Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Érdi Sándor: Vizsgálatok a Tortyogói-vízműtelep felújításához

Érdi S.: Vizsgálatok a Tortyogói-vizmű felújításához Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. 565 a nagy felületi korrodálás következtében. A keletkezett folytonossági hiányon a réteganyag befolyik és a kutat feltölti. A tönkremenetel másik módja az olyan feltöltődés, amelyik a hasított, vagy perforált szűrőfelület kisebb-nagyobb koróziós átszakadása következtében, a vízbeáramlás hatására áll elő. A homokfeltöltődés a kútban természetesen nem jelenti mindig a kút szűrőjének, vagy béléscsővezetének megrongálódását, hanem lehet a rétegváz ós esőPerforáeió helytelen kialakításának, illetőleg a kút túlterhelésének következménye is. A tortyogói kutak feltöltődése igen jelentős mértékű. A kutak összes hossza az eredeti kútmélységek alapján 5034 m volt, melyből 1130 m az ez ideig behomokolódott csőszakasz, tehát az összes hossz 21,3%-a. A szűrőfelületek lezáródása azonban még ennél is nagyobb; 21 talpmélységmérés alapján 28%-ot tesz ki. A feltöltődés folyamatosan ment végbe, s a régi építésű kutakban nagyobb mérvű volt aminek oka a régi kutak hasított, vagy perforált, szitaszövet nélküli szűrőzésében keresendő (4. ábra). Az 1929-ig épített kutakban 0 0,140,40 mm szemnagyságú homok esetén 1,5—2,5 mm széles hasítást alkalmaztak. Ujabban ilyen réteganyag esetén 32 számú (0,75 mm lyukbőségű) szitaszövetet helyeztek a szűrővázra. Ennek következménye az volt, hogy csökkent a kutak felhomokolódása, azonban megemelkedett a szűrőellenállás. A rétegben nem tud a hosszú szűrőfelületekhez képest erőtlen tisztítószivattyúzás hatására széles rétegváz, vagy olyan belső eróziós járat rendszer kialakulni, mint a régi építésű kutakban. A régi kutak beáramlásai felületének csökkenése és az újabban alkalmazott szitaszövet borítású szűrők rohamosan megnövelték a kútellenállást, ez pedig az azonos hozamhoz tartozó leszívás megnövekedését eredményezte. Az üzemi vízszintek utóbbi években tapasztalható erőteljes sülylyedése tehát nagyrészben a fenti okokra vezethető vissza, és valószínűleg nem a nagyobb méretű készletfogyasztásra . A kútszűrők működésével kapcsolatos tapasztalatok A vizsgált 27 kút reométerezése (sebességszelvényezése) [8] a szűrőfelületek működése tekintetében érdekes eredményeket hozott. A tortyogói kutak mindegyikéi, még az újabbakat is, az uralkodó szűrőzési gyakorlatnak megfelelően minden durvább szemcsézetű rétegben megnyitották, abból a kézenfekvőnek látszó gondolatból kiindulva, hogy minél nagyobb beáramlási felületet célszerű a víznek biztosítani, illetőleg minden vízadó szintet a bekapcsolás által hasznosítani kell. Ezért gyakori a Tortyogón az olyan artézi kút, mely 100—130 m hosszon 5—6 egymás alatti szűrőfelülettel rendelkezik, mint pl. az I., II., III., IV., X., XH/a, XIX. sz. kút. Előfordul azonban (a VIII., IX. sz. kutakban) 10—10 egymás alatti szűrőzött csőszakasz is. Az említett VIII. sz. kút szűrőfelületeinek összes hossza pl. 62 fm (185 m-es kútmélység mellett), a IX. kúté pedig 80,6 fm 204 m-es kútmélvségnél. Az utóbbi V. sikut 0 5

00 Uf/perl VU.si.kút 0 100 200 VIILsi.kút IX.sikúf 0.-M ii -374 m-tol 1

1 feltöltődi/e m _ - Ji n - HSm-tot Q t II feltoltba

m\T II -IB5m-től " feltöltődve •II Si Talpak •120 -tr-TO 1 -d/perc I - Motváltús -1 g i Mm-tot 1

1 feltöltődve /.sz. kút Át.sz.kút m.S2.kúf 0 100200300 o i l/perc ÁX/c. síkút 0100200 SaMjml3 Ml/p ü„=240 l/perc I JELMAGYARÁ7AT-• Q#=areométereiésalatti vízhozam |! -2V2 m-től feltöltődve 5. ábra. Jellegzetes áramlási szelvények a reoméleresmércsek alapján Puc. 5. XapaKmepHbie ccteHun no meieuuw HÜ ocmeatiuu peoMempuiecmx u3MepeHuü Abb. 5. Charakteristische Strömungsprofile anhand der rheometrischen Messungen években fúrt kutaknál sem figyelhetünk meg lényeges csökkenést a szűrőfelületeknek a kút hoszszához viszonyított aránya tekintetében (5. ábra). A 3. táblázat szemlélteti a tortyogói szűrőzési viszonyokat, ahol a kutak összes vízhozamát, majd a működő, tehát vizet ténylegesen átbocsátó szűrőhosszakat és a legfelső 10 m-es szűrőszakaszon belépő vízhozamnak a teljes hozam százalékban kifejezett értékét tüntettük fel. A táblázatból látható, hogy az általában igen hosszú, ill. számos szakaszból álló szűrők nagy része nem működik, vizet nem bocsát át számottevő mennyiségben, tehát a kutak működésében általában nem vesz részt. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy a vízbelépés nagyobb része, a legtöbb kútnál a szűrőfelületek legfelső szakaszán történik. Ott, ahol erre kivételt találunk — mint pl. a Vll/a, XIV. sz. kutakban — szembetűnő, az alsóbb vízadórétegek durvább szemcsézete, azaz nagyobb vízáteresztőképessége. Itt tehát a rétegminőség indokolja a vízbeáramlás mennyiségi eloszlásának formáját.