Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
5. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlődése a harmadik hidrológiai előrejelzési konferencia előadásainak tükrében
Dr. Goda L.—dr. Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések fejlődése Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. 203 léghőmérséklet — észlelési adatok függvényében, az idevágó irodalmi közlések kritikájával. A fejtegetések nincsenek azonban észlelési adatokkal alátámasztva, úgy hogy inkább csak elméleti értékűek. Végül rámutat a szerző, hogy a hótakaró vízegyenértékének számítása érdekében még költséges vizsgálatoktól és mérésektől sem volna szabad visszariadni, mert feltétlenül kifizetődnének az előrejelzések gazdasági haszna révén. 3. Prof. W. Kresser (Műegyetem, Bécs): A kisvízfolyások árvizeinek előrejelzéséről. A kérdés építkezésekkel kapcsolatban igen fontos lehet. A bemutatott eset (1. ábra) 290 km 2-es vízgyűjtőjű vízfolyásra vonatkozik. A független változók : az árhullámot kiváltó csapadék területi átlaga (h c s,i 3 állomásból), a megelőző 3 nap csapadékának súlyozott összege I Sh c s i) a l—3 csapadékhulláskor uralkodó hőmérséklet (ti). Ha ti < 3 °C, A(í)-vel csökken, ha 3°C h (v, t)-ve 1 növekszik a várható lefolyás (v a hótakaró átlagos vastagsága és hv a vízoszlop-egyenértéke). A példához fűzött megjegyzéseiben hangsúlyozza Kresser professzor a kiindulási adatokat szolgáltató állomások helyes megválasztásának fontosságát, a távjelző műszerek jelentőségét és a kísérleti területek szerepét az előrejelzések fejlesztésében. III. A kisvízi időszak előrejelzései 1. I. Kunsch (Akadémiai Hidrológiai és Hidraulikai Intézet Pozsony): Az apadási görbe szerinti vízhozamelőrejelzés kérdése a Duna vízgyűjtőjében. Az apadási görbe Reitz-féle képlete : Q t = — Qn e hét szlovákiai folyószelvényre elvégzett vizsgálat szerint kielégítően jellemzi a lefolyás átlagos alakulását. (Q a a kiindulási vízhozam, Qt a t idő múlva bekövetkező érték, /? a vízgyűjtőre jellemző állandó.) Konkrét esetben azonban az analitikai módszer még akkor sem ad mindig kielégítő eredményt, ha különböző nagyságú kiinduló vízhozamokra külön-külön vezetjük le az állandó értéket. Kedvezőbb eredménnyel jár az apadási görbe extrapolációján alapuló módszer alkalmazása, amelynek során a $ max tetőző vízhozamot t idő múlva követő Qt vízhozamnak Qmax-hoz való Kt = QtlQmax viszonyára, vagy általában 2—2 tetszés szerint választott Kt és K/ érték kapcsolatára vezettek le összefüggéseket. Ez a módszer a dunai hajózást szolgáló 7 napos előrejelzések tekintetében is kielégítő eredményt adott. 2. M. Balco (Akadémiai Hidrológiai és Hidraulikai Intézet, Pozsony): Az apadási görbe és felhasználása a kisvízi időszak vízhozamainak előrejelzéséhez. A szerző az apadási görbe elemzését összeköti a vízfolyások felszín alatti vizekből való táplálásának kérdésével a kisvízi időszakban. A Vág felső szakaszán észlelt 74 árhullám alakjából statisztikai alapon összefüggést állapít meg a felszíni eredetű lefolyás maximuma (Q }) és a felszín alatti lefolyás megnövekedése (AQ a) között, és a felszín alatti lefolyás így kapott értékéből (Q' a) az apadási görbe egyenletével számítja ki a tetőzést követő 10., ill. 15. napon várható lefolyást (2. ábra). Módszerét több egymást követő árhullám esetére is alkal1. ábra. Kisvizgyűjtők nagyvízi hozamának meghatározása csapadék-, hó- és hőmérsékletiadatok alapján
