Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Dr. Molnár Béla: Lehordási területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben

Molnár B.: Lehordási területek és irányok változásai Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. 127 zetű kristályos vonulat. Ez a rétegösszlet már tengeri fáciesű. A gyomai fúrásból a magnetites szint alatti egyetlen minta barna amfibol tartalmával tűnik ki. A szarvasi fúrás alsó pannon alatti mállott ásványokban dús szintje annyira elszigetelt adat, hogy különösebb következtetés lehetetlen. IRODALOM [1] Bartha F. : A makói ós gyulai vízkutató fúrások puhatestűinek őslénvtani vizsgálata. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. az 1959. évről. 1962. [2] Bulla B. : Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó Budapest, 1962. [3] Erdélyi M. : A Duna-Völgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidrológiai Közlöny 1955. [4] Erdélyi M. : A Hajdúság vízföldtana. Hidrológiai Közlöny 1960/2. [5] Jaskó S. : Lepusztulás ós üledékfelhalmozódás Magvarországon a kainozoikumban. Földtani Közlöny 1947/7. [6] Kertai Gy. : A magyarországi medencék és kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földtani Közlöny 1957/4. [7] Kőrössy L. : A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földtani Közlöny 1956. 86. köt. 4. füz. [8] Kőrössy L. : A Tiszántúl mélyföldtani ós ősföldrajzi viszonyai a kőolaj kutatás kilátásai szempontjából. Bányászati Lapok 1957/9. [9] Kőrössy L. : Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. Földtani Közlöny 1958/83. [10] Kőrössy L. : Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földtani Közlöny 1963/2. [11] Kriván P.—Nagy L.-né: Harmadidőszaki és negyedkori spora-pollen bemosást tartalmazó palynológiai spektrumok felbontása a lehordási terület megismerése és rétegtani felhasználása érdekében. Földtani Közlöny 1963. 1. f. [12] Miháltz I. : A Duna—Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1950-ről Budapest, 1953. [13] Miháltz I. : A Szegedi Vízügyi Igazgatóság területének földtani viszonyai. Szakvélemény 1958. [14] Molnár B. : A Duna—Tisza közi eolikus rétegek felszíni ós felszín alatti kiterjedése. Földtani Közlöny 1961/91. [15] Molnár B. : A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány-összetétel alapján. Földtani Közlöny 1963/1. [16] Molnár B. : Adatok a Duna—Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negyedkori rétegeinek tagolásához és származásához nehézásvány-összetótel alapján. Földtani Közlöny 1965/2. [17] Molnár B. : Magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvánv-összetétel vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 1964/8." [18] Molnár B. : Sedimentgeologische Untersuchungen in Pliozánen und Pleistozánen Ablagerungen im Osten des Ungarischen Tieflandes. Geologisehe Rundschau. 1964. 53. k./2. f. [19] Molnár B. : Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon. Hidrológiai Közlöny 1965/9. [20] Országos Kőolaj- ós Gázipari Tröszt jelentései. [21] Pécsi M. : A magyarországi Duna-völgv kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó 1959. Budapest. [22] Rónai A. : A magyar medencék talajvize. Földtani Int. Évkönyve 46. k./l 1956. [23] Rónai A. : A síkvidókek földtani kutatásának jelentősége. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1961. évről II. 1964. [24] Schmidt-Eligius R. : Vízföldtani, ősföldrajzi ós hegységszerkezeti összefüggések. Hidrológiai Közlöny 1964/6. [25] Somogyi S. : Hazánk folyóhálózatának fejlődéstörténeti vázlata. Földrajzi Közlemények 1961/1. [26] Sümeghy J. : A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. Budapest, 1944. [27] Szabó P. : A Duna—Tisza közi felső-pleisztocén homokrótegek származása ásványos összetétel alapján. Földt. Közi. 1955/4. [28] Széles M. : Felsőpliocén tarka agyag az alföldi szénhidrogén kutató fúrásokban. Földtani Közlöny 1965/2. [29] Urbancsek J. : Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama ós abból levonható vízföldtani ós ősföldrajzi következtetések. Hidrológiai Közlöny 1960/5. [30] Urbancsek J. : Szolnok megve vízföldtana és vízellátása. A Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Kiadás — Szolnok 1962. [31] Vendl A. : A Duna budapesti homokjának ásványai ós kémiai összetétele. Anyagvizsgálók Közlönye. Budapest. 1928. [32] Völgyi L. : A nagyalföldi kőolajkutatás újabb földtani eredményei. Földtani Közlöny. 1959/1. Anderungen der Abtragungsgebiete und—Riehíungen ím Síid—Tiszánlul im Pliozan und Pleistoziin Dr. B. Molnár Aufgrund der Untersuchungen íiber die Schwermineralienzusammensetzung konnten im Síid-Tiszántúl ( Abb. 1)_ die im Verlauf des Pliozáns und Pleistozáns erfolgten Ánderungen und Itichtungen der Abtragungsgebiete festgestellt werden. In der Flucht der erkundeten Profilé (Abb. 2., 3., 4.) können von 'der Oberfláche abwárts gehend folgende Niveaus unterschieden werden: 1. Die Ablagerungen im Wassergebiet der Tisza, für die ein hoher Gehalt an Ilypersten, Monoklin-Piroxen (Augit) und braunem Amphybol kennzeichnend ist. Dies beweist einen magmatischen Ursprung für das innere vulkanisehe Karpatengebiet. Diese Sedimente wurden vom zentripetalgerichteten Wassersystem der Tisza hierhertransportiert. Aufgrund der jetzt erwáhnten und der früheren Daten, kann die Schichtenmachtigkeitskarte der ersten Sedimentbildung des Wassergebiets der Tisza gezeichnet werden (Abb. 5.). Sie ist zwar noch unvollstándig, die allgemeinen Gesetzmássigkeiten sind aber bereits gut erkennbar. Die Schichtenmáchtigkeitskarte der Sedimente des Wassergebiets der Tisza wiederspiegelt die Stárke der auf diesem Gebiet stattfindenden Krustenbewegungen. Eine grössere Máchtigkeit beweist námlich eine starkere Auffiillung bzw, eine starkere Senkung. 2. a) Für die Entwicklung unter dem behandelten Niveau ist der Mangel oder die unbedeutende Rolle an Ilypersten eine geringere Menge von Monoklin-Pyroxen (Augit) und braunem Amphybol, sowie der höhere prozentuelle Anteil einzelner metamorpher Mineralien kennzeichnend (siehe Tabelle). Ein bedeutender Teil der hierherzahlenden Sedimente stammt schon nicht nur aus dem inneren vulkanischen Karpatengebiet alléin, sondern vermengt sich auch mit dem Denudationsmaterial anderer Gesteine. Diese Zusammensetzung weicht vom Geschiebe der heutigen Flüsse ab, so dass sie nicht durch diese, sondern durch einen ihrer Vorganger hergeschleppt worden sind. d) Das hoch Magnetit- und Limonit-haltige Niveau der Bohrung in Gyoma ist der Zusammensetzung der nördlichen und nordwestlichen Formation áhnlich, lásst somit auf eine Abtragung dieser Art schliessen ( Abb. 1 und 5). 3. Zu diesem Niveau gehören die Chlorit-reichen pannonischen Sedimente der Bolirupg in Szarvas. Diese beweisen eine Abtragung aus Metamorphgesteinsgebieten. Ein solches metamorphes Gebiet dürfte wohl der etwas mehr nach Norden liegende, in Ost-West-Richtung verlaufende kristalline Gebirgszug hoher tektonischer Lage gewesen sein.