Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések

216 Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. Darányi F.: A Bakonyhegység karszthidrológiai kérdései 3. táblázat Jókai bánya Úrkút [mg/l] [mg/l] Than-féle egyenérték /o Na 74,1 19,7 9,9 Ca 44,1 105,0 60,7 Mg 52,8 30,6 29,1 Fe NH

4 0,4 0,3 Cl 1,0 11,3 3,7 I!('(), 455,0 412,5 78,3 SO, 110,0 35,1 8,5 NO, 51,3 9,6 NO., nyom H

2SiO, 7,8 Lúgosság 7,4 6,76 Összes kem 20,1 21,76 Karbonátos kem. 18,93 értelmű. Nagyobb vető mentén, pl. az ajkai medence Ny-i határán a 100 m-es vető olyan helyzetet teremt, hogy a 150 m vastagságot meghaladó főnummuliteszes mészkő teljes egészében érintkezésbe kerül a kb. 60 m vastag felsőkrétakori széntelepes összlettel, de alatta hidraulikus kapcsolatba kerül a főkarsztvíztárolóval is, felfelé pedig magasabb szintjei a széntelepes összlet fölé nyúlnak és hidraulikus kapcsolatba kerülnek a magasabban maradt rög nummuliteszes fedőjével. Ilyen esetben a széntelepes összletet három oldalról — a fedő, a fekű felől és a vetősík mentén — érintkezik közvetlenül vízveszélyes karsztos kőzettel, amelyek egymással is hidraulikus kapcsolatban állnak. Ebben az esetben a vető mindkét oldalán összetett fedő- és fekűvízveszéllyel állunk szemben, amelynek rendkívül veszélyességét nem kell külön kiemelni s a várható vízbetörés lefolyásának bonyolult lehetőségeit sem — amint azt az 1. ábra szemlélteti — külön ismertetni. A Bakony D-i előterében Várpalotán a permtriász alaphegységre települt miocén rétegek többrétű vízföldtani helyzetet teremtenek. A helvét emelet túlnyomó részben kötött vagy mállott homokkőből és homokból épül fel s helyenként márga és agyagrétegek települnek közé, a homok egy része gyengébben vagy erősebben agyagos. Vastagsága 115 m-ig terjed, de nem egyenletes kifejlődésű, legtöbbször ennél vékonyabb, 12—60 m között változik s a tortonai széntelep fekűjét alkotja. Ennek a homokos összletnek nem meghatározott szintje vízvezető, hanem a kőzet alakulásától függően, annak kisebb vagy nagyobb hányada. A kőzetben áramló víz nyugalmi szintjét 85 és 110 m tszf-i magasságban mérik, ami arra vall, hogy vagy az áramlási szelvények változnak benne, vagy arra, hogy a helvét összleten belül egymástól elkülönült vízvezető részekre oszlik. A összlet vízutánpótlódása kétirányú, részben a karsztvízrendszerből kapja, amelyre az É-i és Ny-i peremen ráfekszik, tehát oldalról táplálja a vízáteresztő rétegeket s korlátoltabban a karsztos fekű felől, amelyre rátelepszik, bár a víz függőleges áramlásának határt szabnak a közbetelepült vízzáró rétegek ; részben vízutánpótlódása a csapadékból jut a mélyebb szintekbe az É—Ény-i irányban felszínre bukkanó rétegeken át közvetlenül. A karsztvízrendszerrel való kapcsolata ellenére e vizekre a laza kőzetek hidrológiai törvényszerűségei jellemzők, éppenúgy, mint a széntelep magasabb fedőjét alkotó szarmatakorú rétegek vizére is. E szarmatarétegek 150 m vastagok s bennük agyagok, homokok és kavicsok változatos arányú keveredése lencsésen váltakozik. A szénkutatófúrások során a kavicsos és homokos összletek néhol több szintben is feltörő' vizet szolgáltatnak, amelyek nyugalmi szintje általában 116m tszf-i magasságban észlelhető. A helvét rétegekhez hasonlóan a szarmata összlet vizei is vegyes eredetűek lehetnek, amennyiben közvetlenül a csapadékból és a peremek felől a karsztos alaphegységből kaphatják utánpótlódásukat. A triász alaphegység vize a medencealjzatban 120 m magasságban áll a tszf., vagyis mind a helvét, mind a szarmata összlet rétegvizénél magasabban, amiből értelemszerűen következik, hogy a karsztvíz áramlása az érintkezési felületen mindenkor az alacsonyabb nyomású rétegvíztároló irányába történik. A helvét és szarmata rétegek vízelemzési adatai — bár eléggé szóródnak — közös eredetűeknek és karsztvízzel való keveredésüknek egyáltalán nem mond ellent. A 4. táblázat egy helvét rétegekből származó víz elemzési adatait és három, szarmata rétegekből vett vízminta szélső értékeit tartalmazza fentiek igazolására. Nem emlékeztünk meg az alsó eocén egyik alárendelt szerepet játszó víztároló szintjéről, amely a balinkai bánya alsóeocénkori széntelepes összletében az I. telep fekűjében helyezkedik el. A fekű mintegy 30 m vastag agyagösszletében homoklencsék fordulnak elő különböző szintben, egymástól és az utánpótlástól elzárva, úgyhogy ezek utánpótlás nélküli fosszilis vizet tartalmaznak. A bányában, ha megcsapolják, feszültségüket gyorsan leadják s víz veszély szempontjából jelentéktelenek. Veszélyessé akkor válnak, ha vetők mentén a karsztvíztárolóval kapcsolatba kerülnek s a karsztvizet a széntelep fekűjébe vezetik s ezzel közvetett kársztvízbetörést idéznek elő. JELMAGYARA7AT

: v ~l Felső eocén homokos márga \ / [ 1 l 1

1 Középső és a,só eocén mészkő ' Fels'okréta széntelepes összlet I

I Föúolomit k Hidraulikus kapcsolat 1. ábra. Példa a szénlelepes összletnek a fedő, a fekű jelöl és a vetősík menti — etjyidejű hidraulikai kapcsolatára