Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

100 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. L. J. Tison: A mederüledékek és örvények ZZZZcZZZL3l§ j— V/////Z////////. 6. ábra kívánjuk megmagyarázni, akkor nem találunk magyarázatot az észlelt csökkenésre. Ezzel szem­ben az áramvonalak lefelé haladó jellegére alapo­zott magyarázat ezen csökkenő kimosás igazolá­sára vezet. Valóban a 3. ponthoz hasonló megfonto­lások alapján, az akadálytól a felvíz felé előálló görbevonalú vízmozgás annál erősebben idéz elő lefelé mutató sebességi összetevőket, minél na­gyobb 1 I [ J í -r*] (7) U J 0 különbség. Mivel azonban minden egyéb tényező válto­zatlan, a kialakított rézsűk hatása olyan, hogy csökkenti az áramvonalak sugarait a fenék közelé­ben, a felszínközeli áramvonalak sugaraihoz képest; a második kifejezésben ekkor a Q helyébe a g-nál kisebb Q' kerül. A negatív tag tehát megnöveke­dett s a különbség nagysága csökkent, éppúgy mint az áramvonalak lefelé mutató jellege. Ebből származik a kimosás csökkenése. 9. A v = C • r típusú örvények olyan vízmoz­gásban képződnek, ahol az örvénymozgást a víz­rétegek súrlódása következtében elragadott részecs­kék idézik elő, mint például a 7. ábra esetében. Az AO normálisokat vizsgálva a 3. pont szerinti eljá­rással azt az eredményt kapjuk, hogy ezekben az örvényekben szintén felfelé mutató vízmozgás a BC és CD falakkal szembeni helyeket kivéve, amelyek a 2. ábra a/3 falához hasonlóan ütésnek vannak kitéve. Ezért azután a két fal mentén ////.'.'////A r ^ 7. ábra helyi ki mélyülések képződnek (természetesen a C sarok kivételével, mivel ott a sebességek igen kicsinyek). Az örvény többi részében a víz felfelé emel­kedő és a sebességek általában elég kicsinyek, fő­leg az örvény közepe felé közeledve. Azt gondolhat­nánk, hogy ilyen körülmények között az ilyen típusú hengerek nem gyakorolnak hatást az üledékekre. Mindazonáltal nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. Minthogy ezek a hen­gerek emelkedő jellegűek, a felszínen a folyadék felhalmozódna, hacsak el nem távozhat (a felszí­nen) a fő áramlás irányában. Másfelől ezt a távozó vizet alulról kell pótolni, ahonnét a felszínen feles­legként távozó víz érkezett. Ez az említett táplá­lás egyedül a főáramlásnak tulajdonítható. A fő áramlás vize tehát alulról lép be ezekbe az oldalsó hengerekbe, s magával sodorja az általa szállított hordalékanyagokat. Ezek után az 0 középpont körül egyre csendesebb és csendesebb áramlású terekbe jutnak, és itt lerakódnak. Könyvismertetés Bélteky Lajos : Magyarországi ipari típusú víztartó rétegek a legújabb kutatások tükrében. Mérnöki Tovább­képző Intézét. 4636 sz. kiadv. Bp., 1964., 57 o., 9 ábra, 13 irod. Az utóbbi években hazánkban a nagyüzemi ipezőgazdaság kialakítása, a tanyarendszer felszámolásá­val szükségessé válik új falusi települések építése, a meglevő városi vízművek kapacitásának növelése, azonkívül a falusi törpe vízművek építése következté­ben megnövekedtek az ivóvizekre vonatkozó mennyiségi igények. A vízszükséglet ezenkívül újabban nem szét­szórtan, hanem központosán jelentkezik. Ezeket a megváltozott vízmennyiségi igényeket csak az olyan víz­tartó képződményekből lehet kielégíteni, amelyek jelen­tős kitermelhető vízkészlettel rendelkeznek. Ezeket a víztartó képződményeket ipari jelentő­ségüknél fogva a szovjet vízkészletezési nomenklatúra ipari tipusú víztartóknak nevezi. Bélteky Lajos tanulmánya előbb általános tájékoz­tatást ad a hazai felszínalatti vízszerzési lehetőségekről, ismerteti az ipari típusú földtani kéződményeket. Ez­után külön tárgyalja az ipari típusú talaj víztartókat s az 500 m mélységen belüli pleisztocén és felsőpannonba tartozó, ivóvizet szolgáltató víztartókat, majd 500 m-es mélységszakaszonként és vízföldtani tájegységenként ismerteti az 500—2000 m közötti felsőpannon hévizes víztartók területi és mélységi elhelyezkedését és kifejlő­dését. ' Többszáz fúrás földtani- és karotázsszelvénye alapján tájegységenként és országrészenként meghatá­rozta az ipari jelentőségű porózus víztartó képződmé­nyek térfogatát, melyből bizonyos nagyságrendi pontos­sággal már számítani lehet a természetes vízkészletet. Foglalkozik továbbá a vastag üledékkel fedett karsztos, hasadékos karbonátos kőzetekkel, majd tér­képes ábrázolást mutat be a falusi központi vízellátás céljára alkalmas, tehát az ipari jelentőségű víztartók mélységbeli helyéről. A tanulmány befejezésként ismerteti a kutatás to­vábbi feladatait s megállapítja, hogy csak a javasolt kutatási részletmunkák értékelhető anyagának ismere­tében kerülhet sor a regionális termelési vízkészlet megállapítási módszerének kidolgozására. Vágás István

Next

/
Thumbnails
Contents