Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
3. szám - Dr. Tison L. J.: A mederüledékek és a függőleges tengelyű örvények
L. J. Tison: A mederüledékek és örvények Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. 99 750 700 650 5. ábra amely kapcsolódik az általános haladásirányú mozgáshoz. Ezek a mozgások az akadály körül kialakuló minden kimélyülésben csavaráramlást idéznek elő, amely valóban oly módon hat a fenékre, hogy a csavaráramlás lefelé irányuló ága magával ragadja a kimosott anyagokat s azokat a kimosás külső szélei felé szállítja. A leírt jelenséget sikerült nyomon követni a laboratórium üvegcsatornájában. 7. Ha visszatérünk a 2. ábra esetére, akkor hasonló jelenségeket tapasztalunk. Az 0 1 középpontú görbületek lefelé mutató áramlást idéznek elő, amelyben a sebességek fő összetevői nyilvánvalóan CD irányúak. Ezeket az áramvonalakat a fenék visszaveri (vagyis már a I) környezetében kimosást idéznek elő). Másfelől a külső régiókból B felé törekvő víz a visszavert áramvonalakat az AB tengely irányába szorítja s ily módon létrejön itt is a kimélyülésben a 6. pontban leírt forgómozgás. A másodlagos forgómozgás itt is összetevődik a haladásirányú vízmozgással. A 2. ábra esetében tehát ellenkező irányban forgó két csavarmozgás jön létre. A leszálló ágak bontják a meder anyagát (a fő áramlás külső része felé lokalizálva), és a felragadott anyagokat az AB főtengely felé mutató sodrási komponensnek megfelelően az alvíz felé szállítják, tgv tehát ezen megfontolások alapján AB mentén egy (viszonylagos) gerincnek kell képződnie úgy, hogy az egész áramlás szimmetriatengelye az AB vonal legyen. Ezt a jelenséget észleltük a laboratóriumban is üvegcsatornába épített szűkület alvizében, ahol a teljes modellt kialakítottuk abból a célból, hogy teljes szimmetriával rendelkező esetet mutassunk be. Az erózió vizsgálata a medence üvegfalain keresztül, ill. a fonalak elhelyezkedése az áramlásban azt mutatták, hogy a jelenségek valóban úgy zajlanak le, amint azokat az előbbi levezetés során leírtuk. így különösen kitűnik, hogy a hordalékmozgás valóban a csavarmozgást végző vízszál leszálló ágának hutására következik be. A hordalékot a vízmozgás nem közvetlenül az örvényfüzér irányának megfelelően szállítja az alvíz felé, hanem kissé a tengely felé viszi. Ezen túlmenően ez a mozgás folytonos és nem mutatja az intenzitásnak maximumát a függőleges örvényeken való áthaladás helyén. Az 5. ábra hasonló kimélviilés eredményét adja meg egy burkolattal védett szűkülettől az alvíz felé. Itt meg kell jegyeznünk azonban, hogy ez utóbbi helyzet — amely egyébként szintén tökéletesen szimmetrikus — inkább kivételesnek tekinthető. A valóságban a szűkületből kilépő vízszálat lényegesen befolyásolja a legkisebb asszimmetria is, legyen az akár szerkezeti jellegű, akár a felülről érkező áramlásból eredő. Itt a vízszál instabilitásának közismert jelenségéről van szó. Ebből következik, hogy a kimosódás általában nem az 5. ábra szerinti szimmetriával jelentkezik, hanem a helyi körülményeknek megfelelően az áramlás jobb, vagy bal felé elhajlik és tisztára asszimmetrikus kimosás keletkezik. 8. Előfordul, hogy a szűkület széleinek megvédése érdekében azokat kőkúpokkal zárják le (6. ábra). Ilv esetekben a kimosódás csökkenése tapasztalható a nem védett átfolyó nyílás esetéhez képest. Először kissé nehéznek látszik ezen tapasztalat magyarázata, minthogy a rézsűk csökkentik az átfolyás keresztmetszetét és megnövelik a sebességet. Ha a kimosódást az örvény füzérek hatásával
