Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

100 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. L. J. Tison: A mederüledékek és örvények ZZZZcZZZL3l§ j— V/////Z////////. 6. ábra kívánjuk megmagyarázni, akkor nem találunk magyarázatot az észlelt csökkenésre. Ezzel szemben az áramvonalak lefelé haladó jellegére alapozott magyarázat ezen csökkenő kimosás igazolására vezet. Valóban a 3. ponthoz hasonló megfontolások alapján, az akadálytól a felvíz felé előálló görbevonalú vízmozgás annál erősebben idéz elő lefelé mutató sebességi összetevőket, minél nagyobb 1 I [ J í -r*] (7) U J 0 különbség. Mivel azonban minden egyéb tényező változatlan, a kialakított rézsűk hatása olyan, hogy csökkenti az áramvonalak sugarait a fenék közelében, a felszínközeli áramvonalak sugaraihoz képest; a második kifejezésben ekkor a Q helyébe a g-nál kisebb Q' kerül. A negatív tag tehát megnövekedett s a különbség nagysága csökkent, éppúgy mint az áramvonalak lefelé mutató jellege. Ebből származik a kimosás csökkenése. 9. A v = C • r típusú örvények olyan vízmozgásban képződnek, ahol az örvénymozgást a vízrétegek súrlódása következtében elragadott részecskék idézik elő, mint például a 7. ábra esetében. Az AO normálisokat vizsgálva a 3. pont szerinti eljárással azt az eredményt kapjuk, hogy ezekben az örvényekben szintén felfelé mutató vízmozgás a BC és CD falakkal szembeni helyeket kivéve, amelyek a 2. ábra a/3 falához hasonlóan ütésnek vannak kitéve. Ezért azután a két fal mentén ////.'.'////A r ^ 7. ábra helyi ki mélyülések képződnek (természetesen a C sarok kivételével, mivel ott a sebességek igen kicsinyek). Az örvény többi részében a víz felfelé emelkedő és a sebességek általában elég kicsinyek, főleg az örvény közepe felé közeledve. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen körülmények között az ilyen típusú hengerek nem gyakorolnak hatást az üledékekre. Mindazonáltal nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. Minthogy ezek a hengerek emelkedő jellegűek, a felszínen a folyadék felhalmozódna, hacsak el nem távozhat (a felszínen) a fő áramlás irányában. Másfelől ezt a távozó vizet alulról kell pótolni, ahonnét a felszínen feleslegként távozó víz érkezett. Ez az említett táplálás egyedül a főáramlásnak tulajdonítható. A fő áramlás vize tehát alulról lép be ezekbe az oldalsó hengerekbe, s magával sodorja az általa szállított hordalékanyagokat. Ezek után az 0 középpont körül egyre csendesebb és csendesebb áramlású terekbe jutnak, és itt lerakódnak. Könyvismertetés Bélteky Lajos : Magyarországi ipari típusú víztartó rétegek a legújabb kutatások tükrében. Mérnöki Továbbképző Intézét. 4636 sz. kiadv. Bp., 1964., 57 o., 9 ábra, 13 irod. Az utóbbi években hazánkban a nagyüzemi ipezőgazdaság kialakítása, a tanyarendszer felszámolásával szükségessé válik új falusi települések építése, a meglevő városi vízművek kapacitásának növelése, azonkívül a falusi törpe vízművek építése következtében megnövekedtek az ivóvizekre vonatkozó mennyiségi igények. A vízszükséglet ezenkívül újabban nem szétszórtan, hanem központosán jelentkezik. Ezeket a megváltozott vízmennyiségi igényeket csak az olyan víztartó képződményekből lehet kielégíteni, amelyek jelentős kitermelhető vízkészlettel rendelkeznek. Ezeket a víztartó képződményeket ipari jelentőségüknél fogva a szovjet vízkészletezési nomenklatúra ipari tipusú víztartóknak nevezi. Bélteky Lajos tanulmánya előbb általános tájékoztatást ad a hazai felszínalatti vízszerzési lehetőségekről, ismerteti az ipari típusú földtani kéződményeket. Ezután külön tárgyalja az ipari típusú talaj víztartókat s az 500 m mélységen belüli pleisztocén és felsőpannonba tartozó, ivóvizet szolgáltató víztartókat, majd 500 m-es mélységszakaszonként és vízföldtani tájegységenként ismerteti az 500—2000 m közötti felsőpannon hévizes víztartók területi és mélységi elhelyezkedését és kifejlődését. ' Többszáz fúrás földtani- és karotázsszelvénye alapján tájegységenként és országrészenként meghatározta az ipari jelentőségű porózus víztartó képződmények térfogatát, melyből bizonyos nagyságrendi pontossággal már számítani lehet a természetes vízkészletet. Foglalkozik továbbá a vastag üledékkel fedett karsztos, hasadékos karbonátos kőzetekkel, majd térképes ábrázolást mutat be a falusi központi vízellátás céljára alkalmas, tehát az ipari jelentőségű víztartók mélységbeli helyéről. A tanulmány befejezésként ismerteti a kutatás további feladatait s megállapítja, hogy csak a javasolt kutatási részletmunkák értékelhető anyagának ismeretében kerülhet sor a regionális termelési vízkészlet megállapítási módszerének kidolgozására. Vágás István