Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
5. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések
Darányi F.: A Bakonyhegység karszthidrológiai kérdései Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. 217 4. táblázat Várpalotai helvétkori Várpalotai szarmatakori fekűrétegvíz fedőrétegvíz ThanThan-féle [mg/l] iexe egyenért. /o [mg/l] egvenért. /o Na . . . 82,6 38,1 14,1—117,3 6,7 —53,5 Ca 68,1 36,0 36,5— 93,6 22,6 —50,7 Mg.... 27,5 24,0 23,6— 47,0 20,6 —42,0 Fe — — 0,1— 0,2 0,03— 0,04 nh 4 . . 3,2 1,9 0,4— 5,5 0,4— 3,2 Cl 17,2 5,1 8,0— 33,2 2,4— 9,8 HCO 3 . 512,5 89,1 237,9—496,1 81,2 —88,3 so 4. . . 26,3 5,8 32,5— 37,3 7,3 —14,0 no 3... nyom 0 — 5,0 0 — 0,9 no 2. . . nyom HoSiOo 26,0 3,9 Lúgosság 8,4 3,9 — 8,1 Összes kem. 23,5 10,5 —23,9 Karbonátos keménység 15 9 9,7 —22,7 Az 1964. évi balinkai vízbetörés ilyen természetű volt s fokozta súlyosságát, hogy a közvetítő közeg homokanyagát is a bányatérségbe szállította, tönkretéve ezzel a szivattyúkat s az aknamező nagy részének felhagyására kényszerítette a bányászokat. Eredeti elszigetelt helyzetében jól felismerhető s az összes többi víztől eltérő magas konyhasótartalmával üt el (5. táblázat). 5. táblázat [mg/l] Than-féle egyenérték % Na 1286,3 84,4 Ca 110,2 8,3 Mg 56,9 7,0 NH 4 2,4 0,2 Cl 2176,0 92,6 HCO 3 229,4 5,7 so 4 53,6 1,7 H 2SÍO 3 5,2 Lúgosság 3,76 Összes keménység 28,54 Karbonátos keménység 10,53 A vízelemzések, miként azt a felsorolt adatok bizonyítják, igen értékes adatot szolgáltatnak az egyes vizek eredete felől, aminek a gyakorlatban bányavízbetörés esetén vehetjük hasznát, mert ismerve, hogy a víz melyik működési rendszerből származik, következtethetünk a vízbetörés várható lefolyására, egyben fel lehet készülni a vízveszély elleni legcélszerűbb védekezésre. A vízelemzés adatai azonban nem abszolút értékűek, mert ugyanilyen összetételű vizek máshol, más rétegekben is előfordulnak, de adott helyen ismeretük jó támpontot nyújt. A vegyelemzés adataiból kitűnik, hogy a főkarsztvíz, a középsőkréta mészkőben tárolt víz, valamint az alsóeocén homok lencsék vize egymástól homlokegyenest eltérő összetételű és típusú víz, amely vegyelemzéssel egyértelműen elkülöníthető ; elkülöníthető ezektől a többi réteg vize is, amely önálló utánpótlással rendelkezik és emellett hidraulikus kapcsolata a főkarsztvíztárolóval fennáll, illetve fennállhat, legyen annak tárolókőzete a középsőkréta vagy középsőeocén mészkő, vagy miocénkori laza kőzet és mészkő. \ A bányavízvédelem néhány kérdése Említettük már, hogy a karsztvízveszélyes bányászatban igen sok gyakorlati tapasztalatra, de kevés megbízható mutatóra lehet építeni. Vízbetörések nagy számából sikerült megállapítani, hogy azokon a helyeken, ahol a fekűvizek elleni védőréteg vastagsága méterben a széntelep talpára ható víznyomás atmoszférában kifejezett értékének másfélszerese, vagy annál nagyobb, a vízbetörések száma erősen megcsappan, illetve megszűnik [6, 11]. Az 1,5 m/atm fajlagos védőrétegvastagság, tehát a bányaműveletek számára viszonylagos biztonságot nyújt. Ez az érték azért viszonylagos, mert a védőréteg védőhatása a kőzetfizikai jellemzők függvénye. A mai mélyebb szinten működő karsztvízveszélyes bányászat 30 atmig terjedő fekűvíznyomás mellett folyik s elképzelhető, hogy nagyobb, nyitott felületen, vagy a kőzetnyomás és a víznyomásnak kitett szabad felület határán, a fekűvédőrétegek képlékenyen vagy töréssel, esetleg átázással fognak reagálni, ha kifejlődésük nem eléggé tetemes, vagy kőzetfizikai tulajdonságaik kedvezőtlenek. Fedővízveszély esetén a fajlagos védőréteghez hasonló gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk [13], nevezetesen azzal, hogy ha a fedőben a kitermelésre kerülő telep vastagságát a fedővédőréteg 10—15-szörös vastagságban fedi, a fedő víz ellen a bányatérség védettnek mondható. A védőrétegek védőhatása mindig egy-egy tektonikai rögön bel ül nyugodt településben tekinthető hatékonynak, míg a nagyobb vetők fekűvízre az alsó, fedővízre pedig a felső csapásvonal mentén — a vetődési magasságnak a védőrétegvastagsághoz viszonyított mértékének megfelelően — felemésztik a védőréteget s vízveszélyesek. A szerkezeti egységen belül is figyelembe kell venni azonban a kutatófúrásokkal meg nem állapítható vetőméretet, ami a kutatás mélységétől függően 200—• 400 m mély fúrás esetén 10—15 m. Miként a védőréteg esetében, a vetőkre vonatkozóan is voltak próbálkozások, hogy azok vízföldtani szerepét pontos összefüggés alapján tisztázzák. A kiindulás a védőrétegvastagság és a vetődési magasság egymáshoz való viszonya volt, de ennek több-kevesebb felmerülő nehézség mellett az eredmény egyik előfeltétele az előzőekben említett védőréteg védőhatásának abszolút értékben való kifejezésének megoldása lenne. A vetődések már az előzőekben többször említett hidrogeológiai szerepén kívül valamely terület feldolgozásában vizsgálat alá kell venni, hogy az alap- és fedőhegység szerkezete különkülön hogyan alakul. Ez alapvető és bonyolult feladat. Mivel a. vetők vetődési magassága sem egyöntetű lefutásuk egész hosszában, s az egyes rétegek vastagsága is — az eltérő szerkezet és időközben történt letárolás következtében — változik, érthető, hogy valamely terület hirogeológiája átlagos értékekkel nem dolgozható fel, hanem csak úgy, ha a mező térben állandóan változó földtani körülményeit is figyelembe vesszük.
