Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Dr. Molnár Béla: Lehordási területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben

126 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Molnár B.: Lehordási területek és irányok változásai V APATFALVTMABYMCSANAD 5. ábra. A Tisza-vízvidéki üledékek vastagsági térképe a Tiszántúlon Abb. 5. Schichtenmáchtigkeitskarte der Sedimente des Wassergebiets der Tisza im Tiszántúl Tiszántúl egyik legerősebben süllyedő területe [1, 6, 8, 26], A Tisza-vízvidéki üledék a dunai eolikus rétegek között a Tisza vonalában kiékelődik —- innen K-felé mind nagyobi) vastagságban jelenik meg, 150—400 m között váltakozva [12, 14], A Tisza-vízvidéki üledék vastagsági térképe tehát egyben tükrözi a kéregmozgások erősségét is. Az ide tartozó üledékek korát csak néhány helyen tudjuk pontosan megállapítani. A macsi és kemecsei fúrásban az egész negyedkort magába foglalja. Alatta ugyanis már idősebb képződmények jelennek meg [4]. Berettyóújfalu környékén valószínűleg a pleisztocén és esetleg a levantei rétegeket, illetve az utóbbiak egy részét jelenti. 2ja. A második szint a szarvasi, eperjesi fábiánsebestyéni és hódmezővásárhelyi fúrásban majdnem azonos összetételű. Jellemzi ezt, az előzővel szemben, a hipersztén hiánya, vagy jelentéktelen mennyisége. A monoklin piroxén (augit) és barna amfibol csökkenése, valamint egyes esetekben a metamorf ásványok százalékos pl. a gránátnak, kékeszöld amfibolnak és kloritnak növekedése. Vastagságuk az eddigi adatok alapján még nem tisztázható. Az idetartozó üledék jelentős része már nemcsak a belső kárpáti vulkáni területről származik, hanem egyéb kőzetek lepusztulási anyagával is keveredik. A délebbi Tiszántúlon szintén ismertek ezek az üledékek [19]. A mai folyók hordalékától eltérő az összetételük [17], így nem ezek hanem valamelyik ősük szállította ide. Korát az elég bizonytalan adatok alapján meghatározni nem lehet. 2/6. A gyomai fúrásanyagban sok a magnetit és limonit. Ez a pélyi és kiskörei kifejlődésekhez hasonlít, ÉNy-i vagy É-i iránvú lehordásra lehet következtetni [18], 3. Ehhez a szinthez a szarvasi fúrás kloritban dús pannon üledékei tartoznak, amelyek metamorf kőzetű területről történő lehordást bizonyítanak. Ilyen metamorf terület lehetett a bevezetőben már említett és innen É-ra lévő magas szerkezeti hely-