll. Ezek a vizek szorosan öszszefüggnek, ezért szétválasztásuk sokszor erőltetett. Gyakorlati szempontból ennek ellenére szükség van bizonyos tagolásra. Általában az előfordulási hely szerinti bontás a szokásos (felszíni-, talaj-, karszt- és mélységi vizek). A vízkészletgazdálkodás szemszögéből a vízfelhasználással járó vízhasználatok elsőrendű fontosságúak. Ebbe a csoportba tartozik a lakótelepek, ipartelepek, vasúti közlekedés, öntözés, haltenyésztés és állattenyésztés vízigénye. Mindezeknél a friss-vízigény (vízfogyasztás) és a szennyvíz-, használt-, illetve csurgalékvíz mennyiségének meghatározására törekedünk. E két érték különbsége a tulajdonképpeni vízveszteség (vízfelhasználás). Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyéb vízhasználatok érdekeit sem. Itt főleg a hajózásra és a természetes vízi halászatra kell gondolni. A vízierőműveket és vízimalmokat viszont a mérlegszerű vizsgálatnál nem szoktuk tárgyalni.