Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
5. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések
214 Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. Darányi F.: A Bakonyhegység karszthidrológiai kérdései lehet dolgozni, amelyek nagyobb területre terjednek ki, mert a vízhozam nagysága rövid távon belül ugrásszerűen változhat a megütött vízszállító járat szerint. A karsztos kőzetekre jellemző s előzőekben említett szabálytalan alakú depressziós tér igen bonyolulttá teszi annak a területnek kiszámítását, amelyre a depresszió még kihat. A bányavízbetörés hatására a szomszédos bányaüzemekben, megfigyelő fúrásokban, forrásokban észlelhető a vízszintsülyedés, de annak szabálytalan alakulása miatt azonban még rövidebb távolságra is csak megközelítően, nagyobb távolságra pedig még megközelítően sem. Ismeretes, hogy bányavízbetörés hatására bővizű források apadnak el, mint pl. Tatán a tatabányai vízbetörések következtében attól 14 km távolságra fekvő Pokol, Angyal és Tükörforrások 1948—1960 között, ahol Kessler Hubert mérései szerint a karsztvíz nyugalmi szintje kb. 10 m-t csökkent. Tata és Tatabánya közötti erőteljes kapcsolat nyilván törésvonal mentén történik, de nem lehet megállapítani, hogy az észlelt depressziónak hol a legtávolabbi pontja. A depressziós hatás néha egészen meglepően jelentkezik. Előfordul, hogy vízfakasztás nyomán még nagy vízhozam sem okoz szembetűnő káros jelenséget, de közel hozzá egy másik értékes forrásokat apaszt el, tehát mindkettő más törési irányt csapolt meg. Erről a veszélyről azért kell megemlékezni, mert így igen értékes gyógyvizek és hévforrások mehetnek tönkre, ha azok védelméről idejekorán nem gondoskodnak. A depressziós tér egy-egy ponton való távhatásának ismerete sem vinne azonban közelebb a depresziós tér meghatározásához, mert más irányban sokkal rövidebb távolságon -— már száz métereken -— belül megszűnik a depressziós hatás. A megállapodott depressziós tér kiterjedését a csapadékból való utánpótlódás mennyisége határozza meg, vagyis nyílt karszt esetében akkora területen jelentkezik, amelyen a beszivárgó csapadék mennyisége eléri az elfolyó víz mennyiségét. Annak tudatában, hogy a karszt vízhálózat működési rendszerének egyes tényezői — tehát csapadék, elnyelés, elfolyás, beszivárgás, hézagtérfogat, repedéshálózat, áramlási viszonyok, depressziós tér alakulása, vetődések okozta zavar stb. — csak közelítően ismertek és ezeket mindig más, közelítően meghatározott adatból vezetjük le, állandóan több ismeretlennel számolunk, amiből érthető, hogy milyen nehézségek tornyosulnak minden karszthidrológiai munka elé. Karszthidrológiai következtetéseket éppen ezért elméleti úton kevesebb valószínűséggel lehet megközelíteni mint a laza kőzetekben, mert a karsztvízjelenségekből levezetett elmélet egyes összetevőit az adott helyzethez mérten egymás rovására önkényesen meg lehet változtatni, tehát eleve feltételek maradnak. A gyakorlati tapasztalatoknak a karszthidrológiában mindig fontos a szerepük és csupán elméleti módszerrel meghatározott vízkészlet- vagy hozamszámítások nagy eltolódást mutathatnak a valósághoz képest. A legnagyobb vízbetörés Dorogon 10 atm víznyomás mellett 80 m 3/p volt, de 50—60 m 3/p hozamú vízbetörés ugyanott és máshol is előfordult anélkül, hogy azok pontos helye és mennyisége előre tudott lett volna. Az elméleti, ha úgy tetszik tudományos következtetések tehát csak a gyakorlati tapasztalatok ismeretében, bizonytalansági határokon belül érvényesek és csak nagyon sok adat elemzésével fokozható azok pontossága. Ma nincsenek olyan általános érvényű mutatóink, amelyeket nyugodt lelkiismerettel használhatnánk fel. A főkarszt és rétegkarszt vízföldtani kérdései A főkarsztvíztároló karsztos kőzetekről elmondottak vonatkoznak a kréta és eocénkori mészkövekre is, de méretüknek és helyzetüknek megfelelő megszorítással. A középsőkréta mészkőréteg az Északi-Bakonyban, ahol önálló víztárolóés működési rendszert alkot, 30—40 m vastagságával a főkarsztvíztárolónak csupán 1/30 része. A főkarsztvíztárolóval ellentétben azonban a középsőkréta mészkő nem alkot összefüggő egészet, mert vastagságát meghaladó vetők önálló, egymástól elszigetelt rögökké szabdalják, amelyeknek egy része a csapadékból, felszíni előfordulásának megfelelően némi utánpótlódással rendelkezik, másik része minden oldalról történt teljes elszigeteltsége miatt utánpótlódás nélküli, egyszeri vízkészletet tárol. A krétamészkőből fakadó vízmennyiség tehát nem hasonlítható a főkarsztvíztárolóéhoz, mert míg annak tárolt és utánpótlódó vízmennyisége szinte kimeríthetetlen, a krétamészkőé idővel lecsapolható, úgyhogy bányavízbetörés esetén a beáramló vízhozam néhány év alatt az eredeti töredékére enyészik, szemben a főkarsztvízével, amelynek hozama évtizedekig is változatlan marad. Minden nem jelenti azt, hogy a krétamészkőből fenyegető bányavízveszély lekicsinyelhető. A krétamészkőben tárolt víz gyakran igen nagy nyomás alatt áll. Összefüggő karsztvízdomborzata a főkarsztvízéhez hasonlíthatóan nincs, mert amint említettem, egymástól független rögöket alkot s gyakran tárol a vízzel együtt gázt is, aminek következtében a hidraulikus nyomás, esetleg gáznyomással növelve, szinte rögönként más és más. Balinkabánya területén a krétamészkő vízének nyugalmi szintje 204 m magasan állt be a tszf. és ugyanott 1953-ban 19 m 3/p hozamú vízbetörés volt 20 atm víznyomás alatt, amely 4—5 év elteltével 1 m 3/p hozamban állandósult. Növeli a veszélyt a mélyebb szinteken, hogy a vízbetöréssel együtt átmeneti gázveszéllyel is számolni kell. Dudaron 176 m magasan észlelték a középsőkrétakori mészkő nyugalmi vízszintjét s 1955-ben 5,5 atm nyomás mellett 2 m 3/p vízbetörést mértek, amely ugyancsak megcsappant s 900 1/p-ben állandósult. A krétamészkő és főkarsztvíztároló egymástól független rendszerét a rétegtani helyzet, a vízszintalakulás mellett a vegyi összetételük is igazolja. A főkarsztvíz általában Ca és Mg hidrokarbonátos, gyengébben szulfátos 20—30°-os víz (német keménységi fokban kifejezve), míg a krétamészkő vize igen lágy 1—2°-os nátriumhidrokarbonátos víz. Összehasonlításul egymás ^ mellé állítva az 1. táblázat tartalmazza egy-egy Árminaknai főkarszt és balinkai krétamészkőben tárolt víz elemzési adatait* :
