Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések

Darányi F.: A Bakonyhegység karszthidrológiai kérdései Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. 215 1. táblázat Ármin-alcna Halinkabánya [mg/l] Thanféle egyenérték % [mg/l] Thanféle egyenérték % Na 0,7 0,4 208,2 94,0 Ca 123,0 77,8 9,3 4,8 Mg 20,9 21,7 1,2 1,0 Fe nyom NH, 0,3 0,2 Cl 3,5 1,2 13,2 3,9 HCO, 408,7 84,9 519,3 88,4 so

4 46,3 12,2 36,0 7,2 NO

3 8,0 1,6 nyom NO nvom H,Si0

3 15,6 Lúgosság 8,5 Összes kem.. . . 22 ,0 1,56 Karb. kem. . . . 18,8 1,56 A táblázatbeli elemzési adatok világosan mutatják a két víz teljesen eltérő voltát és egyben származásának különbözőségét, továbbá azt is, hogy a két víztároló egymással nincs hidraulikus kapcsolatban. Vannak azonban kevésbé egyértelmű vízbetörések is, pl. amikor a két rendszer között nagvobl) szerkezeti eltolódás — így 60—100 m-es vetők — mentén hidraulikus kapcsolat jön létre. A dudari medence peremein több olyan törés van, amelynek mentén a két víztároló hidraulikus kapcsolata létrejöhet. Ezt igazolja az említett 1955. évi vízbetörés vizének vegyi összetétele is, amely mind a főkarszt, mind a krétamészkő vegyi összetételétől eltér és a kétféle víz keveredésének lehetőségét is indikálja a 2. táblázatbeli elemzés tanúsága szerint : 2. táblázat [mg/l] Than-féle egyenérték 0/ /o Na 28,5 18,4 Ca 64,9 48,0 Mg 27,2 33,2 NH

4 0,5 0,4 Cl 2,6 1,1 HCO

3 376,5 91,5 so

4 24,0 7,4 Lúgosság 6,2 Összes kem 17,3 Karbonátos kem 15,4 Kémhatás savas Ebben a vízben a krétavízre jellemző Na ion meghaladja a főkarsztvízre jellemző mennyiséget s vize a főkarsztvizénél lágyabb. Következtethetünk a vegyi összetételből arra is, hogy a krétamészkő ez esetben a csapadékból közvetlen utánpótlódást is kap, amire alább még visszatérek. A főkarszt és krétakori rétegkarszt mellé harmadikként az alsó és középsőeocén alveolinás és főnummuliteszes mészkő rétegösszlete társul. A * A közölt vízelemzéseket a Magyar Állami Földtani Intézet Budapest és a Nehézvegyipari Kutató Intézet Veszprém végezte. Déli-Bakonyban, de a bányamezőkön kívül az Északi-Bakonyban is a főnummuliteszes mészkő hidrogeológiai jelentősége nagy. Az ajkai medencében, ahol a fedőkőzetet alkotja, több megfigyelt adatát jegyezték fel. A bányászkodást megelőző eredeti nyugalmi vízszintje ott 320 m tszf-i magasságban volt. Az eocén mészkőnek sincs azonban nagy területre kiterjedő, összefüggő vízdomborzata, részben, mert többször megszakad az összefüggése a letárolás következtében, részben, mert erősen töredezve nagy szintkülönbségben fordulnak elő s befedett, mélyebbre süllyedt rögeinek egészen más a vízutánpótlódása mint a felszínen megmaradtnak, ezenkívül a völgyek és bevágások is megcsapolják a mészkövet, végül ott, ahol közvetlenül a főkarsztvíztárolóra telepszik, vizét — mivel annak nyugalmi szintje mindig magasabb a főkarszt víznél — azt a nyomáskülönbségnek és az összeköttetés mértékének megfelelően a főkarsztvíztárolónak adja át. A mészkőnek erős repedezettsége és helyenként erős karsztosodottsága miatt vízleadóképessége nagy. Ezt igazolják az ajkai bányák fedővízbetörései is. Jellemző a vízbetörésekre, hogy azok mennyisége a megütött karsztos járattól függően változik, néha igen nagy — 50 m

3/p-es — vízlökésekkel jelentkezik 20—30 atm nyomáson, de idővel a kezdeti hozam egy töredékére enyésznek el. A vízbetörések hatására az eocén mészkőben a nyugalmi vízszint is változik, helyesebben dinamikus vízszintje átalakul, ami a vízbetörések után lemélyített kutatófúrásokból állapítható meg. A különböző időben lemélyített újabb fúrásokban a fedővíz nyugalmi szintjét 207 és 320 m között észlelték, de több adat arra vall, hogy a bányaműveletek haladása és az omlasztás nyomán a fedővízbeáramlás megszűnése után a fedővíz nyugalmi szintje újból emelkedik. A különböző helyen bekövetkezett fedővízbetörések hatására az eocén mészkőben egymást metsző, de állandóan változó helyzetű depressziós tereket észlelünk, amelyek e fejtések megszűntével lassan feltöltődnek, illetve újabb vízbetörések hatására más helyre tevődnek át. Az eocén fedővíz vegyi összetétele elüt a főkarsztvizétől, oldott alkatelemei azonban elég tág határok között ingadoznak, ami a csapadékos és szárazabb évszakok váltakozásával is magyarázható. Alábbiakban egy-egy ajkai medencéből és Úrkútról eocén mészkőből vett vízminta adatait a 3. táblázat tartalmazza, amely szerint a karsztvíztől a magasabb Na és alacsonyabb Ca tartalmával tér el. A két vízminta, bár azonos kőzetbpl került kis egymástól nem egészen 10 km-es távolságból, mégis nagy eltérést mutat, de arra mégis felhasználható, hogy a sokkal állandóbb összetételű karsztvíztől meg lehessen különböztetni. Itt térek vissza a dudari krétakarsztvíz elemzésére, amelynek értékei beleillenek az eocén mészkő elemzési értékei közé s ebből a hasonlóságból következtethető, hogy a dudari krétamészkő kevert vize közvetlenül utánpótlódó csapadékvízzel is elegyedik. A fedő- és fekűvízbetörések egymástól való elkülönítése azonban nem minden esetben egy-